Mesepedagógia http://mese.mesepedagogia.hu Mesepedagógia Mon, 31 Dec 2018 07:33:32 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.9 ANGYALOS MESÉK ADVENT IDEJÉN – 2018 http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/#respond Sun, 02 Dec 2018 05:28:51 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=579 3.hét

Mennyei jó és pokoli rossz

Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi a mennyei jó és a pokoli rossz. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte egy angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal. A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt mert a kanalak, amik az asztalon hevertek, oly hosszúak voltak, hogy nem érték el velük a szájukat. Kinyújtották karjukat, hadonásztak, egymást verték fejbe, de a szájuk üres maradt. Éheztek, habár rengeteg étel feküdt előttük. Az ember tudta, hogy sikításuk és ordításuk a legrosszabb rossz. Mivel megismerte a tudást, az ajtó bezárult előtte. Az ember térdre esett és szemét lehunyva könyörgött az Úr angyalának vigye el őt e szörnyű helyről.
Mikor ismét kinyitotta szemét, kétségbeesett és reszketett a félelemtől, mert ugyanazt az ajtót pillantotta meg. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember ugyanazt a termet látta, ugyanazt az asztalt. Az asztal közepén ugyanazok a tálak gőzölögtek, körülötte ugyanazok az emberek ültek, és a kezükben ugyanazok a kanalak voltak. Semmi sem változott és mégis minden. Mert az emberek, ugyanazokkal a hosszú kanalakkal most átnyúltak az asztal fölött és egymást etették. A sikoltozás megszűnt, a sírások és átkok pedig átalakultak áldásokká.
Az ajtó bezárult. Az ember megértette a mennyei jó és pokoli rossz természetét és a kettő közötti hajszálvékony szakadékot és mindenkinek elmesélte. Most, itt, nektek mondta el…

(A mese szövege, Yehuda Berg: A kabbala és szeretet, Bajzáth Mária: A rabbi és az oroszlán mesegyűjtemények, és Madár élőszavas mesemondása alapján szövődött.)

2. hét

A kis fa
(NORVÉG LEGENDA)
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy apró fácska egy magas hegycsúcson. A kis fa arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Éjjel a fácska vágyakozva nézett a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt és kiabált nekik:
– Szeretnék kincsesláda lenni! Beborítva arannyal, és telve gyönöyrű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!
Múltak az évek. Eső jött, aztán napsütés, és a kis fa egyre nagyobbra és egyre magasabbra nőtt.
Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta:
– Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.
És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt.
– Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd.
Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került elő. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát, amikor egy éjjel angyalok szálltak és egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt.
Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára.
– Bárcsak jobb helyet készíthetnék neki! – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A fényes csillag rásütött a fényes és erős fára.
– Ez a jászol a legjobb hely neki! – mondta az asszony.
És a fa tudta, hogy teljesült az álma, kincsesláda lett belőle, benne volt a világ legnagyobb kincse.

  1. hét

A HOLLÓ

A holló minden madárra irigykedett. A vörösbegyre, a jégmadárra, a harkályra, mert szebbek voltak nála, a pacsirtára és fülemülére pedig azért, mert szebben daloltak, mint ő. A holló magányosan repkedett mindig, s közben keservesen károgott. Egy hideg decemberi éjszakán arra lett figyelmes, hogy nincs egyedül a magas égben, valami mozgott fölötte, és édes ének is hallatszott valahonnan. Felnézett, és szívét irigység töltötte el:
– Már megint valamelyik aranytorkú madár dalol! – gondolta.
Amikor feltekintett, nem madarakat, hanem aranyszárnyú angyalokat pillantott meg az égen.
– Jó hír! Jó hír! – énekelték. – Jó hírt hoztunk! Megszületett Betlehemben Isten fia! Tudja meg minden élő! Eredj, holló, vidd a jó hírt, mond el a többi madárnak is!
– Miért pont én? – károgta a holló. – Még hogy pont én? Én vagyok a legrútabb a madarak között, a hangom is csúnya… Miért pont én?
– Menj, indulj, rád esett a választásunk, te leszel a hírvivő! – fuvolázták égi hangon az angyalok, majd huss, egy szempillantás alatt eltűntek a sötét égbolton.
Keringett a magasban, gondolkodott a fekete holló: – A madaraknak bármi áron meg kell tudniuk a jó hírt. Kis idő elteltével leereszkedett egy faágra és hangosan rikoltozni kezdett:
– Megszületett a Megváltó! Ma este jött világra Betlehemben!
Rettentő károgását minden madár meghallotta, de senki sem gúnyolta ki, csak csicseregve megköszönték a jó hírt, és már repültek is mind Betlehem felé. A holló követte őket. A betlehemi istállóban valóban ott feküdt egy kisded. A vörösbegy a tenyerébe szállt, a fülemüle és a pacsirta édes altatódalt zengett neki, a többi madár körberepkedte, és a kis Jézus gurgulázva kacagott. A holló is szeretett volna tenni valamit, de félt, hogy csúnyaságával és rettenetes károgásával csak megijeszti Isten fiát. Felült hát az istálló gerendájára, és csak a magasból nézte a gyermeket. Egy aranyló szárnyú angyal egyszer csak odasuhant mellé, és megszólította:
– Ne búslakodj, és ne félj! Menj oda hozzá bátran, hisz te tetted érte a legtöbbet, egyik madár sem lenne itt, ha te nem kiáltod szét a jó hírt!
A holló óvatosan leröppent a többi madárhoz a gyermek bölcsője mellé. A kis Jézus ránevetett, és a fekete madár szívéből eltűnt az irigység.
(Francia legenda )

 

0. nyitó történet ADVENT  ANGYALAI

Azt mesélik, hogy advent idején négy angyal érkezik a Földre…
Az első, csak jár-kel az emberek között, de azok annyira „készülődnek” az ünnepekre, hogy sokszor észre sem veszik, ki van közöttük. Az angyal, azért száll le az égből, hogy megnyissa a lelkeket egymás felé.
A második angyal aranyszálból szőtt kosarat tart a kezében. Ez a kosár nagyon törékeny, de az angyal türelmes és kitartó, embertől emberig haladva kutatja azt, amivel megtöltheti. Azt keresi, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Keresi a reményt, a hitet és a szeretet. Ezekből aztán az angyalok fényes csillagokat készítenek, hogy az emberek felemeljék a tekintetüket, és az égre nézve, szívüket boldogság töltse el.
A harmadik angyal ünnepváró embereket keres, és ha talál, örömében megérinti őket egy fénysugárral. A fény ragyogni kezd az emberek szívében, lelkükbe békesség, a szemükbe csillogás költözik, a világ megtelik várakozással.
A negyedik angyal, kezében lantot tart, és énekel a tiszta szívű embereknek. Sok apró angyal kíséri, együtt zengik a béke, a szeretet és a születés dalát. Énekükkel felébresztik a földben szunnyadó magvakat, daluktól nőni kezd a fény, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.
(Az ismeretlen eredetű történetet, amit 0.-nyitó meseként jelöltem,  sokféle forrásból-szövegből szőttem újra a kisfiam kedvéért, aki az idén sok angyalos mesét kért tőlem az adventi várakozás idejére. „Az egyik legszebb hang a világon az angyalszárnysuhogás hangja…Mesélj nekem sokat angyalokról az idén!”

A négy vasárnapon, négy történetet veletek is megosztok az angyalos meséinkből.)

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/feed/ 0
Népmesék, mondókák, találós kérdések, népdalok a kenyérről és a búzáról http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/#respond Sun, 19 Aug 2018 05:25:45 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=567 NÉPMESÉK A KENYÉRRŐL ÉS A BÚZÁRÓL

“A búzát, életnek nevezték a régiek.” 


A LEGFINOMABB FALAT
MAGYAR NÉPMESE
Az egyszeri király nagyon megunta már, hogy mindig paprikás csirkét, pástétomot, tortát, kalácsot, egyéb zsannamannát kell ennie. Megparancsolta hát, olyan ebédet tálaljanak fel neki, amilyent még nem evett.
– No, -gondolta a szakács-, most kitesz magáért!
Egymás után hordta a jobbnál jobb ételeket, mézest tojást, cukorban forgatott sült malacot, tejben főtt dióbelet. Hiába! A király fanyalgósan tolt el magától mindent. Aztán mikor a megszeppent szakács a tizenharmadik tálat tette elébe, mérgesen felkiáltott:
– Elég volt! Ezeket már mind meguntam! Ha nem hozol olyat, amilyet még nem ettem, leüttetem a fejed!
A szakács bánatosan kullogott a konyhába. Törte a fejét, vajon mit főzzön, de semmi okosat nem tudott kitalálni. Már szinte a nyakán érzete a hóhér pallosát. No, ennek fele se tréfa! Hóna alá csapott egy kenyeret, elbúcsúzott a kapufélfától és világgá ment.
Másnap, mikor elhúzzák a delet, leül a király az asztalfőre, az ebéd meg nincs sehol! Ilyen még sohasem fordult elő. Azonnal kiadta a parancsot, hogy a szakácsot vasra verve vezessék elébe. Vitték is volna nyomban, miért ne vitték volna, ha a király parancsolta! De hol volt már akkor a szakács! Előállt a főasztalnok:
– Felséges királyom, jelentem alássan, a szakács megszökött.
Elvörösödött mérgében a király, és így kiáltott:
– Hát most már se ebéd, se szakács? Hát utolsó ember vagyok én az országban, hogy meg sem ebédelhetek?
Azonnal nyergeltetett. Lóra egy szakasz katona! Ő meg lovagolt legelöl mérgesen, éhgyomorral. Nyargaltak, de csak a nyomára találtak, azon jutottak harmadnapon egy nagy erdőségbe. De nyomot vesztettek, mert mindent eltakart a temérdek lehullott levél. Őgyelegtek a fák között összevissza. Addig őgyelegtek, míg egyszer csak megpillantották a szakácsot egy nagy tölgyfa tetején. Rákiáltott a király:
– Gyere le, ebadta, mert lelőlek!
A szakács meg se moccant, halottnak tette megát, mintha csak az ágak tartanák, hogy le ne pottyanjon. A király elevenen akarta kézre keríteni. Úgy gondolta, hátha nem is halt meg, csak alszik vagy elalélt a nagy fáradtság miatt. Megparancsolta, vágják ki a fát. Hozzá is fogtak a katonák, de hát a favágás nem katonadolog, meg nem is nagyon igyekeztek, sajnálták a szakácsot. A király biztosan leütteti a fejét, és akkor nem adhat már nekik semmit, nem ehetik a sódart, a libacombot, a kolbászt a komiszkenyér mellé.
Látta a király, mennyire ímmel-ámmal dolgoznak a katonái. Felkapott egy csákányt, a tenyerébe köpött, aztán teljes erőből vagdosta a gyökereket, repkedett a forgács szanaszéjjel. Egyszer meg is reccsent az ág a szakács alatt, azt hitte dől a fa, annyire megijedt, hogy összetette a kezét és elkezdett imádkozni. De amint összetette a kezét, megfeledkezett a kenyérről, kiejtette a hóna alól a fa alá. Elcsodálkozott a király, hát az meg micsoda?
– Ez bizony csak kenyér – mondták a katonák. – Nem királynak való, hanem csak a szegény embernek.
Elővette bicskáját a király, szelt belőle és megkóstolta. Addig falatozott, míg a fele elfogyott. Azt mondja akkor:
– Na, ilyen finomat nem ettem még, amióta a pólyából kioldottak. Sohase mondtad, te gézengúz – kiáltotta fel a remegő szakácsnak -, hogy ilyen jóízű eledelt is tudsz készíteni! Gyere le, hé, megkegyelmezek, megérdemled, hogy továbbra is a király szakácsa legyél!
Fölbátorodott erre a szakács. Lemászott és a király elébe járult. Fogadkozott, hogy olyan finom kenyeret süt neki, amilyet még senki sem evett ezen a világon. A király rögtön elküldte az egyik vitézét a közeli városba lovat vásárolni a szakácsnak. Felültette rá, és maga mellett lovagoltatta hazáig.
Csak ámult-bámult az udvari cselédség, nem tudták mire vélni, mivel engesztelhette ki a szakács a királyt, mivel érdemelhette ki a kegyelmét, s hogy ilyen nagy becsbe került. De még jobban elcsodálkoztak, mikor azt mondta a király:
– A legszigorúbban megparancsolom, hogy mától fogva akármit teszel az asztalomra, el ne hagyd mellőle a kenyeret.
A szakács teljesítette a szigorú parancsot, minden héten nagy kemence kenyeret sütött. Ha nem teljesítette volna, az én mesém is tovább tartott volna.

MENNYIT BÍR KI A BÚZASZEM?
MAGYAR NÉPMESE
Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény sokáig szolgált egy ősz öregembernél. Azt mondja neki egyszer az ősz öregember:
– Ide hallgass, fiam! Meg voltam veled elégedve. Ideje, hogy már a magad gazdája légy, és családot alapíts. Gyere, kiadom a béredet!
Adott az öregember a legénynek egy kürtöt, s meghagyta, hogy a fedelét addig ki ne nyissa, amíg meg nem házasodik.
A legény el sem tudta képzelni, mi van benne, de azért szépen megköszönte, és elindult hazafelé. Amint ment, rettentően fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a kürtben. Addig s addig feszegette a fedelét, amíg ki nem nyitotta. De meg is bánta rögtön, mert egy nagy csorda marha jött ki belőle. Az egyik erre szaladt be a tilosba, a másik arra. Azt se tudta a legény, merre fusson. Akármennyit futott, mégse tudta összeterelni azt a temérdek marhát.
– Jaj, hogy vitt volna el inkább az ördög ahelyett, hogy kinyitottam! – mondta mérgesen.
– Már itt is vagyok! – kiáltott az ördög, s a legény mellett termett.
– Nana, csak ne siess úgy, mert én is itt vagyok! – mondta a legény, s megfogta a fülét az ördögnek.
– Csak ne ugrálj, mert rögtön sóbálvánnyá változtatlak. Úgy állhatsz mereven ítéletnapig, mint egy faszent! – fenyegette az ördög.
A fiú megszeppent egy kicsit, s kérlelni kezdte az ördögöt, hogy ha már eljött, segítsen összeterelni a marhákat.
– Ingyen egy lépést sem teszek – felelte az ördög.
– Mit kérsz a segítségért?
– Amikor megházasodsz, nekem adod a feleségedet.
,,Egye fene – gondolta a legény -, addig sok víz lefolyik a Maroson, s csak kitalálok valamit.”
– Áll az alku! – mondta az ördögnek.
Kezet adtak egymásnak, s azzal az ördög vette a kürtöt, becsukta a fedelét, s a marhák szempillantás alatt visszahúzódtak bele mind egy szálig.
– Na, ezt én is kitalálhattam volna – mérgelődött a legény. De nem volt mit tenni, az egyezség már megtörtént.
Csakhamar még jobban megbánta, hogy szóba állott az ördöggel, mert beleszeretett egy szép, ügyes leányba. A lakodalom napján nem volt jókedve, mert egyre az járt az eszében, hogy az ördögnek kell adnia a feleségét, akit mindjobban megszeretett.
Amikor a vendégek elmentek, összegyűjtötte a sok kalácsdarabot, kalácsmorzsát, s a küszöbre hintette.
– Itt hagylak titeket magam helyett őrségben. Senki be ne engedjetek – mondta az ember, és lefeküdt.
Éjfélkor jött az ördög, s kopogtatott.
– Nyiss gyorsan ajtót!
A vőlegény helyett a kalácsdarabok válaszoltak:
– Ide csak az megy be, aki kibírja mindazt, amin mi átmentünk!
– Mi legyen az? – kérdezte az ördög.
– Hosszú sora van annak – feleték a kalácsdarabok -, de elmondjuk neked. A földbe vetettek bennünket, aztán vasfogú boronával megfésültek. Elrothadtunk s kikeltünk. Égett a nap, bántott a fagy, vert az eső, megfújt a szél. Kaszával levágtak, két kő között apróra őröltek, majd két húsdarab jól megdögönyözött minket. Aztán tüzes kemencébe vetettek, megsütöttek, majd éles késsel apróra szeleteltek.
– Jaj! – kiáltott föl az ördög, s még a háta is borzongott.
– Ennyi volt! Végig akarod csinálni? – kérdezték a kalácsok.
Az ördög azonban ezt már nem is hallotta, mert rég hűlt helye volt. Úgy elinalt, mintha ott se lett volna. Talán még most is fut.
A szolgalegény pedig jól aludt, és most is boldogn él a feleségével, ha meg nem halt.

(Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.)

 

TOVÁBBI MESÉK BÚZÁRÓL, KENYÉRRŐL, CIPÓRÓL:
Kicsiknek (0-4 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Itt vagyok, ragyogok! Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A kiscsibe és az öreg macska (orosz mese)
Az árpa és a búza (lett mese)
Óvodásoknak (4-6 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A tyúk, a kacsa meg az egér (tadzsik mese)
A kismadár és a róka (albán mese)
A három testvér (délszláv mese)
Kisiskolásoknak (6-8 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Így megyek az iskolába. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
Öt kenyér (román mese)
Harkálymese (kínai mese)

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Nap volt édesanyám,
Hold volt édesapám.
Kerek föld szült engem;
Szél táncra tanított,
Nehéz kő megrontott;
Csont, hús meglágyított,
Meg is nyomorított,
Mikor megszalasztott.

(Búza élete, amíg kenyér lesz belőle)

Mezőről a csűrbe viszik, a csűrben meg kicsépelik, két kő között megforgatják, vízzel, sóval megdagasztják, még a tűznek is kiteszik, jó annak, ki megéhezik.
Mi az?
(Búzaszem)
További találós kérdések:
Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.

MONDÓKÁK
Mag, mag, búzamag,
benne aluszik a nap.
Szár, szár, búzaszár,
tehén alá szalmaszál.
Szem, szem, búzaszem
holnap lesz új kenyerem.

Szita szita sűrű szita
Ma szitálok holnap sütök
Néked egy kis cipót küldök
Megvajazom, megzsírozom
Mégis mégis neked adom.

KÖZMONDÁSOK
Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét. (Rosszat jóval fizetek.)
Adál Isten fogat, adj kenyeret hozzá.
Áldott, mint a falat kenyér.
Egy kenyéren vannak.
Kenyerének javát megette.
Ki minő kovászt tesz, oly kenyeret eszik.
Se kovásza kenyerének, se vize malmának.
Sok darab kenyeret kell megenni, mig ember egymást megismeri.

NÉPDAL

A part alatt

A magyar népdalt Csaplár Benedek gyűjtötte Szegeden 1870 körül. A gyermekdal leírja a kenyérsütést az aratástól a kenyér felvágásáig.

1. A part alatt, a part alatt
három varjú kaszál, három varjú kaszál.

2. Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

3. Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
4. Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

5. A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.

6. Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
7. Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.

8. Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja. 9. Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.

10. Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

 

Két krajcárom volt nékem

Két krajcárom volt nékem kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte Újszászon.

Két krajcárom volt nékem…
Búzát vettem én azon…
Elvittem a malomba…
Megőröltem a búzát…
Hazavittem a lisztet…
Süttem vele perecet…
Megették a gyerekek…

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/feed/ 0
Mesék tanítókról és tanítványokról http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/#respond Sun, 03 Jun 2018 05:42:56 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=561

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZEGÉNY TANÍTÓ

Egyszer Mátyás király egy faluban megesteledett. Kérdezősködött a falubeliektől, hogy hol szállhatna meg éjszakára, de innen is, onnan is tovább küldték, mert a szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a falusiak. Amikor betért a fal közepén a kocsmába, azt mondta neki a kocsmáros:
– Menjen a tanítóhoz, ő biztos, hogy befogadja! Annak mindenkin megesik a szíve!
El is ment Mátyás a tanítóhoz, és a tanító valóban be is invitálta a házába. Nagyon szegény ember volt, de hogyan-hogyan nem, mégis finom vacsorával vendégelte meg az éhes utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, aztán nyugovóra tértek.
Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát, mit lát? A fogason ott lógott a tanító kabátja.
– Hát ez a kabát, hogy került ide – tudakolta Mátyás -, az este még a tanítón láttam?
– Igen-igen, tegnap még az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel kendet megvendégelte – világosította fel a kocsmáros Mátyást.
Mátyás igen-igen meghatódott a tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Haza-ment Budára, és alig telet egy hét, hívatta a tanítót. Három lovas ment a tanító házához, és szólították:
– Gyere jó ember, szedd a cókmókodat, a kiráy Budára hívat!
Szegény tanító, fogta a fejét, és nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatják.
Mátyás fényes ebédet adott a tiszteletére, volt ott sült kappannal töltött bárány, malacba bújtatva, folyt a bor, szólt a muzsika. Búcsúzásul még meg is ajándékozta a király a tanítót, neki adta saját kabátját, aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót hatlovas hintón vitték haza a falujába. Aki nem hiszi, járjon utána.

(Kóka Rozália (2003): Mátyás király rózsát nyitó ostornyele. Timp Kiadó)

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHET A DISZNÓT?
Zeng Shen tanítómester volt. Egyszer a felesége a piacra indult, de nehezen tudott kimenni az ajtón, mert a fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
– Maradj veszteg! – kiáltott rá az anya. – Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.
A gyerek megnyugodott, az asszony elment. Amikor hazaért a picról, látta, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülõdik. Rákiáltott:
– Mit csinálsz, jó uram? Nem gondoltam én azt komolyan, hogy disznót vágunk! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.
– Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? – kérdezte Zeng Shen. – A kisgyerek tudatlan, mindenben a felnőtteket utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha becsapod a gyereket, a gyerek többé nem fog bízni bennen, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni, szépre, jóra igazra tanítani.
Azzal Zeng Shet leszúrta a disznót…

(Striker Judit (ford.) (1981.): Chinese Ancient Fables. Foreign Languages Press, Beijing, China.)

A VARÁZSMAGOK
Egyszer egy nagy tudású mester úgy döntött, hogy elutazik 2 hétre pihenni a városból vidékre. Persze ahogy híre ment a dolognak, a földművesek versengeni kezdtek a kegyért, hogy ők láthassák otthonukban vendégül. A mester nem variált, hanem az első földművesnek, aki elé járult és felajánlotta neki vendégszeretetét, elfogadta a meghívását és oda költözött hozzá 2 hétre.
Mikor letelt a két hét és eljött a búcsú ideje, a mester kifejezte elégedettségét és a földműves invitálására, aki felajánlotta neki, hogy jöjjön el hozzá legközelebb is, megígérte, hogy jövőre is el jön hozzá. Búcsúzóul egy zsák gabonát adott neki és azt mondta, hogy ezek nagyon különleges gabona magok és egy külön földterületre ültesse el őket, ne a többi közé és különös gonddal gondozza őket.
A földműves megfogadta a tanácsot és egy külön parcellára vetette a mestertől kapott varázs magokat. Egy év múlva, mikor a híres mester ismét pihenni jött hozzá, nagy örömmel újságolta, hogy az összes földjén jó volt a termés, de azon, ahová azokat a magokat ültette, amit tőle kapott ott tízszerese lett a szokásosnak. A mester örömmel hallgatta a földművest és mikor ismét eltelt a két hét, és ismét búcsúzkodni kezdtek, megint egy zsák gabonát adott neki ajándékba és megint ugyan azokat az instrukciókat hagyta hátra a földművesnek, aki természetesen ismét meghívta, hogy legközelebb is nála szálljon meg.
Ez így is ment legalább tíz évig. A mester minden évben eljött, eltöltött a vendégszerető földművesnél 2 hetet, majd mikor elment, búcsúzóul adott neki egy zsák „varázsmagot”. A földműves, a nagy hozamnak hála persze nagyon meggazdagodott és egyre szebben tudta vendégül látni a mestert. Gazdagsága és terményei messze földön híresek lettek, olyannyira, hogy a környékbeliek is mind hozzá kezdtek el jönni vetőmagért…
Szóval a tízedik látogatása után a földműves mikor búcsúzkodtak és ismét kapott egy zsák „varázsmagot” nem bírta tovább és így szólt a nagy tudású mesterhez:
– Mester kérlek engedj meg nekem egy kérdést!
A mester mosolyogva biccentett, hogy kérdezhet, mire a földműves így szólt:
– Kedves mester! Most már tízedik esztendeje jössz és áldod meg jelenléteddel házamat és annak népét és nagy kegy nekünk jelenléted a sorstól. Nem is beszélve a felbecsülhetetlen ajándékról, amit minden évben kapunk tőled, és amitől gazdagság lett a jutalmunk. De áruld el kérlek, hogy honnét szerzed ezeket a csodálatos varázs-magvakat?
Erre a mester így szólt:
– Tudod, pihenni jövök ide hozzád minden évben két hetet. Nekem a legjobb pihenés az az, hogy sétálhatok a természetben. Ezen sétáim során gyakran jártam a gabona földjeiden és szemléltem a termést. Mikor egy-egy különlegesen szép kalászt találtam, akkor annak a magjait leszedtem és egy zsákban gyűjtöttem neked össze. Tehát ezek a magvak nem „varázs-magvak”, hanem a te földed és munkád eredménye. Én csak kiválogattam belőle a legszebbeket és aztán oda adtam neked, hogy azzal gazdálkodjál…

(Ezt a mesét Horvát Ádám oldalán (http://ninjutsubudapest.com/varazsmagok) találtam, 5 évvel ezelőtt. Ő Ed Martin Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallotta…)

A GYÖNGYÖSI TANÍTÓMESTER

Gyöngyös város ma is híres városa az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt. Mégpedig arról volt híres, hogy sehol az országban olyan foszló bélű selyem cipót nem tudtak sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni, mikor legelőször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják azt a várost, ahol ilyen tündérnek való kalácscipót tudnak sütni az asszonyok.
– Biz ezt, királyom, Göröngyösnek hívják – vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.
– No, ezután Gyöngyös legyen a neve – parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta otthon oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön többé az asztalra.
Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.
– Kéz után keletlen, lapát után sületlen – csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát magával vitte, akikkel együtt kergette a Mátrában az őzeket.
– Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek – biztatta őket.
Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszba rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.
No, azt meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért. Öröm volt nézni, milyen jó étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk mögé.
Hanem azért a királynak mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy kopasz fejű vénembert meglátott a sokadalomban.
– Nini, Bálint tanítómester, te vagy az?! – ugrott hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.
Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak. Gyönge kezében ő igazgatta valamikor az írónádat.
– Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben – húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. – Csakhogy rád találtam, többé meg se válok tőled! Viszlek magammal Budára udvarmesternek.
No, egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni a helyére.
– Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan nagy urak közé! – mondta szabadkozva. – Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?
– No, jól van, Bálint tanítómesterem – nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.
Bálint örült is ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.
– Mi lesz belőlünk, ha minden hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? – dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez fordultak tanácsért.
– Okos ember vagy te, a királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket is – mondták neki.
Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt mondta a gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki.
Azzal kapta magát, föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.
– No, szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? – akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.
– Nem az kell nekem, uram – szabódott Bálint -, hanem törvény kellene.
– Micsoda törvény?
– Olyan törvény, hogy Gyöngyösön mindenki a maga kenyerét egye.
– No, az nem sokba kerül – mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta a törvényt az író­deákjával, aranypapírra, ezüstbetűkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá, aztán pedig átnyújtotta a barátnak.
– Használd egészséggel addig is, míg meglátogatlak.
No, arra nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön volt Mátyás egész háza népével, s az volt az első szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?
– Most nem szolgálhatunk vele – nevette el magát a bíró. – Azt mondja a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét egye.
Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt vissza, akkor is csak annyit:
– Ne félj, bíró, visszajövök még!
Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot, hogy kő kövön ne maradjon benne, mert csúfot mert űzni a király személyéből.
Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király előtt a sok kegyelemkérő követség.
– Se irgalom, se kegyelem! – intette el őket maga elől a király. Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.
– A te szavadra hajlik a király – könyörögtek neki. – Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.
Bálint mester nem is sokat kérette magát. Fölvette az ünneplő ruháját, és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.
– Ne fáraszd magadat, Bálint barátom! Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!
– Már én arról se tehetek, uram király – borult eléje az öreg. – Én még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kő kövön ne maradjon benne!
Mátyás nagyot nézett, aztán olyant kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.
– No, Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! – emelte fel az öreget. – Ne félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne sajnáljátok többé tőlem!
Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belőle. Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen jár.

(Móra Ferenc (2005): Mondák és mesék. Ciceró Könyvstúdió, Budapest )

VISNUSÁRMÁN
Élt egyszer egy gazdag és hatalmas uralkodó. Amarasaktinak hívták. Nevét mindmáig megõrizték, mert a szegényekkel nagyon emberségesen bánt. Kincseskamrája tele volt ragyogó drágakövekkel, palotája fényárban úszott, és mindig szívesen adott azoknak, akik arra rászorultak. Rendkívül eszes és mûvelt király volt, a sorsa mindent megadott néki, amire ember csak vágyakozott. Szívét mégis nagy bánat emésztette, mert három szép fia olyan nehézfejû volt, hogy tanítómestereik nem mentek velük semmire. A hercegek nem akartak tanulni. Amikor a király meggyõzõdött arról, hogy fiait nem vonzzák a könyvek és a tanulmányok, magához hívatta tanácsadóit, és így szólt hozzájuk:
– Tudtok róla, hisz nem titok, hogy fiaim nem okos gyermekek, hogy nem szeretik a könyveket. Ezért szomorú az én szívem és nincs örömöm szép birodalmamban. Ötszáz tudós él itt az udvarban. Találjátok ki ti, hogyan világosítsam meg fiaim értelmét! Ez a parancsom számotokra, udvari tudósaim!
– Felség! – válaszolta egyik tanácsadó. – Mindenki úgy kezdi, hogy tizenkét esztendeig nyelvtant tanul. Ha ez már hiba nélkül bevésõdik tudatukba, Hanu törvénykönyve következik. Azután Csanakja könyvei az életbölcsességrõl, végül Vátszjájana szerelemkönyvei és egyebek. Miután a törvény és az életbölcsesség, majd a szerelem könyveit megtanulták, az ifjak elméje magától megvilágosodik.
Megszólalt a második tanácsadó.
– Uram, királyom! Rövid az élet! A nyelvtanulás nagyon sokáig tart. Írass egy nagyon rövid tankönyvet, amelybõl fiaidat tanítani lehet. ÉI itt városbirodalmadban egy pap, akit Visnusármánnak neveznek. Õ minden könyvet elolvasott nagy tudós, híre tiszteletet ébreszt alattvalóidban. Reá kellene bízni az ifjú hercegek nevelését. Biztos vagyok benne, hogy rövid idõ alatt nagy hatást tenne rájuk.
Mahila-Rópja város uralkodója e szavak hallatára új reményre ébredt, magához hívatta Vis-nusármánt, és így szólt hozzá:
– Nagy feladatot bízok rád! Az én kérésemre kell oktatnod fiaimat. Szeretném, ha bölcsességük nagyobb lenne minden más ember bölcsességénél. Ha ezt megvalósítod, száz birtoklevelet adományozok neked.
A tudós pap arca mozdulatlan maradt, és tiszteletteljesen válaszolta.
– Õszintén felelek, királyom. A tudást nem birtoklevélért adom. Kizárólag királyi szódért és kedvéért, tanításukat elvállalom, magammal viszem õket, és ha fél év alatt nem lesznek okosak és bölcsek, ne hívjanak engem többé tudós Visnusármánnak.
Az uralkodó és tanácsosai nagyon megörültek a csodálatos ígéretnek. Mindjárt felkészítették az útra a hercegeket és Visnusármánnal együtt még aznap útra keltek.
Visnusármán szétágazó nagy tudásával öt könyvet szerkesztett össze, melyeket a nagy tudomány törvénykönyveibõl alakított mesékké.
Az ifjakkal ezeket a meséket olvastatta – mulatságos és tanulságos tartalmuk miatt soha nem unták meg -, és fél esztendõ elteltével a hercegek valóban megismerték az életbölcsességet, megokosodtak, ahogyan tanító mesterük elõre megmondotta.
Ez idõtõl pedig a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv, az életbölcsesség õsi tankönyve elterjedt egész Indiában és a fiatalság nevelésére szolgált, mert helyes a szólás:
Aki folyton ezt a könyvet forgatja és olvasgatja, Elkerüli a szenvedést, s nem sújt rá az ég haragja.

(Schmidt József (ford.) (2010): Pancsatantra. Sudhana Könyvkiadó.)

A TIGRISSZELLEM
Indsong király idejében élt egy nagy hírû, tiszteletre méltó tudós, Szo Hoa Dannak hívták. Az ország minden könyvtárát áttanulmányozta, elsajátította Buddha titkos, õsi tanítását, és még a jövendõt is elõre látta. Felismerte azonban a földi javak értéktelenségét, otthagyta a világi életet, egy távoli vidéki helyre költözött, és ott gyermekeket meg ifjakat oktatott Buddha szent tanítására.
Egyszer, amikor ott állt a gyermekek között, hirtelen egy öreg bonc tûnt fel az ajtóban, szó nélkül belépett, mély meghajlással üdvözölte a tanítót, valamit mormogott, majd sarkon fordult, és ment is tovább. A tanító arcára nagy aggodalom és bánat ült. A gyermekek tanácstalanul nézték, majd megkérdezték, hogy mi bántja. Szo Hoa Dan mester ezt válaszolta:
– Az öreg bonc, aki itt járt, a közeli hegyekbõl jött, és egy vérengzõ tigris szándékát közölte velem. Azt mondta, hogy holnap lakodalmat tartanak itt a közelben. A tigris azért jön el a lakodalmas házhoz, hogy az éjszaka folyamán elragadja és felfalja a menyasszonyt. A násznép semmit sem tud a közelgõ veszedelemrõl, azért ülök itt ilyen aggódó, szomorú arccal.
Volt a tanítványok között egy rendkívül vakmerõ fiú, aki haragudott mesterére aggodalmaskodó természete miatt; most hirtelen a következõ kérdést tette fel a tanítónak:
– Mondd, mesterem, nem lehet elkerülni a veszélyt, ha az ember elõre tud róla? Nem lehet a násznépnek valamiféle segítséget adni, amely megmenti õket e veszedelemtõl?
Az öreg egy ideig gondolkodott, majd így válaszolt:
– Van egy megoldás, de olyan nehéz, hogy szinte kivihetetlen! Egy közönséges emberi lény nem tud ezzel a feladattal megbirkózni.
A tettre kész tanítvány tovább faggatta mesterét: mondja el, mi a megoldás.
– Van egy ritka értékû, szent könyv – fûzte tovább szavait a mester -, Buddha szent könyve. Kumkang-kjangnak* hívják. Aki e könyvet hibátlanul el tudja olvasni, az megmentheti a menyasszonyt, elháríthatja a veszedelmet. De ha csak egy hiba is becsúszik az olvasásba, megtörik a varázs, menthetetlen a menyasszony, és még talán az olvasó is odavész!
E szavak után a tanító elõhozta a híres, õsi, szent könyvet, és meghatottan az asztalra tette.
A vakmerõ fiút haraggal és keserûséggel töltötte el, hogy a tigris ilyen veszélyt zúdíthat a menyasszonyra. Megesküdött tehát, hogy megmenti a leányt:
– Ha a hegyek leomlanak, és a tenger kettéhasad, még akkor is megmentem! Ha nyomorúságos földi halandó vagyok is, egy porszem, egy semmiség, a szent könyvet mégis hibátlanul elolvasom, és minden erõmet latba vetem a szegény veszélyeztetett leány megmentésére!
Az öreg tanító beleegyezett. Hamarjában szerzett egy jól futó lovat, felültette rá a lelkes tanítványt, rácsapott ostorával a ló hátára, s a menyasszony távoli faluja felé indította. Öreg este lett már, amire megérkeztek oda.
A ló egy gazdag ember háza elõtt állt meg. Az emberek éppen nehéz ládákat cipeltek, a menyasszony hozományával: szép ruhákkal, értékes tárgyakkal és miegymással. Sok vendég gyûlt egybe, és sokan tolongtak a ház elõtt. A fiú csak nagy üggyel-bajjal vezette át lovát a tömegen. De végül is eljutott a ház kapujáig. Kiáltozására, hogy valami fontos hírt hozott, végre elõkerült a ház ura, aki azonban ugyancsak bosszankodott a zavarás miatt. Megtudván a fiútól, hogy nagy veszedelem vár a menyasszonyra, így kiáltott fel:
– Fiam, te úgy látszik, eszedet vesztetted! Hogyan beszélhetsz ilyen badarságot? Micsoda veszedelem fenyegethetné fiunk menyasszonyát?
– Pedig fenyegeti – válaszolta a fiú -, és ráadásul én egyedül menthetem meg õt ettõl! Ha hisztek nekem, megkísérlem, hogy megmentsem, csak az a fontos, hogy mindent úgy rendezzetek, ahogy én parancsolom!
A ház ura megijedt, és felhagyott a gúnyolódással. Olyan érzése támadt, mintha villámcsapás érte volna házát a derült égbõl, és a ház tüzet fogott, és lánggal égne. Bár eleinte nem hitt a fiúnak, mégis gondolkodóba ejtette a rossz hír, meg a fiú határozott beszéde. Aggódott házáért és családjáért. Kérte tehát az idegenbõl jött fiút, hogy segítse meg, és mindent megígért, csak hogy a menyasszony megmeneküljön.
A fiú ekkor úgy rendelkezett, hogy zárják be a menyasszonyt négy nyoszolyóleánnyal együtt egy szobába. Semmi módon, bármi történjék is, ne engedjék, hogy a menyasszony kitegye onnan a lábát. Õ maga a verandán ült le, és egy nagy gyertyát tett maga elé. Meggyújtotta, és hangosan, egybefüggõen olvasni kezdte a szent könyvet.
Alighogy a vendégek a közelgõ veszedelemrõl értesültek, szétszaladtak, és bezárkóztak házaikba.
Az éjjeliõr harmadik kiáltásakor hirtelen szörnyû tigrisüvöltés hallatszott a ház elõtt. Olyan erõs volt ez az üvöltés, mintha a menny dörögne. Az ablakon át látták, hogy egy öreg, hatalmas termetû tigris veti át magát a kerítésen, körbe fut a ház udvarán, és ott áll meg, annak a szobának az ablaka elõtt, amelyben a menyasszony rejtõzött. Oda akart betörni. Fel is ugrott néhányszor az ablakpárkányra, azonban meghallotta Buddha szent szavait, és elhagyta az ereje. Egyre jobban gyengült, és végül vicsorogva húzódott vissza a ház udvarába. A ház lakói elsápadtak az ijedelemtõl, egyikük sem mert megszólalni, egy árva szót sem bírtak elrebegni. Szinte megbénultak rémületükben. Csak a tanítvány nem vesztette el nyugalmát, és tovább olvasta fennhangon a szent könyvet. Még csak meg sem remegett a hangja, bármennyire félt is.
A tigris megint nekiveselkedett. Ezúttal az ajtónál próbálkozott. Mindenáron be akart rontani a menyasszonyhoz. De mintha a leányt is valami titkos erõ hajtaná, felugrott, kitépte magát a leányok gyûrûjébõl, és az ajtóhoz rohant, támadója elé akarta vetni magát. A leányok alig bírták visszatartani. A tigris ismét erejét vesztette, visszazuhant a földre, az ajtó elé. Hamarosan harmadszor is nekirugaszkodott, most megint az ablaknak ugrott; ám Buddha szavai ostorként csaptak reá, és megint elapadt az ereje. Így tartott ez, ki tudja, meddig. Valahányszor a tigris nekirugaszkodott, a menyasszony megszállottként az ajtó felé rohant, hogy feltépje, és kiszaladjon az éjszakába. De a leányok lefogták vergõdõ társukat. A tigris egyre dühödtebben üvöltött, de az ajtó meg a ház állta a támadást.
Sokszor lódult neki az ajtónak, de a fiú csak egyre olvasott. Amikor a könyv végére ért, és az utolsót lapozta, és az utolsó szót is elolvasta, kelet felõl már derengett az ég alja, az éjszakának is végére jutottak. Pirkadáskor a tigris eltûnt, nem látta többé senki sem. Üvöltését sem hallották azóta. A menyasszony ájultan roskadt össze a kimerültségtõl. Friss vízért szaladtak, és nagy nehezen eszméletre térítették. A falubeli emberek varázslatnak tartották a dolgot, és úgy emlékeztek vissza rá, mint valami rossz álomra. A ház lakói azonban jól tudták, hogy több volt ez rossz álomnál. Igen megköszönték a fiú segítségét, olyan nagy tisztelettel, mintha maga is jó szellem vagy Buddha tanítványa volna. A ház ura végül száz aranyat nyújtott át a fiúnak, de a fiú nem fogadta el az ajándékot: megelégedett az örömmel, hogy megmentette egy ember életét. Felszállt a lovára, és visszatért öreg mesteréhez.
A tanító ezzel fogadta:
– Teljesítetted veszélyes és nehéz feladatodat, dicséretet érdemelsz ezért, de megmondom azt is, hogy háromszor elvétetted az olvasást!
– Az lehetetlen! – kiáltott a tanítvány méltatlankodva -, mindent úgy olvastam, ahogy a könyvben írva volt!
Az öreg nem jött ki a sodrából, és elmondta, honnan tud a történtekrõl:
– Ugyanaz a bonc járt itt nálam, aki a tigris tervét elárulta, és így szólt: “Köszönöm, hogy megmentetted egy ember életét, de a tigris háromszor majdnem bejutott a házba, mert három hiba csúszott az olvasásba!” Gondolj csak vissza, fiam, melyik szónál tartottál, amikor a tigris az ajtónak támadt.
A tanítvány elõvette a szent könyvet, megnézte, és visszaemlékezett, hogy hol tartott az olvasásban, amikor a tigris üvöltve nekirohant a háznak; mestere valóban igazat állított: olvasás közben tudatlanságból rosszul mondott három szót. Belátta hibáit, kigyógyult elbizakodottságából, és még alázatosabban mélyedt el Buddha szent tanaiban.
Mindannyian, akik az öreg mestertõl tanultak, egyaránt belátták, milyen ereje van a szavaknak, és milyen nagy segítséget nyújthat e szavak tudása.

Voight Vilmos (1966): A HÁROM ÖZVEGY MINISZTER. Európa Könyvkiadó, Budapest.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/feed/ 0
Népmesekincstár Mesetábor -alsó tagozatos gyerekeknek http://mese.mesepedagogia.hu/2018/04/04/nepmesekincstar-mesetabor/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/04/04/nepmesekincstar-mesetabor/#respond Wed, 04 Apr 2018 09:59:15 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=551 Népmesekincstár mesetábor 7-10 éves (alsó tagozatos) gyerekeknek
Minden gyerek mesehős!

Időpont:2018. július 2-6. (hétfő-péntek)
Helyszín: Budapesttől 35 percre, Újhartyányon, a Bagolyfészek Kézművesházban.

https://www.facebook.com/Kézművesház-Bagolyfészek-934531879896446/

A tábor témája: HOL VOLT(AM), HOL NEM VOLT(AM)…

„Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az életben. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz.”

Látható és láthatatlan térképeket fogunk készíteni, hogy eligazodjunk a világban. A testünkről, az érzékszerveinkről, a házról, ahol lakni fogunk; a faluról, ahol táborozunk; és a népmesékről, amelyekben végigjárjuk a hős útját. Alkotunk térképet illatokról, ízekről, hangokról, érzésekről, közben használunk külső és belső iránytűket.


Programok:
Népmesék, mesebeli próbák, kézművesség-alkotás, dal, tánc, játék.
Szimatolunk, ízlelünk, hallgatjuk a fű növését, megyünk amerre a szemünk lát. Olyan utakat keresünk, amelyeknek van szíve.
Sütünk, főzünk, gyúrunk, dagasztunk. Kézzel és lábbal. Sarat, tésztát, agyagot, gyurmát.
Túrázunk nappal, barátkozunk az éjszakával és a hajnallal, megnézzük hogyan kel a Nap, és nyugszik a Hold.
Élő-intenzív kapcsolatot keresünk a minket körülölelő világgal, ismerkedünk a növényekkel, a kövekkel, a földdel, vízzel, tűzzel és levegővel, egymással és önmagunkkal.

A táborunk legfontosabb célja:

Minden gyerek biztonságban érezze magát, örömteli élményekhez jusson, megtapasztalja a mesék, közösségi együttlét, a természet rendjéhez való kapcsolódás megtartó erejét. Találkozzon önmaga és a világ pozitív erőforrásaival, hallgasson és ismerjen  meg minél több élőszóval elmondott népmesét, lehetőséget kapjon a szabad önkifejezésre, alkotásra, játékra és arra, hogy a benne és a másokban lévő legjobb jóhoz kapcsolódjon.

Ellátás: Napi ötszöri étkezés. A meleg ebédet a faluház éttermében fogyasztjuk el, a többi étkezés a programok helyszínén. A reggelit magunk vásároljuk és készítjük el.

Elhelyezés: A Bagolyfészek kézművesház vendégszobáiban.

Táborozás formája:

A., Ottalvós: Öt nap, négy éjszaka. Érkezés hétfő reggel, hazautazás péntek este.
B., Napközis: Ha még nem volt ottalvós táborban a gyerek, és nem is szeretne a táborban aludni, napközis formában (reggel jön-este megy) is részt vehet a programon, ha a szülők vállalják a tábori napirendhez való alkalmazkodást és az utaztatást.

A pénteki táborzárásra szeretettel várjuk a szülőket is!

A tábor ára:
Ottalvós: 40.000 forint, amely tartalmazza a szállást, a közös alkotóterek terembérletét, napi ötszöri étkezést, a programok árát, és a foglalkozások kellékeit.
Napközis: 28.000 forint, amely tartalmazza, a közös alkotóterek terembérletét, a napi ötszöri étkezést, a programok árát, és a foglalkozások kellékeit.
A tábor helyszínre a szülők hozzák a gyerekeket, és ők is viszik el. A tábor ára nem tartalmazza az utazás költségeit.

Kiket várunk?
A táborba azokat 7-10 éves, (alsó tagozatos) gyerekeket várjuk, akiknek felkeltette a program az érdeklődését!

Fontos tudnivalók!

A táborba elektronikus eszközöket (telefon, laptop, tv stb.) nem lehet hozni! Tv nincs a táborhelyen.

Kommunikáció a gyerekekkel: a táboroztatók naponta egy rövid emailt írnak, amelyben beszámolnak a napi eseményekről. A gyerekek minimum egy borítékos levelet küldenek postai úton, a szülőktől is várnak egy ilyet. Ha a gyerek kéri, felhívhatja a szülőt a táboroztatók telefonjáról. Ha bármilyen egészségügyi vagy más fontos probléma van, a táboroztatók azonnal értesítik a szülőket telefonon.

Táborvezető:
Bajzáth Mária a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely szakmai vezetője
https://www.facebook.com/mesepedagogia/
www.mesepedagogia.hu
https://kolibri.libricsoport.hu/szerzoink/bajzath-maria/

Jelentkezés, április 15 -ig a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely programszervezőjénél Borsi Beátánál
emailben: bea.borsi@merit.hu
telefonon: 06202749838; hétköznapokon 16-19 óra között

Jelentkezési határidő: 2015. április 15.
A táborba való jelentkezés módja:
Kapcsolatfelvétel e-mailben : bea.borsi@merit.hu címen és a – van szabad hely- visszajelzés után, a jelentkezés a részvételi díj teljes összege, vagy az előleg (min:15.000Ft) befizetése után válik elfogadottá.
Az előleget vagy a teljes összeget a Bajzáth Mária számlaszám: KHB 10403301-86766956-75761007

A közleménybe a gyerek nevét és a táborozás formáját kell írni, ottalvós/napközis kell írni.

Részletfizetés esetén, az előleg befizetése után, a tábor teljes összegét június 5-ig kérjük befizetni. Lemondást a teljes díj visszafizetésével, indokolt esetben 10 nappal a tábor kezdése előtt fogadunk el, későbbi lemondás esetén a tábor árának 50%-át tudjuk visszatéríteni!
A tábor 15 fő jelentkezése esetén indul.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/04/04/nepmesekincstar-mesetabor/feed/ 0
Mesék a fényről http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/#respond Tue, 20 Mar 2018 08:52:42 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=540 Ma van a tavaszi napéjegyenlőség, kinn több lesz a világosság. Mesemondás és mesehallgatás közben belül is megszületik a ragyogás.
A külső és a belső világod fényéért mesélj ma (is) a magad, a mindenség,- és mindenki örömére.

Nagyon sok mesét találtok a Napról, a Holdról, a csillagokról, a külső és belső fényről, a NÉPMESEKINCSTÁR sorozatban megjelenő MESEGYŰJTEMÉNYEIMBEN, és lejjebb találjátok a Fényhozó madár meséjének teljes szövegét, amely majd egy következő kötetben jelenik meg.

Bajzáth Mária: Itt vagyok ragyogok! Mesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek. Kolibri Kiadó
A nappal és az éjszaka 83. oldal

Bajzáth Mária: Járom az új váramat. Mesék a világ minden tájáról 4-6 éveseknek. Kolibri Kiadó.
A Nap meg az emberek, 10. oldal
A Nap és a Hold látogatása, 11-12. oldal.
A Nap a Hold és a csillagok, 24-25. oldal
Hogyan keletkezett az éjszaka? 28-29.oldal
Bajzáth Mária: Így megyek az iskolába. Mesék a világ minden tájáról 6-8 éveseknek. Kolibri Kiadó.
Hogyan mentették meg a vitézek a Napot meg a Holdat? 10-14. oldal
Kannon ajándéka, 199-200. oldal

Bajzáth Mária: Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó.
Találós kérdések az Égitestek és az Idő fejezetekből, kezdő, középhaladó és haladó szinten.

A TENGELICE ÉS A FÉNY

Iszonyú hosszú tél volt. Farkasordító hideg és rettentő sötét. Viharos szél kavarta a havat, egyik madár éhezett, a másik madár röptében fagyott meg. A rémült madarak a falu templomának eresze alá gyűltek: az erdőben már nem lehetett kibírni.
Mindegyik sírt, jajongott, annyira fázott. Akkor a sas, a madarak királya így szólt:
– Nincs mit tennünk, tüzet és fényt kell szereznünk valahonnan. Az emberek az égből hozták a tüzet. Megtehetjük mi is.
– Helyes! Jól beszél! Igaz! Bölcs beszéd! – csiripelték, csipogták, károgták, vijjogták mindenfelől az összesereglett madarak.
Igen ám, de ki hozzon fényt és tüzet az égből? A sas azt bizonygatta, hogy ő király, ő nem mehet, a nagy madarak mindenféle kibúvót kerestek: egyiknek lefagyott a szárnya, a másik sántít a bal lábára, a harmadiknak hiányzik egy farktolla, a negyediknek… már nem is tudom, mi baja volt.
A sas úgy döntött, hogy valamelyik apró madárnak kell erre a nagy feladatra vállalkoznia.
A pinty azt mondta, hogy ő csak énekelni tud, a kanári azt, hogy ő gyenge és a többi is mondott valamit, hogy ne neki kelljen mennie.
Akkor előállt a tengelice, és félénken mondta:
– Én szívesen elmegyek.
El is indult. Szállt egyenesen föl az égbe, szállt sokáig, végre a Nap közelébe ért. Majdnem belepusztult szegény, de nem nyugodott addig, míg egy fényes napsugarat a csőrébe nem fogott. Majd megvakult a fénytől, a tolla pedig megperzselődött a forróságtól. De nem hagyta magát, repült kitartóan, vitte a didergő, sötét Föld felé a napsugarat.
A madarak gyülekezete már messziről érezte, hogy közeledik a tengelice az égi fénnyel, a meleget adó tűzzel. Érezték mindnyájan, mert enyhe szél kezdett fújni, világosabb lett a mennybolt, csöpögni kezdett az eresz, megolvadt a hó.
A madarak nagy örömükben, hogy nem kell már fagyoskodniuk, észre sem vették a tengelice csupaszságát. Csak a szarka látta meg. Menten csörögni kezdett, a nagyobb madarak meg csúfondárosan nevettek a tengelicén.
Ám a kisebb madarak köréje gyűltek, és el kezdték öltöztetni. A pirók is adott neki egy tollat, a sárgarigó is. A feketerigó sem sajnált tőle egy farktollat, a vörösbegy pedig sapkát adott neki. A végén alig akadt madár, amelyik ne ajándékozott volna legalább egy kis tollpihét a kismadárnak, aki elhozta a meleget és a fényt.

(A fényhozó madár meséjének nagyon sok változata él a világ különböző tájain, én úgy gépeltem be nektek, ahogy én mesélem.)

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/feed/ 0
MesÉLJÉTEK a tavaszt! http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/17/meseljetek-a-tavaszt/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/17/meseljetek-a-tavaszt/#respond Sat, 17 Mar 2018 06:30:02 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=532 A NÉPMESEKINCSTÁR MESEPEDAGÓGIA ESZKÖZEI A TAVASZ, A MEGÚJULÓ TERMÉSZET TÉMAKÖRÉBEN

A gyerekek örömteli játék, mese, éneklés és mondókázás közben, testben és  lélekben egyaránt át és megélik a természetben zajló folyamatokat. Varázsolnak termést, termékenységet, tápláló esőt, éltető fényt, kicsiből nagyra nőnek, szeplőt hánynak, fáznak és melegszenek.  Játszatok, mondjatok, énekeljetek esőváró, Nap-hívogató, magnövesztő mondókákat, tavaszt hozó játékokat, dalokat, meséket. A tevékenységbe ágyazott tanulás folyamatában, mindez szabadon, spontán, sokféle helyszínen és helyzetben történhet, az udvaron vagy a csoportszobában-osztályban éppúgy, mint öltözés vagy séta közben.
A labirintus vagy spirális játékok (pl. Kőketánc, Tekeredik a kígyó), a forgások, a körjátékok és körtáncok, a hintázás, mozgással segítik a megújuló természethez, az éghez és a földhöz, és egymáshoz való kapcsolódást. A népi játékokban előforduló mozgásformák elemei, a nagymozgások, a fizikai állóképesség, az egyensúly és a testtudat fejlesztésében is fontos szerepet játszanak.
„Nyissátok ki a kapukat, ablakokat!”, vagyis élesítsétek az érzékszerveket. Hallgassátok a madarak énekét, az állatok hangját, figyeljetek a bogarak apró neszeire. Nézzetek és lássatok rügyeket, bomló leveleket, bimbóból virággá válást, érintsétek meg a benneteket körülvevő világ minden biztonsággal megfogható elemét. Szimatoljatok hóvirágot, nárciszt, tulipánt, medvehagymát, füvet! Ültessetek, ássatok, sarazzatok, kerüljetek kapcsolatba a földdel! Kóstoljatok meg mindent, ami ehető, csíráztassatok magokat és egyétek meg, mutassátok meg a gyerekeknek az ehető virágokat, pl. az ibolyavirágot vagy a pitypangot. Mutassatok harmatot kortyoló katicát, fészket építő fecskét, csigavágtát, napozó bodobácscsapatot. Adjatok minőségi és mennyiségi időt a gyerekeknek, hogy rácsodálkozzanak az őket körülvevő világra, hogy a világ csodájára járhassanak.

 

VÁLOGATTAM  MESÉKET A NÉPMESEKINCSTÁR SOROZAT-ban megjelent MESEGYŰJTEMÉNYEIMBŐL:

KICSIKNEK (0-4 ÉVES KOR), meséljetek a szélről és a Napról, a búzáról, az állatok beszédéről.

Bajzáth Mária: Itt vagyok ragyogok! Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A szél és a Nap 82. oldal

A szelek eredete 80-81. oldal / teljes foglalkozásvázlat-Bajzáth Mária: Mesefoglalkozások Gyűjteménye 144-145. oldal
Az árpa és a búza 87. oldal
Az Állatok beszéde fejezet meséi 106-117. oldal

NAGYOBBAKNAK (4–8+ ÉVES KOR), meséljetek természeti jelenségekről, hónapokról, évszakokról, madarak énekéről.

Bajzáth Mária: JÁROM AZ ÚJ VÁRAMAT. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A két fagyos szél 13-14. oldal

A szelek eredete  teljes foglalkozásvázlat-Bajzáth Mária: Mesefoglalkozások Gyűjteménye 144-145. oldal

Hogyan keletkeztek az évszakok? 30-31. oldal /teljes foglalkozásvázlat-Bajzáth Mária: Mesefoglalkozások Gyűjteménye 118-119. oldal
A tizenkét hónap 32-36. oldal/ teljes foglalkozásvázlat- Bajzáth Mária : Mesefoglalkozások Gyűjteménye: 120-122. oldal
Hogyan tanultak meg énekelni a madarak? 38-41. oldal/ teljes foglalkozásvázlat-Bajzáth Mária: Mesefoglalkozások Gyűjteménye 122-123. oldal

Bajzáth Mária: ÍGY MEGYEK AZ ISKOLÁBA. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A szivárvány fia 15-16. oldal
Az éjszaka keresése 17-19. oldal

MINDEN KOROSZTÁLYNAK találtok és jó szívvel ajánlom a TALÁLÓS KÉRDÉSEKET, természeti jelenségekről, évszakokról, hónapokról, madarakról, növényekről nagyon sokat találtok az alábbi mesegyűjteményben:
Bajzáth Mária: MI A LEGERŐSEBB A VILÁGON? 400 találós kérdés és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó

 

TALÁLÓSOK

Van egy fa,
annak van négy ága.
Minden ágán van három fészek.
Mia az?
(Év, évszakok, hónapok)

Két gazdasszony asztalt terít,
de csak évente egyszer,
az kedves virágos abroszával,
ez meg tiszta fehérrel.
(Tavasz és tél)

Háta bársony,
hasa vászon,
szeme pilla,
farka villa,
feje bot.
Mi az?
(Fecske)

MONDÓKÁK, DALOK

Süss ki Nap, fa alá,
Bújj el hideg, föld alá!
/magyar népköltés/

Katicabogárka
Szállj fel az égbe.
Hozzál onnan napfényt
Arany tekenőbe.
Hozzál nekünk meleget.
Vigyed el a hideget.
/magyar népköltés/

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt ludaim,
megfagynak.
(népdal)

Süss fel nap,
fényes nap,
kertünk alatt két kis bárány
majd megfagy.
Eredj fel az égbe,
fehér lepedőbe,
kérd ki a kis kulcsot,
hívd be a hideget,
engedd ki a meleget!
(népdal)

A témáról bővebben mesepedagógia képzésen, vagy egy napos műhelyfoglalkozásokon, intézményekbe kihelyezett szakmai napon  tudtok részletesebb információt szerezni. Képzésekről bővebb információ, időpontegyeztetés: kepzes@mesepedagogia.hu

Bajzáth Mária

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/17/meseljetek-a-tavaszt/feed/ 0
Március 15.- legendák, mesék, történetek http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/06/marcius-15-legendak-mesek-tortenetek/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/06/marcius-15-legendak-mesek-tortenetek/#respond Tue, 06 Mar 2018 11:43:11 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=517 Március 15. eseményeivel, a szabadságharccal kapcsolatban kevés népmesét őriz a hagyomány, de számos anekdota, történet, legenda maradt ránk.
MesÉLJÉTEK, éljétek meg, éljétek át, történeteken keresztül is ennek a felemelő történelmi időszaknak az eseményeit. Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Farkas Emőd, Jókai Mór  nagyon szép és izgalmas történeteket mesél erről a korszakról,  jó szívvel ajánlom köteteiket.

Nemcsak konkrét eseményekről lehet mesélni, az ünneppel összefüggésben. Március 15. a hősiesség, a szabadság, a bátorság, a lelkesedés, az összefogás, az igaz szó győzelmének jelképe. A Népmesekincstár mesegyűjtemények köteteiből válogattam a témához.

NÉPMESEKINCSTÁR MESEGYŰJTEMÉNYEK

Igaz szóról:

Mi a legerősebb a világon kötet: Mi a legerősebbb a világon? 78-82.oldal

 

Összefogás, egymás segítése:

Itt vagyok ragyogok kötet.0-4 évesek: A vadruca és a siketfajd. 94. oldal

Járom az új váramat kötet. 4-6 éveseknek: Aki elhordja a hegyet. 66-67. oldal

Így megyek az iskolába kötet. 6-8 éveseknek: A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl, meg a farkas 112-114. oldal

 

Bátorság, hősiesség:

Itt vagyok ragyogok kötet. 0-4 évesek: A kisegér nagy utazása.44. oldal

Járom az új váramat kötet. 4-6 éveseknek: Gargen szirtje. 91-94. oldal

Így megyek az iskolába kötet. 6-8 éveseknek: Ambrus királyfi. 217-226. oldal

 

1., Móra Ferenc négy gyönyörű történetet mesél újra, nagycsoportos kortól már mesélhetitek
Szegesdy Béni Csákója, A furulya, A csókai csata, Méhes Bánhidy
http://mek.oszk.hu/00900/00975/html/

2., Népmese egy huszárról, aki legerősebb (óvodás kortól)

https://egyszervolt.hu/estimese/az-ember-a-legerosebb-magyar-nepmese-20171218.html

3., Krúdy Gyula: Nagy idők, nagy hősei-ről szövi a szebbnél -szebb történeteket:
http://mek.oszk.hu/06700/06726/06726.htm

Az anekdotákat, 8 éves kor fölött mesélném, alapos válogatás után:
4., Farkas Emőd: Az 1848-49-iki Szabadságharc anekdotakincse
http://w3.sopron.hu/netelkedo/5/v13/anekdota.htm#A csodaágyú

5., 10 történet a szabadságharcról 9éves+
https://honvedelem.hu/cikk/46627_tiz_kevesbe_kozismert_tortenet_az_1848_49_es_szabadsagharcbol

 

 

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/06/marcius-15-legendak-mesek-tortenetek/feed/ 0
Események http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/14/esemenyek/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/14/esemenyek/#respond Wed, 14 Feb 2018 15:49:01 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=492 2018. február
  • 30 órás mesepedagógia képzés; 2018.február 3-4-5. – Budapest
  • Mesekuckó/tehetséggondozó meseműhely 2018. február 8.- Gesztenye Óvoda, Budapest
  • Képektől a szavakig a gyermeki gondolkodásban/előadás 2018.február 15. – Képi Tanulás Műhelye, Budapesti Műszaki Egyetem
  • Népmesék a család szolgálatában/előadás 2018. február 18.- Tatabánya Városi Könyvtár
  • Népmesék, mesélés a családban és az óvodában/előadás 2018. február 21. – Liliomkert Óvoda, Budapest
  • Érték és mértéktartó mesehősök/ előadás 2018. február 24. – Pedagógus Expo, Budapest Kongresszusi Központ
]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/14/esemenyek/feed/ 0
Népmesemondó versenyek, meseválasztás, mesemondás gyerekkorban http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/11/nepmesemondo-versenyek-mesevalasztas-mesemondas-gyerekkorban/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/11/nepmesemondo-versenyek-mesevalasztas-mesemondas-gyerekkorban/#respond Sun, 11 Feb 2018 11:13:42 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=447 Sok kérdést, sok levelet kapok mesemondó versenyek kapcsán. Mivel egyenként nem tudok a feltett kérdésekre válaszolni, írtam egy szubjektív összegzést, minden szerepem (zsűri, pedagógus, mesélő, szülő) objektív tapasztalatát összegezve. Remélem segítségetekre lesz.

Milyen népmesét meséljen a gyerek?

Ami tetszik neki, amit szívesen, örömmel mesél, amit ő választ – sok- sok felkínált, jó mese közül.
Olyan történetet meséljen, ami előhívja belőle a mesélő embert, amely segít megtalálni és kibontakoztatni a saját történetmondói hangját.
Olyan mesét mondjon, amit az életkorának megfelelően hitelesen, megélt élményként tud elmesÉLNI, igaz szóként hangzik tőle. Bármilyen vicces egy felnőtt mesemondótól a csalfa asszony esete a bíróval, egy gyerek szájából hamisan cseng. Olyan mesét válasszatok, amelynek történetét, szívesen hallanátok a gyerektől, akár mindennapi beszélgetés formájában is. Mesélhet állatokról, emberekről, bátorságról, félelemről, vidámságról, szomorúságról, hazugságról, igazságról… Bármiről, ami korához, a világról szerzett tapasztalatához, élményeihez, személyiségéhez, hangszínéhez, beszéd és mesemondó stílusához illik. Egyszerű aranyszabály: érti, éli, meséli.

Mit ne meséljen?

Kisgyermekkorban ne adj a szájába házassági válságot, anyós csúfolót, pikáns mesét. Nem az ő ügye, nem az ő dolga még. Sem tettben, sem szóban.
Szívesen hallanád a vasárnapi családi ebédnél, hogy csalfa asszonyokat elemez ki, vagy testi fogyatékkal élő, netán beszédhibás leányokról, asszony vagy férfiverő történetekről mesél mosolyogva? Nevetnél ezen? Remélem nem… Ne is meséltesd vele, a házasságtörőket, a selypeket vagy a süketeket kifigurázó, esetleg asszony és férfiverő történeteket.
Ne meséljen olyan történetet, amit nem ért, nem érthet.
Ne mondjon olyan hosszú és bonyolult mesét, amit kínok-kínja megtanulni, majd még nagyobb kínszenvedés elmondani. A mesemondás és tanulás maradhasson öröm és élmény!
Ne meséljen, ha a mesemondó versenyen való indulás és győzelem kizárólag a szülő álma, vagy a pedagógus célja.

A mesélő gyerek személyisége, versenyek követelményei

Vedd figyelembe a mesÉLŐ gyerek személyiségét, adottságai, képességeit. Szívesen mesél? Bátor? Félénk? Hangos? Halk? Jól játszik a hangszínével vagy egyféle hangon mesél? A párbeszédes meséket meséli jobban vagy inkább elbeszél, leír? Gyors? Lassú? Kifinomult? Érzékeny? Humoros, vicces? Vagány? Visszafogott? Gesztikulál vagy mozdulatlan mesélés közben? Ülve vagy állva mesél szívesebben? Esetleg jön-megy, mozgásban van? Nehezen jegyez meg hosszabb szöveget? Könnyen memorizál?

Mesetípusok

A tréfás mese a legnépszerűbb mesemondóversenyeken elhangzó típus, de mellettük és rajtuk túl, ajánlott a formulamesék, a novellamesék, az állatmesék, legendamesék, hazugságmesék, tündérmesék, a rászedett ördögmesék közül válogatni. Bölcs mérlegelés után a falucsúfolók közül is. Az életkor mellett a mesemondó egyénisége is sokat segíthet abban, hogy rátaláljon a megfelelő mesére, vagy rátaláljon a megfelelő mese. Van, aki szórakoztatni, felvidítani akar másokat, ezért leggyakrabban tréfás meséket mond. Azonban nem kell minden mesemondónak vicceskedni, és nem kell minden mesének viccesnek lenni. A legszomorúbb, amikor egy egyébként tréfás mesén csak a mesemondó nevet.
Van, aki boldogan mond nagyokat. Lódításain, hazugságmeséin vele nevet a fél világ. Vannak tanítók, tudásátadók, bölcs- okosok: ők meséljenek novellameséket, legendameséket. Az állatmesék gyakran tartalmaznak párbeszédes részeket, azok meséljék, akik sokféle hangszínnel mondják a történeteket. A formulameséket azoknak ajánlom, akik a szöveg folyamatos ismétlődése ellenére, nagyon szuggesztív erővel tudják megtartani a figyelmet, és értik-tudják, hogy a látszólag egyszerű mesei szimbólumok mögött, miről is van szó valójában. A hosszabb tündérmesék, rászedett ördög mesék nagyobb gyerekeknek (kiskamaszkortól) valók.

Verseny, versenyek

Ha versenyre készíted fel, vedd figyelembe a kiírást, a verseny követelményeit, és annak megfelelően készüljetek. Mérlegeld, hogy akartok-e a kiírt követelményeknek megfelelni, valódi örömet jelent -e a gyerek számára az indulás, rá szabták-e azt a versenyt, akar-e ráhangolódni.
Ha igen a válasz, akkor is van még feladatod, fogadtasd el vele, hogy ez egy olyan versenyhelyzet (megmérettetés), amelyben lesznek elsők, másodikok, harmadikok, különdíjasok, és lesznek, akik esetleg nem kapnak díjat. Fontos, hogy tudatosítsd: ők is nyertesek, gazdagabbak lettek egy történettel, egy csomó tapasztalattal, élményekkel. Versenyhelyzetben is a mesehallgató közösség örömére és a saját örömünkért mesélünk.
Vedd figyelembe a verseny követelmény kiírását, de hagyd és segítsd, hogy megtalálja magában a mesélő embert – annak természetes hangját, hangszínét, ritmusát, gesztusait. Ne „tanítsd be”, csak segítsd, támogasd tanácsaiddal!

Ki készíti fel a gyereket?

Tapasztalataim szerint, a szülők és a pedagógus szerepe egyaránt óriási a felkészülésben, meseválasztásban. Ideális esetben, a szülő-gyerek-pedagógus hármasa együttműködik.

Tájszólás, tájnyelv

Ha a gyerek nem beszél a mindennapjaiban tájszólásban vagy tájnyelven, ne meséljen úgy a versenyen sem. Hamis lesz, műanyag, hiteltelen. Ha tájszólásban hangzik a szó a szájából a mindennapokon, úgy is meséljen, hisz számára az a természetes. Akár köznyelvről, akár nyelvjárásról van szó, szókészlet és kiejtés legyen egységes, következetes, természetes.

Viselet

Mindig szívesen gyönyörködöm a mesemondó gyerekek népviseletében, de soha nem befolyásol a befogadásban. Zsűritagként, hacsak nincs a szempontok között megadva, a pontozásban sem. Ha a gyereknek van, szívesen hordja, természetesen mozog benne, örömmel viseli, akkor mondjon abban mesét. Ha nincs viselete, nem szívesen veszi fel, semmiképp nem szabad erőltetni.

Szó szerinti mesemondás

„A mese az élőbeszéd művészete”. A meseszerkezet megtartása, a mese nyelvi sajátosságainak, a mesei formuláknak és fordulatoknak a megőrzése fontos szempont, de nem kell A-tól Z-ig, szó szerint megtanulni a mesét. Szabadon, örömmel, saját hangon, természetesen, de kifejezősen meséljünk!

Egyéni ötletek

A jó mesemondó olykor improvizál is, ilyenkor beépíti a körülötte zajló eseményeket, reagál azokra. Kommunikálni próbál a környezetével, “kiszól” a meséből. A mesemondást a hallgatóság figyelme is befolyásolja, alakítja. Ez azonban, csak akkor élvezetes, ha jókor, jót szól a mesélő, ha a kapcsolat közte a és a mesehallgatók között valódi, ha a kitérő után a mesélő vissza tud térni a mesébe és hallgatóit is vissza tudja hozni oda. Ez nagy kihívás, gyerekkorban ritka képesség, így nem lehet elvárás.

Időkorlát

Figyeljetek a versenykiírásra, és próbáljatok meg, az abban szereplő időtartamban mesét választani. Ha nem tartjátok be a meseválasztásnál az időkorlátot, ne lepődjetek meg, ha a zsűri „leállítja” a gyereket. Azonban egy félbemaradt történet nem örömforrás, ritkán jelent a gyerek számára sikerélményt.
Rövid, de eléjétől a végégig jól elmondott mesével sokkal sikeresebb lehet a mesélő gyerek! A hosszú, összetett, sokszereplős tündérmeséket 9 -10 éves korig, inkább mesehallgató szerepben ajánlom a gyerekeknek. A mesemondói tehetség, kisgyermekkorban nem az elmesélt mese hosszúságán keresztül mutatkozik meg. (Az inkább a memória minőségét mutatja).

Beszéd

A tiszta artikuláció, a természetes beszédritmus és hanglejtés, a jó helyen, megfelelő időtartamban megtartott szünetek, hangsúlyok emelik a mesélés értékét.

Gesztusok, mozgás

A gesztusok szempontjából számomra csak a belülről, spontán jövők elfogadhatók. A betanított, mesterkélt mutogatástól és mozgástól, kiráz a hideg. (Bocsánat!)
Élvezetes, figyelmet megtartó lehet a sodró, lendületes dinamika éppúgy, mint a lassú, ringató mesélés. Lehet mesélni állva, ülve, járkálva, ami fontos, hogy a mesehallgató számára ne legyen zavaró a mesélő testhelyzete, mozgása.

Tévesztés

A leggyakorlottabb mesemondó is téveszt, vagy elfelejt valami fontosat, kihagy egy fontos szövegrészt. Ilyenkor nem kell megijedni, csak nyugodtan megállni, gondolkodni, és kijavítani a hibát. Pl. így:
“El is felejtettem, előbb még a palotába ment a …”
“Hogy szavamat ne felejtsem. . .”
“Hogy egyik szavamat a másikba öltsem. . .”

Magyar vagy más népek meséje

A verseny kiírásától is függ (van, ahol csak magyar népmeséket várnak), vedd ezt figyelembe a választásnál. Más népek meséinél, törekedj olyan forrásból mesét választani, amely pontos, jó fordításokat, teljes (nem töredékes) meseszövegeket tartalmaz.

 

Bajzáth Mária

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/02/11/nepmesemondo-versenyek-mesevalasztas-mesemondas-gyerekkorban/feed/ 0
Köszönés mint lehetőség – mesék, dalok, mondókák, népi játékok http://mese.mesepedagogia.hu/2018/01/21/koszones-mint-lehetoseg-mesek-dalok-mondokak-nepi-jatekok/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/01/21/koszones-mint-lehetoseg-mesek-dalok-mondokak-nepi-jatekok/#respond Sun, 21 Jan 2018 05:55:39 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=439 A köszönés: lehetőség, varázslat, szómágia, figyelem, áramlás, kezdet, vég. A köszönés emberhez méltó, valódi tartalommal megtöltött gyakorlata, a köszönés – mint rítus – felemel és összeköt. Energiát, tiszteletet, derűt és udvariasságot követel. Köszönés közben nagyon fontos erőforrásokat mozgósítunk, a legjobb tulajdonságainkra támaszkodunk. Adunk és kapunk.
Amikor köszönünk, kapcsolatot teremtünk, minden köszönés egy új lehetőséget is rejt.
A figyelmünk önmagunkról a másikra irányul, ezzel jelezzük, hogy észrevettük a másik jelenlétét, megérkeztünk egy új helyzetben, térbe. „Jó napot kívánok!”
Kifejezzük vele tiszteletünket, a találkozás felett érzett örömünket.
A köszönés az ember számára az adni-kapni áramlás lehetőségét is magában hordozza. „Minden jót kívánok!”
Köszönés közben egymás szemébe nézünk, és jó esetben meglátjuk a másik ember „szeme fényét”.
A köszönés keretet ad, jelzi valaminek a kezdetét és a végét. „Isten hozott!” „Viszontlátásra!”
Arra is utal, milyen lesz-volt a találkozás. (Amilyen az adjon’isten, olyan lesz a fogadj’isten.)
Formát ad láthatatlan kötelékeknek. Egészen másképp, más hangszínnel, más távolságból köszönünk egy ismeretlennek, mint egy hozzánk közel álló embernek. Minél mélyebb valakivel a kapcsolatunk, a köszönés annál inkább a testi-lelki-szellemi összetartás jelévé is válik.
A köszönés megtart, és támaszt ad egy pillanatra, hogy senki se gondolhassa: egyedül van ezen a világon.
A mesehősök köszönnek. Köszönnek az öregembernek, a királynak, köszöntik a hangyát, a sast, a Napot és a Szelet, a sárkányt az ördögöt, az életet és a halált. Köszöntik a segítőt de, az ellenfelet is!
A népmese hőse követendő minta, példakép lehet.
A népmese és a népköltészeti alkotások, valamint a Népmesekincstár mesepedagógia módszer komplex foglalkozásai didakszis nélkül tanítanak. Nem vonunk és vonatunk le a meséből tanulságot, nem beszéljük meg a mesét. „Csak” örömmel játszunk, énekelünk, mondókázunk, mesÉLÜNK.

Bajzáth Mária

Mesék

Mesegyűjteményeimből öt olyan mesét válogattam, amelyekben azon, hogy a hős köszön-e vagy sem, nagyon sok múlik…
Bajzáth Mária (vál.): Itt vagyok, ragyogok. Három kérdés. Kazáni tatár népmese. Kolibri Kiadó. 133-134. o.
Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Az eszes lány meg az obsitos. Magyar népmese. Kolibri Kiadó. 82-85. o.
Bajzáth Mária (vál.): Járom az új váramat. A gyerek meg a szél. Bolgár népmese. Kolibri Kiadó. 15-17. o.
Bajzáth Mária (vál.): Így megyek az iskolába. Mese a meséről. Bolgár népmese. Kolibri Kiadó. 182-183.oldal.

Kinek köszönt a szegény ember?

magyar népmese

Együtt utazott a Szél, a Hideg meg a Meleg, jött rájuk szemközt a szegény ember, már messziről köszönt:
— Jó napot, nagyságos uram!
Azt mondja a Meleg:
— Kinek köszönt az az ember?
Azt mondja a Szél:
— Nekem!
— Nem teneked, hanem énnekem! — mondja a Hideg.
Addig osztozkodtak, hogy a szegény ember már elment mellettük. Azt mondja a Meleg:
— Menjünk vissza, kérdezzük meg!
Visszamentek megkérdezni. Azt mondja a Meleg:
— Ugye, nekem köszöntél, te szegény ember?
— Nem én, kérem, a Szél nagyságos úrnak.
— Megállj, te szegény ember, jöjjön csak el a kánikula, majd adok én neked, olyan meleg lesz, hogy elolvadsz!
— Bánom is én, csak a Szél nagyságos úr ott legyen!
Azt mondja a Hideg:
— Hát akkor nekem köszöntél?
— Nem én, kérem, hanem a Szél nagyságos úrnak!
— Megállj, jöjjön csak el a tél, olyan hideg lesz, hogy megfagysz!
— Bánom is én, csak a nagyságos úr, a Szél nagyságos úr ott ne legyen! Kutya bánja a hideget szél nélkül!

Népdalok

Ébresztő: Pál, Kata, Péter

francia népdal

Pál, Kata, Péter Jó reggelt!
Már odakünn a nap felkelt.
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
Gyere ki a rétre kukurikú!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pál,_Kata,_Péter,_jó_reggelt!

Altató: Erdő mellett estvéledtem

magyar népdal

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdő_mellett_estvéledtem

Mondóka

Szervusz, pajtás, kukorica hajtás,
aki fogja kezemet, húzza meg a fülemet!
Szervusz, pajtás, kukorica hajtás,
aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!

Tréfás mondóka

– Jó napot kívánok!
– Napraforgót kapálok.
– Nem azt mondtam, köszöntem!
– Sűrű volt, de kitéptem.
– Bolond maga, néni?
– Ez a sor az végig!

Párválasztó játékok

Kakas-bakas, jó napot!
– Réce-ruca fogadja! Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát?
– El akarom vinni legszebb lányát, Mariskát.

Játékleírás és kotta:
https://issuu.com/librikiado/docs/bajzathmaria_nepmesekincstarmodszer/5

Boldog vagyok, amikor látom, olvasom, tapasztalom, hogy használjátok a módszeremet, és szívből köszönöm, ha megtisztelitek a munkámat azzal, hogy megosztjátok, vagy saját munkáitokban forrásként hivatkoztok rá.

Bajzáth Mária

 

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/01/21/koszones-mint-lehetoseg-mesek-dalok-mondokak-nepi-jatekok/feed/ 0