Mesék, mondókák a halálról
A halottak napja, mindenszentek, enyészet hava, halloween, [1]körüli időszakban azért mesélünk- azért meséljünk a halálról, hogy a korosztályosan válogatott népmesékkel, oldjuk a halál mint tabutéma feszültségét, válaszokat adjunk, preventív segítséget nyújtsunk, átadjuk a hagyományban őrzött fontos tudástartalmakat a témával kapcsolatban.
A gyerekek számára az a tény, hogy meghalunk, a mesék mágikus, ősi, szimbolikus nyelvén megfogalmazva elfogadható, körbejárható. A téma sok esetben tabu, pedig halál része az életnek, mindannyiunkkal meg fog történni, elkerülhetetlen a vele való találkozás. Mivel utána végig gyerekekről lesz szó, szóljon most erről a mese, nektek, felnőtteknek. A hallott meséket, gyakran azoknak a hangján halljuk, akik mesélték nekünk. Én ezt a mesét, máig Popper Péter hangján hallom, egyik előadásában mondta el, 11 évvel ezelőtt.
Az agrai mahárádzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébresztette urát.
– Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!
– Mi történt?
– Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Add a legjobb lovaidat, hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.
– Jó – mondja a mahárádzsa –, indulj el máris!
A nap folyamán azután a mahárádzsa is sétálgatott a kertjében, és ő is találkozott a Halállal. Megszólította:
– Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?
– Uram – felelte a Halál –, én nem ijesztgettem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!
A gyerekek ösztönösen tudják és tapasztalják is, hogy a halál elkerülhetetlen, hogy az élet véges, pont ezért érdekli őket a téma, kíváncsiak rá, kérdeznek róla, mi pedig gyakran nem tudjuk, hogyan közelítsünk, keresgéljük a szavakat, gondolatokat. Ebben is segíthetnek, beszélhetnek helyettünk, a mondókák és a mesék. Minden korosztálynál van életről és halálról szóló fejezet a mesegyűjteményeimben. Természetesen egészen más típusú mesét kap a témához egy kiscsoportos óvodás, mint egy hétéves, vagy egy kamasz.
A mesékben, akárcsak a valóságban sokféle módon lehet kapcsolatba kerülni a halállal. Lehet tőle rettegni, és lehet vele ismerkedni, megnézni közelebbről-távolabbról, aztán lehet vele alkudni, sőt kicselezni és túljárni az eszén, ki is lehet nevetni. Idővel nem árt megbarátkozni vele, elfogadni a létezését, és méltó módon felkészülni az útra, ahová majd elvisz. A népmese sokféle lehetőséget kínál az elmúlással kapcsolatban is, és ahány gyerek annyiféle megoldást választ, mindig azt, amit épp el és be tud fogadni, fel tud dolgozni. Azokat a meséket, amelyek a gyerekek számára fontos üzenetet hordoznak, többször kérik, újra és újra hallani akarják.
Minden korosztálynál van életről és halálról szóló fejezet a mesegyűjteményeimben. Természetesen egészen más mesét kap a témához egy kiscsoportos óvodás, mint egy hétéves, vagy egy kiskamasz. Az alábbi linkre kattintva, korosztályos bontásban (0-9+ lves korig), minden Népmesekincstár kötetre, fejezetre, oldalszámra lebontva találjátok meg az ajánlott mesék címét, forrását. Már „csak” mesélni kell!
https://mese.mesepedagogia.hu/wp-content/uploads/2019/10/Élet-halál-Népmesekincstár-webs.pdf
A diasorban hivatkozott mesegyűjtemények a könyvesboltokban kaphatók, vagy megrendelhetők a webáruházakban.
https://bookline.hu/search/search.action?page=1&searchfield=bajz%C3%A1th+m%C3%A1ria
A témához kapcsolódó interjúk velem:
https://wmn.hu/kult/45710-a-gyerekek-a-mesek-es-a-halal
A témával kapcsolatos workshopok, óvodai vagy iskolai nevelőtestületi szakmai napok kapcsán érdeklődjön az alábbi elérhetőségeken:
Bajzáth Mária
Facebook/mesepedagogia
Fontos: A halálról való mesélés nem azonos a gyászfeldolgozással.
[1] A halloweenhez kapcsolódó szokások, tárgyak Magyarországon és a gyerekek között is ismertek, népszerűek.
