Mesepedagógia http://mese.mesepedagogia.hu Mesepedagógia Sat, 01 Jun 2019 08:15:26 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=5.2.1 Miért jó futni és fogócskázni a gyerekekkel? http://mese.mesepedagogia.hu/2019/06/01/miert-jo-futni-es-fogocskazni-a-gyerekekkel/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/06/01/miert-jo-futni-es-fogocskazni-a-gyerekekkel/#respond Sat, 01 Jun 2019 05:15:17 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=708 Miközben futunk, szaladunk, rohanunk valamiért, valakiért, magunk elől, a pénzünk után, az álmaink felé, az életünkért, egy kicsit álljunk meg a gyerekeinkkel… Nézzünk hátra! Ki kerget? Kerget valaki egyáltalán?…

A fogócskák egyik típusában van lehetőség megállásra. Hááááz! – kiáltjuk, beugrunk a védett körbe, és fellélegzünk, mert biztonságban vagyunk. Nyertünk egy kis pihenőidőt. Például arra, hogy fogócskázzunk a gyerekeinkkel.

A fogócskát ősidők óta minden földrészen játsszák. 139 típusát, és 1535 változatát ismerjük… Ha ennek okát keressük, akkor vissza kell mennünk a játékok funkciójának kérdéséig. A játékok során viselkedésformákat és képességeket sajátítunk el, nem didaktikus módon. A fogócska öröm, a fogócska élmény, a fogócska önfeledt játék.

Az alábbiakban a futás és fogócska a népmesékben és a valóságban, a képesség-készségfejlesztés és a fejleszthető intelligenciaterületek tükrében lesz a témám.

Mit tud, aki el tud futni?

A futás létfontosságú képesség volt az ember életében, fennmaradása (a túlélés) többek között attól is függött, hogy elég gyorsan el tud-e szaladni a támadó elől, vagy elég fürge-e, hogy utolérje a prédát. A futás erőpróba. A rendszeres futás éberré és erőssé tesz, összehangolja a mozdulatokat, kitartásra ösztönöz. Aki el tud futni, benn marad a játékban. Játszhat.

Mit tud, aki meg tud fogni?

A fogó játékokban az érintésnek, fogásnak, megfogásnak különös jelentősége van. Az érintett személy új szerepet kap, ő maga is fogó lesz, vagy kiesik a játékból.

Aki meg tud fogni valakit, az meg tudja állítani a másikat, meg tud állítani egy folyamatot, egy időre hatalmat szerez a másik felett. A Földönfutó testvérek meséjében a királyfi megfogja a futó lányt és aranybilinccsel bírja rá, hogy egy helyben maradjon, ne fusson már tovább.

Aki elől nem lehet elfutni, a mesében sem, mert mindképp utolér, az nem más, mint a halál. Akit megérint, az kiesik a játékból, vagy új szerepet kap… A gyerekek kiesős fogócska közben gyakran kiabálják: meghaltam!

Mit fejleszt a fogócska, futás, futóverseny?

1. A fogócskázó gyerek a fürgeségét-gyorsaságát fejleszti, természetesen nem tudatosan.

2. A játékok során viselkedésformákat és képességeket sajátítjuk el, örömmel, motiváltan, nem didaktikus formában.

3. Kielégíti gyerek a megnövekedett mozgásigényét, amely kisiskolás korban akár 4-5 órát (!) is jelenthet.

4. Fejleszti a mozgáskoordinációt. Fejleszti a figyelmet és az összpontosítás képességét.

5. Fejlődik mozgásészlelés hatékonysága, mozgásképzet pontossága, futás közben a gyerek sokoldalú mozgástapasztalathoz jut. Közben a teljes teste mozog, keze, lába, feje egyaránt.

6. Fejleszti térpercepciót, a gyerek természetes módon ismerkedik a téri viszonyokkal. Gyors reagálóképesség kialakításában segít.

7. Segíti az észlelés-érzékelés pontosabb működését, futás közben távolságot, magasságot, mélységet kell érzékelni, hátra nézés nélkül meghallani és felmérni a fogó távolságát tőlünk.

8. Fejlődik a kondicionális mozgékonyság , nagymozgások, szem –kéz , szem láb koordináció. A finommozgás többnyire a nagymozgás fejlettségi szintjétől is függ.

9. A fogócskák, minden páros érzékszerv laterizációját segítik, hiszen futás közben használni kell mindegyiket: szemet, lábat, kezet, fület. A laterális dominancia kialakulása a sikeres tanulás alapfeltételeinek egyike.

10. Egyensúlyérzék fejlődik, a leggyorsabb tempó mellett is esés nélkül kell bevenni a kanyart, és kicselezni fogót.

11. Kitartást erősíti. Ahhoz, hogy egy futóversenyben győzzünk, vagy elérjük a biztonságot nyújtó házat, mielőtt megfognak minket, gyakran az utolsó erő és akarat tartalékainkat is mozgósítani kell.

12. Futás közben fejlődik az erőnlét, rugalmasság, erősödik az izomzat, a tüdő.

13. A fogócska az egyik legegyszerűbb szabályjáték, sokat segít a szabályok létezének-megértésének-elfogadásának és betartásának megalapozásában.

14. Fogócskázás közben el lehet esni, meg lehet tanulni jól esni és gyorsan felállni, időben kell kitérni a fogó elől, időben kell kinyújtani a kezünket, azért, amit-akit el akarunk érni, meg szeretnénk fogni. A fogócska, tapasztalati tanulás az élet nagyon fontos kérdéseiről testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.

INTELLIGENCIATERÜLETEK, amelyek fejlődhetnek a fogócskázás során: testi-mozgásos, téri, intra és interperszonális.

Futás, fogócska a népmesékben (és a valóságban…)

A mesék hősei nem szaladgálnak csak úgy, nem futkosnak össze és vissza céltalanul, inkább a menést-mendegélést részesítik előnyben. Azonban valamiért, vagy valakiért, ami nagyon fontos nekik, képesek a világ legvégéig is megállás nélkül szaladni. Minden olyan helyzetben, amikor a fontos a gyorsaság, a mesék hősei futnak. Szaladnak a táltos kantárjáért és nyergéért, hogy ráülhessenek, mielőtt hazaér a sárkány, szaladnak a konyhára, hogy finom falatokkal kínálhassák a betérő vándort, szaladnak, nagy lelkendezéssel a király elejibe, hogy minél hamarabb megtudja a hírt, megszületett a fia.

A nyulacska, amikor elveszíti a számára oly fontos, szíve fölött hordott szépen szóló harangocskát, a fától, a baltán, a köszörűn, a vízen, a bikán, a mészároson, az egéren, a macskán, a tehénen, keresztül egészen a Kaszásig fut. Óriási tétről van szó a nyulacska esetében, így fontos, hogy nem sétikál, vagy mendegél, hanem kitartóan, gyorsan fut.

Cerceruska őzecskéje esetében is élet-halál a tét, fut – rohan amikor el akarják pusztítani, ő azonban nem valami elé szalad, hanem menekül. „Haj, szegény teremtés, mikor meglátta, hogy jő a mészáros a késsel, nekirugaszkodott, s szaladt a tó körül, ahogy csak bírták gyenge lábai.” Az életért fut, az ördögöktől menekül a szegény ember is, „amikor szaladott ki a pokolból, mintha csak a szemét vették volna.”

Lehet a mesében (már mondanom sem kell, hogy a valóságban is) futni dolog- és feladat elől. Egy csúfolómesében az egyszeri legény, olyan messzire szalad, hogy ne kelljen megházasodnia, hogy alig talál vissza a falujába, a gyáva udvari tanácsadó, hogy ne kelljen megmondani az igazságot a királynak, a birodalomból is kiszalad.

A népmesékben gyakran rendeznek futóversenyt, de ezt ne tévesszük össze a fogócskával, és azzal a helyzettel, sem amikor valaki valamiért-valakiért, vagy valami-valaki elől fut. Futóversenyen vesz részt a teknős meg a nyúl, a prérifarkas és a teknős, vagy a sündisznó és a meze nyúl, és Villámgyors is, aki olyan sebesen tudok futni, mint a villámlás, még annál is sebesebben, és feleséget kaphatna a gyorsaságáért. A királykisasszony kezéért meghirdetett futóversenyen elhagyta Szélike királykisasszonyt, pedig a lány olyan gyorsan tudott szaladni, mint a szél. Villámgyors a futással azonban nem a lány szívére pályázott (nem is ő nyerte el), hanem a király összes aranyára.

A futás fontos tudás, lehet áldás, de lehet átok is, mint a Földönfutó testvérek meséjében, ahol a gonosz mostoha ármánya és átka miatt, a fiútestvér addig szalad, ameddig térdig kopik a lába. Az átkot csak varászfőzettel lehet feloldani, a megállás várva-várt pillanatát egy királyfi hozza el.

A legrettenetesebb futás a mesékben éppúgy, mint a valóságban: magunk elől futni. Lusta János, aki mindig csak lop másoktól, munka helyett, mindenhonnan azt hallotta, tolvaj, tolvaj. „Csak menekült, futott, futott az erdőnek, ahogy a lába bírta. A hegytetőn megállott, hát még a melle is azt pihegte, hogy: Fuss, tolvaj, fuss tolvaj! Még most is fut, ha bírja szusszal.” 

A mesékben gyakran szaladnak a szerelmespárok az őket üldöző boszorkány, a sárkány, a haragvó apa elől. Együtt futnak, kezükben varázstárgyak, futás közben maguk is változnak (tóvá, aranykacsáva, búzatáblává), majd együtt átlépnek egy határt (kinn és benn), és onnantól a rontás, a gonosz, az ártó szándék nem éri el őket. Onanntól boldogan élnek, és megint csak mennek, mendegélnek… Egy darabig.

Kiszámolók a fogócskához:

Száll a madár a házra,
Annak az ajtajára.
Kipp-kopp, kopogó,
Meg is van már a fogó!

-o-

Mese, mese mátka
Pillangós madárka.
Ingó-bingó rózsa,
te vagy a fogócska!

-o-

Ó, ó, ó, tündérkaszinó,
akire jut a kilenc,
az lesz a fogó!
Egy, kettő, …kilenc!

Felhasznált és ajánlott irodalom:

LÁZÁR KATALIN (2003): Fogócskatípusok a népi játékok típusrendjében. In.: Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve. Kolozsvár.

Magyar néprajz. VI. Játéktípusok, a játékok rendje. Fogócska.

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/06/103.html utolsó letöltés: 2019.05.31.

TAMÁSINÉ DR. DSUPIN BORBÁLA (2015): A népi gyermekjátékok és a mozgás relációja, és funkciója a 3-7 éves gyermekek személyiségfejlődésében. Dupress Kiadó. Debrecen.

Bajzáth Mária  https://www.facebook.com/mesepedagogia/posts/581859721969234

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/06/01/miert-jo-futni-es-fogocskazni-a-gyerekekkel/feed/ 0
Petesejtként már nagyanyánk méhében ott voltunk, az anyánk petefészkében http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/18/petesejtkent-mar-nagyanyank-meheben-ott-voltunk-az-anyank-petefeszkeben/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/18/petesejtkent-mar-nagyanyank-meheben-ott-voltunk-az-anyank-petefeszkeben/#respond Sat, 18 May 2019 07:32:34 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=693 A lányok petefészkeiben már magzati korban az anyaméhben jelen van a teljes petesejtkészlet. (Fonyó, 2011.) Amikor akkorák voltunk, mint egy borsószem ezredrészi, aprócska petesejtként ott voltunk az édesanyánk petefészkében, amikor ő még csak pár hónapos magzat volt, és a nagyanyánk méhében növekedett. Tehát: Már a nagymamánk méhében jelen volt anyukánk petefészkében az a petesejt, amiből lettünk.

 “Sejtszintű” örökséget kapunk és hordozunk, ehhez adódik hozzá mindaz, ami később hatásként ér, vagy amit mi magunk teszünk hozzá.  

Hogyan kapcsolódik ez a meséléshez? Az előző cikkemben, Kodály Zoltánra és egy 1948-as párizsi konferenciára hivatkozom, ahol a zenepedagógus a magzati zenei nevelés fontosságát hangsúlyozza. A hallgatóság megmosolyogja, Kodály azonban így folytatja:

„…még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Az akkor még alig kutatott, -ám a hagyományban ismert- transzgenerációs hatás lényegéről beszél Kodály, ami a családban tapasztalt gyermekkori minták felnőtt viselkedésünkben való megjelenését jelenti, azt, hogy családi mintáinkat ismételgetjük, anélkül, hogy tudatában lennénk.

„…a hatás két módon érvényesül, egyrészt tudatos neveléssel, másrészt látens tanulással, tudattalanul. E minták tudattalan követése válik azután „végtelen történetté”, mert tudattalanul átvéve a családban tapasztaltakat, azokat tudattalanul továbbítjuk utódainknak. Ez a transzgenerációs hatás lényege.” (Lukács 2012, 1. o.)

Apám Isten kakukkja,

anyám kakukk szárnya,

Bátyám Isten fecskéje,

néném fecske szárnya.

Süvem Isten lepkéje,

ángyom lepke szárnya.

Hát én tudod, mi vagyok?

Kis kölesmag, az vagyok.

Most érkezünk meg a meséhez. A transzgenerációs hatásról ír 67 évvel később Bűdi Boglárka a meseolvasási szokásokkal kapcsolatban.

„Azok a szülők, aki gyermekkorukban rendszeresen hallottak mesét a szüleiktől, szülői szerepükben ezt a tudást alkalmazzák, és ők is rendszeresen és hosszabb időintervallumban mesélnek gyermekeiknek. Ellenben azok a szülők, akik gyermekkorukban nem élték át az említett élményt, szülői szerepükben nem, vagy kevesebben mesélnek, ha pedig mégis, akkor azt ritkábban és rövidebb ideig teszik, mint a meseélményes felnőttek.” (Bűdi, 2015)

Felelősek vagyunk tehát. Szülőként és nagyszülőként, múltért-jelenért-jövőért, testi, lelki, szellemi szinten egyaránt. Át kell adnunk az üzenetet:

A mesét már a szíved alatt is hallja!

A Kolibri Kiadóval indítottunk egy fotópályázatot. Mesélős fotókat, videókat várunk, amikor a pocaklakónak, a bölcsőben ringónak, az egészen kicsiknek mesél a szülő vagy a nagyszülő:

Pályázhatnak szülők, nagyszülők, bölcsődék, óvodák kiscsoportjai. A pályázók között három teljes Népmesekincstár sorozatot sorsolunk ki! A pályázat részletei:

https://www.facebook.com/events/kolibri-kiadó/fotópályázat-a-mesét-már-a-szíved-alatt-is-hallja/358548171441152/

Felhasznált irodalom:

BŰDI BOGLÁRKA (2015): Transzgenerációs hatás érvényesülése a meseolvasási szokások tekintetében. in: Könyv és nevelés. XVII. évfolyam. 2105/1.

LUKÁCS DÉNES (2012): Hogy állna rajtunk a nagyszülők ruhája…? A transzgenerációs hatás.

http://lukacsdenes.hu/PDF/transzgeneracios-hatas.pdf utolsó letöltés: 2019.05.15.

FONYÓ ATTILA (2011): Az orvosi élettan tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest.

Az Apám isten kakukkja kezdetű cseremisz népköltés forrása: 

BAJZÁTH MÁRIA (2014):Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról 4-6 éveseknek. Kolibri Kiadó, Budapest.) Grandma

A bejegyzés jogvédett szellemi termék. Köszönöm, ha tiszteletben tartod a befektetett időm és munkám, és hivatkozással használod fel.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/18/petesejtkent-mar-nagyanyank-meheben-ott-voltunk-az-anyank-petefeszkeben/feed/ 0
A mesét már a szíved alatt is hallja… http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/11/a-meset-mar-a-szived-alatt-is-hallja/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/11/a-meset-mar-a-szived-alatt-is-hallja/#respond Sat, 11 May 2019 04:59:02 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=661 A világ számos pontján mesélnek az anyák és az apák a magzatnak és a csecsemőnek. Mesélnek a fákról, a tengerekről, a szélről, hegyekről-völgyekről, viharról és napsütésről. A gyermek nem érti a szavakat és a szöveget, a szülők mégis mondják a történeteket. Ősidők óta őrzik a tudást, nemcsak a szó jelentése fontos, hanem a mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, a különleges figyelem és idő, amit a mesélő a hallgatójának ad. A magzat hamarabb szerez tapasztalatot anyanyelvéről, mint ahogy megszületik, a baba előbb kezdi megtanulni anyanyelvét, mint ahogy kimondja az első szavakat. Ha az első anyanyelvi tapasztalatai között népmesék, mondókák is meghatározók, anyanyelve, kultúrája legtisztább nyelvi forrásával kerülhet kapcsolatba.


A magzati hallás széleskörű tudományos kutatása csak az 1950-es évek közepén kezdődik (Jakabovits és Jakabovits, 2105), de Kodály Zoltán már 1948-ban, Párizsban, egy művészeti nevelésről szóló konferencián az alábbiakat mondja: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.”

A beszédhang feldolgozása és a zenei hang feldolgozása sok szempontból megegyezik. Így a mesei nevelés is elkezdődhet már a magzati korban. A magzat hallószerve, a belső fület is beleértve az ötödik hónapra teljesen kialakul, de már jóval előbb, a nyolcadik héten agyi tevékenységet vált ki a hang megjelenése. A magzat akusztikus ingere származhat a méhen, illetve az anya testén belüli hangokból (pl. az anya szívmûködése, keringése, gyomorkorgása kapcsán) lehet inger az anya hangja, valamint anya testén kívüli hangok pl. az apáé, testvéreké, amelyekre a magzat a születés közeledtével egyre fokozódó mértékben reagál.

A magzat számára az elsődleges és legfontosabb hanghatás lehet az őt váró családtagok beszédhangja. (Árvayné, 2012.) Amennyiben az édesanya sokat beszél a magzathoz, elősegíti az agy és a kognitív funkciók mielőbbi fejlődését, ha mondókákat és meséket mond neki, még intenzívebb reakciókat mutatnak a babák a pre- és perinatális időszakban. A hallásnak az élet igen korai pontján kialakulnak a gyökerei, és nagymértékben meghatározzák a későbbi életszakaszokban a hallás általi befogadást. Az akusztikus ingerlés a magzati korban nemcsak a hallórendszer fejlődését és az ezzel kapcsolatos tanulási folyamatokat segíti elő, hanem pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a kötődési képességet is. (Bagdy 2002.) A magzati hallást többféle kutatás bizonyítja. (Gembrish, 2002.)

A babák már születés előtt érzékenyen reagálnak a hang különböző tulajdonságaira, például a rezgésszámra, a hangerőre. Rezgésszámra vonatkozó érzékelési mutatói szerint lányok hallása érzékenyebb, mint a fiúké. A mondókázás alkalmat ad arra, hogy figyelemmel kísérjük, hogyan reagál a baba a különböző hangokra, a ritmusra, a hangszín változásaira. Bevált, jó gyakorlat, hogy egy-két, már a magzati korban kiválasztunk és naponta elmondunk pár mondókát, amit a születés után is rendszeresen mondogathatunk.

„Nő, nő, nő, kisdedecske,
gyönyörű gyöngyöcske.
Rózsafa bölcsőd legyen,
feküdj benne csöndesen…”

Ugyanezt a funkciót töltheti be, egy rövid mesekezdő formula is:

„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, az égig érő fa legtetején, pont a kilencvenkilencedik ágán, a kilencvenkilencedik levélen, lapult egy kilencvenkilenclapú kis könyv, annak a kilencvenckilencedik lapján volt az a mese, amit most elmesélek neked…”

Mondhatunk vagy olvashatunk meséket is, pl. az alábbi legkisebbeknek szóló mese és mondókagyűjteményekből (a képre kattintva megrendelhetők):

Megrendelhető
2019. május 25-től kapható



Felhasznált irodalom:

ÁRVAYNÉ NEZVALD ANETT: Képzés és Gyakorlat. 10. évfolyam 2012. 3-4. szám

BAGDY EMŐKE (2002): Hangzás, mozgás, ritmus: a muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei. In: Hang és lélek. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 43–52. p.

GEMBRIS, H. (2002): The development of musical ability. In: Colwell, R.-Ricardson, C. (szerk.): The new handbook of research on music teaching and learning. Oxford University Press, New York, 487–509. p.

JAKOBOVITS ÁKOS ÉS JAKOBOVITS ANTAL (2015): A humánmagzat etológiája. Viselkedés- és magatartásmintázatok. Semmelweis Kiadó, Budapest. 101-105.p.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/05/11/a-meset-mar-a-szived-alatt-is-hallja/feed/ 0
Anyák napja-népmesék http://mese.mesepedagogia.hu/2019/04/30/anyak-napja-nepmesek/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/04/30/anyak-napja-nepmesek/#respond Tue, 30 Apr 2019 04:43:24 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=657

Már az ókori Görögországban is megemlékeztek az anyákról, Rheia, az istenek anyja tiszteletére, de az anyaistennőnek szentelt ünnep, más népeknél pl.: a rómaiaknál és a keltáknál is elterjedt volt. A 16. század elején, Angliában vált a maihoz hasonló családi ünneppé az ANYÁK NAPJA, és az angol gyarmatosítással terjedt el a világon. Mára a világ szinte minden táján megemlékeznek az életet adó anyákról, azonban a világ különböző részein más-más időpontban. Nálunk május első vasárnapján.  Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepségét és 1928-ben vált hivatalossá.

Négy népmesét válogattam anyákról és gyerekekről.

…mesÉLJÉTEK!

A LAIMA ÉS A KÉT ANYA

Egyszer egy asszony szénát gyűjtött a réten. Sürgős munka volt, ezért a kisgyerekét letette a rét közepén egy kendőbe csavarva, hogy ott csendben legyen és aludjon. Megcsókolta és elsietett szénát gereblyézni. Hirtelen megeredt az eső, az anya megijedt, hogy a gyereknek baja esik, futott a rét közepére. Hát ahogy odért, mit látott? Égerfaliget nőtt a rét közepén, és a gyerek békésen alszik. Az égerfára akasztotta valaki a kendővel együtt, ott ringott csendesen, mint valami bölcsőben és mosolygott édesen. A bölcsőt egy világos ruhába öltöztetett női alak ringatta, Laima volt, a jó anyákat mindig megsegítő istennő.

– Köszönöm, hogy vigyáztál a gyermekemre, amíg dolgoztam.

Laima szelíden mosolygott és mert az anyja szorgos volt és alázatos az istenekkel szerencseajándékot adott a gyereknek: egy ládikót, telis-tele kincsekkel. A gyerek és az anyja, attól kezdve boldogan éltek, soha többet nem nélkülöztek. Aki nem hiszi, járjon utána, hátha találkozik Laimával.

(A lett hiedelemondát, Brodszky Erzsébet és rab Zsuzsa fordításait összevetve újramesélte : Bajzáth Mária)

A SZÓFOGADÓ FIÚ ÉS A HÁROM ZSÁK

Egy fiatalember, akinek apja meghalt, anyjával élt kettesben. Nagyon szegények voltak, az anyja ráadásul öreg is. Azon éltek, amit a fiú puskájával elejtett. Egy szép nap a fiú fogta a puskát, és elment a bozótosba vadászni. De hiába leste a vadat, egy sem akadta a puska végére. Leült hát egy nagy fa alá, és búnak adta a fejét.  Úgy fájt a szíve az anyjáért, hogy a könnye is eleredt. Ekkor a fa tetejéről megszólalt valaki:

-Fiam, miért sírsz?

 -Szegény anyám miatt sírok!- felelte- Nincs már betevő falatja sem, és nekem sincs se kölesem, se pénzem, hogy enni adhassak neki. Azon élünk, amit a puskámmal elejtek, de ma nem került semmi!

-Ha tetszik- szólt a Hang- adok valamit, ami segít, hogy anyád is, te is jól lakjatok. Csak jól viseld gondját, s akkor meglesz mindened, amit szemed-szád, kíván!

 -És mi volna az, amit nekem szántál?- kérdezte a fiú.

– Van ezen a fán három zsák. A nevük: Valami, Köles és Senki. Mond meg melyiket akarod, s az a tiéd lesz.

-Értelek. De had menjek előbb haza, had kérjek tanácsot az anyámtól. Amit ő tanácsol, azt fogom tenni, mert mindig az ő tanácsa szerint cselekszem.

Azzal a fiú hazament.

 -Nem találtam semmi ennivalót- szólt az anyjához-, ezen búsulva egy nagy fa alá telepedtem. Akkor egy hang a fáról megkérdezte, miért sírok. Azt feleltem: anyámat szánom, mert nem tudok neki enni adni, azért sírok. A hang, ekkor azt mondta van a fán három zsák, s amelyiket választom, nekem adja, s ha vigyázok rá, az gazdaggá tesz. A nevük: Valami, Köles és Senki. Azért jöttem, hogy tanácsot kérjek. Amelyiket te mondod, azt fogom választani.

-Válaszd azt, aminek a neve Valami!

-De akkor nem lesz mit ennünk!- értetlenkedett a fiú.

-Mondtam, mit válassz. Valamit fiam, valamit.

A fiatalember visszament a bozótosba, és leült a fa alá.

 -Anyám azt mondta, válasszam a valamit. Add hát nekem a Valamit, had vigyem haza.

Egy zsák hullott le a fáról, és a hang ezt mondta:

-Vidd hát ezt a zsákot, ez a valami.

A fiatalember hazavitte a zsákot, é s kérte az anyját: ő már megtette, amit kért, most már mondja meg, hogyan lesz mit enniük. Az anyja azt kérte, akassza fel a tetőereszre a zsákot, majd reggel meglátják: mi lesz vele. Reggel a fiú kiment megnézni a zsákját, és látja ám, hogy mind a három zsák ott lóg az ereszen. Felkiáltott:

-Édesanyám! Hihetetlen dolog történt! Én egy zsákot akasztottam fel, és most itt lóg mind a három!

 -Mondtam már neked fiam, hogy az anya mindig utánad jön, ha elveszed a gyermekeit, a gyerekek követnek, ha elveszed az anyjukat. Valami az anyjuk, a két másik meg a gyermeke, akik eljöttek megkeresni az anyjukat. Úgy történt minden, ahogy mondtam. Ha mindig úgy teszel, ahogy hallod tőlem, meglátod, minden jóra fordul.

A fiú munkához látott, elvetette a kölest, gazdag termést takarított be, és lett elég pénze, hogy megházasodjék. Lett aztán sok gyermeke is. Akinek türelme van, megszerezhet mindent, mert a türelem megszerez mindent.

Visszateszem a mesét oda, ahol leltem.

Forrás:

Görög Veronika- Karig Sára (szerk.) (1984): A madáron vett menyasszony. Bambara mesék Maliból és Szenegálból. Európa Kiadó, Budapest. Fordította: Tóthfalusi István

weben: http://posztosreka.hu/wp-content/uploads/2018/02/A-szófogadó-fiú-és-a-három-zsák.pdf.

ÉSZAK HÉT CSILLAGA

A Kolobri Kiadó jóvoltából lapozható a könyvben ez a mese:

Itt rendelhető az Itt vagyok ragyogok 0-4 éveseknek szóló népmesegyűjtemény: http://kolibri.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/itt-vagyok-ragyogok-nepmesek-a-vilag-minden-tajarol-0-4-eveseknek/

AZ OKOS ANYA

Egyszer volt egy szegény cigányasszony. Télen elment a városba seprűt árulni. Volt két kisgyermeke, nem hagyhatta szegényeket a putriban, ezért magával vitte őket. Eladta a seprűit, és ment hazafelé. Hát, a hólepte mezőn egy farkas iramodik neki. Mondta az asszony a gyermekeknek: „Most aztán kiáltsatok, ahogy csak bírtok: Farkashúst! Farkashúst!“ És a gyermekek torkuk szakadtából kiáltották: „Farkashúst! Farkashúst!“ Meghallotta a farkas, megállott, és kérdezte az asszonyt: „Mit kiáltanak a purdék?” Felelte a cigányasszony: „Azt mondják, hogy „farkashúst”, mert a farkas húsát nagyon szeretik. Látod, milyen erősen kell tartanom őket, ha el nem futsz, rögtön széttépnek téged!” A gyermekek mind kiabálták:„Farkashúst! Farkashúst!“ Megijedt erre a farkas és elszaladt. Találkozott egy fáradt rókával. A róka megszólította: „Hová sietsz, farkas koma?” A farkas megállott és elbeszélte a róka komának, hogy találkozott egy cigányasszonnyal, akinek a két gyermeke mindig csak azt kiáltotta: „Farkashúst! Farkashúst!“, s ha az asszony nem tartotta volna vissza őket, széttépték és megették volna. A róka kikacagta a farkast, és így szólt: „Mégiscsak ostoba golyhó vagy te, farkas koma, hogy a kisgyermekek is megszalajtanak téged. Én fáradt vagyok, s nem térhetek vissza veled. De tudod mit? Ezzel a kötéllel köss engem a hátadra, hogy le ne bukjam, és aztán fuss vissza, ahogy csak tudsz. Majd utolérjük az asszonyt a két purdéval, aztán szépen felfaljuk mindegyiket.

Hátára kötötte tehát a farkas a rókát és az asszony után szaladt. Amint az asszony meglátta őket, odakiáltott: „Mégiscsak lusta fickó vagy te, róka! Három farkast ígértél nekem, s most csak egyet hozol! Mit egyenek éhes rajkóim ezen a silány farkason?” Meghallotta ezt a farkas, hátat fordított és rohant lélekszakadva. A róka lecsúszott a farkas hátáról, nem bírta eloldani a kötelet, és szétzúzódott a köveken. A farkas pedig futott, futott vaktában, belebukott egy mély gödörbe és kitörte a nyakát.

Forrás: Bajzáth Mária (vál.) : Itt vagyok ragyogok. Népmesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek. Kolibri Kiadó, Budapest.

Ez a mese diafimen is megjelent, a Diafilmmel közös Népmesekincstár sorozatomban.

Itt rendelhető:

https://diafilm.hu/index.php?route=product/search&search=okos%20anya

Jó mesélést, mesehallgatást kívánok!

Bajzáth Mária

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/04/30/anyak-napja-nepmesek/feed/ 0
Népmesekincstár Mesepedagógia – Nevelés és tudásátadás népmesékkel http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/26/nepmesekincstar-mesepedagogia-neveles-es-tudasatadas-nepmesekkel/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/26/nepmesekincstar-mesepedagogia-neveles-es-tudasatadas-nepmesekkel/#respond Tue, 26 Mar 2019 04:23:00 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=622
30 órás akkreditált képzés óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, gyógypedagógusok, könyvtáros tanárok- tanítók, fejlesztő pedagógusok, szociálpedagógusok, kollégiumi nevelők részére.

CÉLUNK, hogy a résztvevők megismerjenek egy olyan komplex, elméleti- gyakorlati -és módszertani anyagot, amellyel a népmese szerves részévé válhat a nevelésnek, és a tanításnak-tanulásnak az intézményes nevelés keretei között. A népmese, népi játék, népdal, mondóka, egységes egészet alkotva, lehetőséget biztosítanak a résztvevők számára a hagyományban őrzött tudás élmény- és örömalapú megélésére és megértésére. A képzésen 22 népmese és 11 mondóka, 44 találós kérdés, 7 dalos-népi játék hangzik el. A képzés bővíti és összehangolja a résztvevők népmese, mondóka, népdal, és népi játék repertoárját, ösztönzi őket az egyes korosztályok életkori sajátosságainak megfelelő népköltészeti alkotások kiválasztására és továbbadására, valamint népszerűsítésére közösségeikben. Célunk, újragondolt, korszerű és gyerekközpontú pedagógiai módszerekkel összekapcsolva és élővé téve a hagyományt, – a mesélés, mondókázás, szabad népi játék, örömteli éneklés beépítése a tanítás, az óvodai nevelés mindennapi gyakorlatába. Cél, hogy a résztvevők rendszeresen meséljenek, repertorájukat folyamatosan bővítsék.

A KURZUS 7 TEMATIKAI EGYSÉGÉNEK több, mint fele gyakorlat, ezek tartalma cselekvésközpontú, saját élményű, az elméleti órák interaktívak. A képzés során a résztvevők nagycsoportos, kiscsoportos, páros vagy egyéni munkaformában dolgoznak.
1. A TANULÓ- PEDAGÓGUS című rész segítséget nyújt a témában már megszerzett pedagógiai tudás rendszerezéséhez.
2. AZ ALAPISMERETEK A MESÉRŐL, NÉPMESÉRŐL, MESEMONDÁSRÓL, HATÁSAIKRÓL modul, lehetőséget nyújt a mesékkel kapcsolatos néprajzi, pszichológiai, irodalmi elméleti háttér megismeréséhez.
3. A TESTTUDAT FEJLESZTÉSE NÉPMESÉK ÉS NÉPKÖLTÉSZETI ALKOTÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL
4. NÉPMESEKINCSTÁR MESEPEDAGÓGIA TERVEZÉSI GYAKORLATÁT mutatja be, a mesék- helyét és szerepét a témák, a projektek, a tantárgyak és a tanítási órák rendszerében.
5. A BENNÜNKET KÖRÜLVEVŐ VILÁG A NÉPMESÉKBEN ÉS A NÉPKÖLTÉSZETI ALKOTÁSOKBAN. A modul bemutatja a család, a barátok és ellenfelek; az állatok, a növények, a természeti jelenségek, az idő, a számok, a találós kérdések mesei világát és kapcsolatukat a gyermeki világképpel, gondolkodással.
6. SZÜLETÉS-ÉLET ÉS HALÁL KÖRFORGÁSA A NÉPMESÉKBEN ÉS NÉPKÖLTÉSZETI ALKOTÁSOKBAN, SZEREPÜK A NEVELÉSBEN címmel közelít a témához, azzal a céllal, hogy a téma, preventív jelleggel, már kisgyermekkorban megjelenhessen a pedagógiai munkába
7. A KÉPZÉS ÖSSZEGZÉSE ÉS ZÁRÁSA, amely gyakorlati és elméleti összefoglalását jelenti a képzésen elhangzottaknak.

ZÁRÓDOLGOZAT
A képzés beadandó dolgozattal zárul: két iskolai óratípusra, szabadidős foglakozásra, vagy fejlesztő foglalkozásra óraterv-; vagy óvodai foglalkozásra foglakozási terv- vagy szabadidős foglakozás, vagy fejlesztő foglalkozási terv készítése.
1., A záródolgozatnak tartalmaznia kell népmesét és népköltészeti alkotásokat pontos forrásmegjelöléssel, és azt, hogy miért az adott népmesét választotta a pedagógus a megjelölt pedagógia cél eléréséhez.
A dolgozat beadásának határideje mindig a képzés utolsó napjától számított maximum 14. nap, melyet a résztvevőknek elektronikus formában kell megtenni. A záródolgozat terjedelme: minimum 3- maximum 10 gépelt oldal.
Értékelési szempontok
– a beépített népmesék és népköltészeti alkotások valamint az oktatási–nevelési cél egysége
– a képzésen tanult módszertani ismeretek tükröződése a beadandó dolgozat tartalmában, összeállításában
– a mese, a népköltészeti alkotások, a választott korosztály és az oktatási–nevelési cél harmóniája, gyakorlati megvalósíthatóságuk.

AZ ELŐÍRT TARTALMI KÖVELMÉNYEK:
1. Tudja összekapcsolni a gyerek életkori sajátosságait, a gyereket foglalkoztató kérdéseket a népmesék és népköltészeti alkotások témájával és üzenetével, valamint saját pedagógiai céljaival. Alkalmazási lehetőségeit és módjait a különböző témák, szabadidős tevékenységek, fejlesztő folyamatok kapcsán, valamint különböző nevelési helyzetekben.
2. Ismerje a népmesék 9 csoportját-típusát. Tudja, hogy melyik mesetípus, hová helyezi a hangsúlyt, az egyén és a környezet kapcsolatában, melyik típussal melyik korosztályt szólíthatja meg.
3. Tudja a mesélés mesélőre és mesehallgatóra gyakorolt pedagógiai és pszichológiai hatásait.
4. Képes legyen tájékozódni a népmesék és népköltészeti alkotások világában, ismerjen hiteles forrásokat.
5. Tudjon rendező elveket azonosítani, amelyek mentén öröm-és élményalapú komplex foglalkozásokat -tanórákat felépíthet.
6. Legyen képes saját pedagógiai gyakorlatába illeszteni a népmeséket, bővüljön népmese, mondóka, találós kérdés repertoárja, és alakuljon ki igénye ezek a folyamatos bővítésére, továbbadására.

A TANÚSÍTVÁNY KIADÁSÁNAK FELTÉTELEI:
– a továbbképzés össz. óraszámának 90%-án való részvétel,
– a házi dolgozat határidőre történő elkészítése,
– a gyakorlatokon és a csoportmunkákban való 100%-os részvétel.
Részvételi díj: 40000 Ft

Részvételi díjon felüli egyéb költség nincs.

Program neve:Népmesekincstár mesepedagógia- Nevelés és tudásátadás népmesékkel
Alapító neve: Merit Szakértői Kft. -Bajzáth Mária
Nyilvánt. szám:A/9362/2018
Engedélyszám:9/367/2018
Iktatószám:PED/1064-1/2018
Érv. vége:2023.12.28.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/26/nepmesekincstar-mesepedagogia-neveles-es-tudasatadas-nepmesekkel/feed/ 0
Hogy az írás öröm legyen… http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/03/604/ http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/03/604/#respond Sun, 03 Mar 2019 04:41:23 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=604 Az írás előkészítése, írás nélkül?!

Az íráselőkészítés, nemcsak az óvoda -iskola átmenet kapcsán fontos témakör. Az íráskészség kialakulása hosszú érési folyamat eredménye, az első 5-8 év alatt valósul meg. Ezen készségterületen a legnagyobbak az eltérések, akár 40%- a gyerekeknek alkalmatlan még iskolába kerüléskor az írásmozgás elsajátítására.

Azokat a módszereket, eszközöket keressük a kollégáimmal, amelyek örömteli játék, élményalapú tanulás, didakszis nélküli tudásátadás keretei között segítik az íráskészségek megalapozását és fejlődését, ÍRÁS NÉLKÜL. Segítségül hívunk népmeséket, népi játékokat, mozgást, mondókákat, tehát a Népmesekincstár mesepedagógia eszközeit és módszereit. Ötvözzük ezeket a neveléstudomány és az íráselőkészítés -tanítás korszerű eszközeivel és módszereivel.

Csokorba kötöttem néhány ötletet, a kéz ujjai kerülnek fókuszba ebben komplex foglalkozástervben, amely több napon keresztül, akár elemeire bontva része lehet az óvodai-iskolai hétköznapoknak.  Azonban fontos megemlíteni, hogy az íráselőkészítésben nem az ujjakkal kezdjük az alapozást, fejlesztést.

A további 77 gyakorlati ötletet játszuk, mozogjuk, mesÉLJÜK együtt a: HOGY AZ ÍRÁS KÖNNYEBB LEGYEN –EGYNAPOS NÉPMESEKINCSTÁR MESEPEDAGÓGIA MŰHELYEN. Itt azt is megmutatjuk, hogyan épülnek egymásra, hogyan kapcsolódnak a különböző nagymozgások és finommozgások, milyen szerepet játszik az érzékelés, észlelés, ezek hogyan, milyen sorrendben fejleszthetőek legnagyobb hatékonysággal.

Az egynapos szakmai műhely megrendelhető, kihelyzett iskolai vagy/és óvodai képzésként vidékre is.

Érdeklődés, részletes tematika: Bajzáth Mária marcsi(kukac)merit.hu

NÉPMESE AZ UJJAKRÓL:

AZ ÖT JÓBARÁT

A burmai népmese az öt ujj kalandjait meséli el.

Megtaláljátok az Itt vagyok, ragyogok! – Népmesekincstár 1. kötetében a 13-14. oldal. Bajzáth Mária válogatása; Kolibri Kiadó, 2014.

Megjelent a Mikkamakka folyóirat 2016/6. számában, itt olvashatjátok a mesét weben is:

http://folyoiratok.ofi.hu/mikkamakka/az-ot-jo-barat

A MESÉHEZ KAPCSOLÓDÓ MONDÓKA:

Hüvelykujjam korán ébredt, (a hüvelykujjakat nyissuk fel),

az ajtómon kopogott, (a többi ujj még ökölbe zárva),

a négy testvér mind kiugrott, (nyissuk fel a többi ujjat is),

Így köszöntek: – Jó napot! (lehet integetni)

NÉPI JÁTÉK  

Párban játsszuk, az egyik gyerek a másik gyerek hátát finoman böködi valamelyik ujjával. Akit böködnek, annak meg kell neveznie, hogy melyik ujj volt az. Ebben segíthetünk úgy, hogy feltartjuk azt az ujjunkat, amelyik a hátához ért. Fontos, hogy a kitaláló, megnevezze az ujjat, ne csak rámutasson.

HÚZZATOK UJJAT

Az ujjhúzás valódi erőpróba, vidám vetélkedés, párban kell játszani. Egymással szemben állunk vagyunk ülünk, a középső ujjakat összeakasztjuk, és megpróbáljuk elhúzni a párunkat. Közben erősödik az ujj, fejlődik az egyensúly, a koncentráció, és nem mellékesen: egymás szemébe nézve lehet nagyokat nevetni.

Közben lehet mondogatni:

Húzz, húzz engemet, én is húzlak tégedet…

FONALJÁTÉK, MACSKABÖLCSŐ, ÁTVEVŐS JÁTÉK, SZŐTTES, ÖRDÖGSZÖVŐ

Egy kb. egyméteres fonalat végénél összekötnek, majd az egyik játékos ujjai használatával ügyesen a kéz fejére veszi és megfeszíti. Így kialakul egy minta. A másik játékos ezt oly módon emeli le, hogy újabb forma alakuljon ki. A játék az egész világon ismert, a kutatók az emberiség legrégebbi játékai között tartják számon.  Kínában a játék neve Kang szok (kötél lyuk), a zuni nép azt meséli, hogy Pók nagymama adta nekik a játékot, angol nyelvterületen cat’s radle(macskabölcső) a neve. Kézzel és lábbal egyaránt játszható. Közben fejlődik a figyelem, a kéz és az ujjak finommozgása, a kreativitás, az együttműködés képessége.

Színezzetek diót, mogyorót, száraz borsót, rizst, magokat. A festés is izgalmas kaland, a fűzés, válogatás, túrás-dúrás-markolás, alkotás, válogatás külünleges öröm. Rakosgassátok, szedegessétek, csipegessétek kézzel és lábbal. A válogatás, rendezés nemcsak Hamupipőkének fontos tudás, a csipegetés („Csip, csip csóka fogás”) a ceruzafogás alapja.

Színezett borsó


Érdeklődés, időpont-egyeztetés, megrendelés:

Bajzáth Mária marcsi(kukac)merit.hu

Népmesekincstár Mesepedagógia egynapos szakmai műhelyek többféle témában

Népmesekincstár Mesepedagógia- Nevelés és tudásátadás népmesékkel 30 órás akkreditált képzés pedagógusoknak

Szakmai napok, előadások, bemutató foglalkozások óvodáknak, iskoláknak, könyvtáraknak. az ország bármely pontján, és országhatárokon túl.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2019/03/03/604/feed/ 0
ANGYALOS MESÉK ADVENT IDEJÉN – 2018 http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/#respond Sun, 02 Dec 2018 05:28:51 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=579 3.hét

Mennyei jó és pokoli rossz

Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi a mennyei jó és a pokoli rossz. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte egy angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal. A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt mert a kanalak, amik az asztalon hevertek, oly hosszúak voltak, hogy nem érték el velük a szájukat. Kinyújtották karjukat, hadonásztak, egymást verték fejbe, de a szájuk üres maradt. Éheztek, habár rengeteg étel feküdt előttük. Az ember tudta, hogy sikításuk és ordításuk a legrosszabb rossz. Mivel megismerte a tudást, az ajtó bezárult előtte. Az ember térdre esett és szemét lehunyva könyörgött az Úr angyalának vigye el őt e szörnyű helyről.
Mikor ismét kinyitotta szemét, kétségbeesett és reszketett a félelemtől, mert ugyanazt az ajtót pillantotta meg. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember ugyanazt a termet látta, ugyanazt az asztalt. Az asztal közepén ugyanazok a tálak gőzölögtek, körülötte ugyanazok az emberek ültek, és a kezükben ugyanazok a kanalak voltak. Semmi sem változott és mégis minden. Mert az emberek, ugyanazokkal a hosszú kanalakkal most átnyúltak az asztal fölött és egymást etették. A sikoltozás megszűnt, a sírások és átkok pedig átalakultak áldásokká.
Az ajtó bezárult. Az ember megértette a mennyei jó és pokoli rossz természetét és a kettő közötti hajszálvékony szakadékot és mindenkinek elmesélte. Most, itt, nektek mondta el…

(A mese szövege, Yehuda Berg: A kabbala és szeretet, Bajzáth Mária: A rabbi és az oroszlán mesegyűjtemények, és Madár élőszavas mesemondása alapján szövődött.)

2. hét

A kis fa
(NORVÉG LEGENDA)
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy apró fácska egy magas hegycsúcson. A kis fa arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Éjjel a fácska vágyakozva nézett a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt és kiabált nekik:
– Szeretnék kincsesláda lenni! Beborítva arannyal, és telve gyönöyrű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!
Múltak az évek. Eső jött, aztán napsütés, és a kis fa egyre nagyobbra és egyre magasabbra nőtt.
Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta:
– Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.
És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt.
– Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd.
Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került elő. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát, amikor egy éjjel angyalok szálltak és egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt.
Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára.
– Bárcsak jobb helyet készíthetnék neki! – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A fényes csillag rásütött a fényes és erős fára.
– Ez a jászol a legjobb hely neki! – mondta az asszony.
És a fa tudta, hogy teljesült az álma, kincsesláda lett belőle, benne volt a világ legnagyobb kincse.

  1. hét

A HOLLÓ

A holló minden madárra irigykedett. A vörösbegyre, a jégmadárra, a harkályra, mert szebbek voltak nála, a pacsirtára és fülemülére pedig azért, mert szebben daloltak, mint ő. A holló magányosan repkedett mindig, s közben keservesen károgott. Egy hideg decemberi éjszakán arra lett figyelmes, hogy nincs egyedül a magas égben, valami mozgott fölötte, és édes ének is hallatszott valahonnan. Felnézett, és szívét irigység töltötte el:
– Már megint valamelyik aranytorkú madár dalol! – gondolta.
Amikor feltekintett, nem madarakat, hanem aranyszárnyú angyalokat pillantott meg az égen.
– Jó hír! Jó hír! – énekelték. – Jó hírt hoztunk! Megszületett Betlehemben Isten fia! Tudja meg minden élő! Eredj, holló, vidd a jó hírt, mond el a többi madárnak is!
– Miért pont én? – károgta a holló. – Még hogy pont én? Én vagyok a legrútabb a madarak között, a hangom is csúnya… Miért pont én?
– Menj, indulj, rád esett a választásunk, te leszel a hírvivő! – fuvolázták égi hangon az angyalok, majd huss, egy szempillantás alatt eltűntek a sötét égbolton.
Keringett a magasban, gondolkodott a fekete holló: – A madaraknak bármi áron meg kell tudniuk a jó hírt. Kis idő elteltével leereszkedett egy faágra és hangosan rikoltozni kezdett:
– Megszületett a Megváltó! Ma este jött világra Betlehemben!
Rettentő károgását minden madár meghallotta, de senki sem gúnyolta ki, csak csicseregve megköszönték a jó hírt, és már repültek is mind Betlehem felé. A holló követte őket. A betlehemi istállóban valóban ott feküdt egy kisded. A vörösbegy a tenyerébe szállt, a fülemüle és a pacsirta édes altatódalt zengett neki, a többi madár körberepkedte, és a kis Jézus gurgulázva kacagott. A holló is szeretett volna tenni valamit, de félt, hogy csúnyaságával és rettenetes károgásával csak megijeszti Isten fiát. Felült hát az istálló gerendájára, és csak a magasból nézte a gyermeket. Egy aranyló szárnyú angyal egyszer csak odasuhant mellé, és megszólította:
– Ne búslakodj, és ne félj! Menj oda hozzá bátran, hisz te tetted érte a legtöbbet, egyik madár sem lenne itt, ha te nem kiáltod szét a jó hírt!
A holló óvatosan leröppent a többi madárhoz a gyermek bölcsője mellé. A kis Jézus ránevetett, és a fekete madár szívéből eltűnt az irigység.
(Francia legenda )

 

0. nyitó történet ADVENT  ANGYALAI

Azt mesélik, hogy advent idején négy angyal érkezik a Földre…
Az első, csak jár-kel az emberek között, de azok annyira „készülődnek” az ünnepekre, hogy sokszor észre sem veszik, ki van közöttük. Az angyal, azért száll le az égből, hogy megnyissa a lelkeket egymás felé.
A második angyal aranyszálból szőtt kosarat tart a kezében. Ez a kosár nagyon törékeny, de az angyal türelmes és kitartó, embertől emberig haladva kutatja azt, amivel megtöltheti. Azt keresi, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Keresi a reményt, a hitet és a szeretet. Ezekből aztán az angyalok fényes csillagokat készítenek, hogy az emberek felemeljék a tekintetüket, és az égre nézve, szívüket boldogság töltse el.
A harmadik angyal ünnepváró embereket keres, és ha talál, örömében megérinti őket egy fénysugárral. A fény ragyogni kezd az emberek szívében, lelkükbe békesség, a szemükbe csillogás költözik, a világ megtelik várakozással.
A negyedik angyal, kezében lantot tart, és énekel a tiszta szívű embereknek. Sok apró angyal kíséri, együtt zengik a béke, a szeretet és a születés dalát. Énekükkel felébresztik a földben szunnyadó magvakat, daluktól nőni kezd a fény, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.
(Az ismeretlen eredetű történetet, amit 0.-nyitó meseként jelöltem,  sokféle forrásból-szövegből szőttem újra a kisfiam kedvéért, aki az idén sok angyalos mesét kért tőlem az adventi várakozás idejére. „Az egyik legszebb hang a világon az angyalszárnysuhogás hangja…Mesélj nekem sokat angyalokról az idén!”

A négy vasárnapon, négy történetet veletek is megosztok az angyalos meséinkből.)

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/12/02/angyalos-mesek-advent-idejen-2018/feed/ 0
Népmesék, mondókák, találós kérdések, népdalok a kenyérről és a búzáról http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/#respond Sun, 19 Aug 2018 05:25:45 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=567 NÉPMESÉK A KENYÉRRŐL ÉS A BÚZÁRÓL

“A búzát, életnek nevezték a régiek.” 


A LEGFINOMABB FALAT
MAGYAR NÉPMESE
Az egyszeri király nagyon megunta már, hogy mindig paprikás csirkét, pástétomot, tortát, kalácsot, egyéb zsannamannát kell ennie. Megparancsolta hát, olyan ebédet tálaljanak fel neki, amilyent még nem evett.
– No, -gondolta a szakács-, most kitesz magáért!
Egymás után hordta a jobbnál jobb ételeket, mézest tojást, cukorban forgatott sült malacot, tejben főtt dióbelet. Hiába! A király fanyalgósan tolt el magától mindent. Aztán mikor a megszeppent szakács a tizenharmadik tálat tette elébe, mérgesen felkiáltott:
– Elég volt! Ezeket már mind meguntam! Ha nem hozol olyat, amilyet még nem ettem, leüttetem a fejed!
A szakács bánatosan kullogott a konyhába. Törte a fejét, vajon mit főzzön, de semmi okosat nem tudott kitalálni. Már szinte a nyakán érzete a hóhér pallosát. No, ennek fele se tréfa! Hóna alá csapott egy kenyeret, elbúcsúzott a kapufélfától és világgá ment.
Másnap, mikor elhúzzák a delet, leül a király az asztalfőre, az ebéd meg nincs sehol! Ilyen még sohasem fordult elő. Azonnal kiadta a parancsot, hogy a szakácsot vasra verve vezessék elébe. Vitték is volna nyomban, miért ne vitték volna, ha a király parancsolta! De hol volt már akkor a szakács! Előállt a főasztalnok:
– Felséges királyom, jelentem alássan, a szakács megszökött.
Elvörösödött mérgében a király, és így kiáltott:
– Hát most már se ebéd, se szakács? Hát utolsó ember vagyok én az országban, hogy meg sem ebédelhetek?
Azonnal nyergeltetett. Lóra egy szakasz katona! Ő meg lovagolt legelöl mérgesen, éhgyomorral. Nyargaltak, de csak a nyomára találtak, azon jutottak harmadnapon egy nagy erdőségbe. De nyomot vesztettek, mert mindent eltakart a temérdek lehullott levél. Őgyelegtek a fák között összevissza. Addig őgyelegtek, míg egyszer csak megpillantották a szakácsot egy nagy tölgyfa tetején. Rákiáltott a király:
– Gyere le, ebadta, mert lelőlek!
A szakács meg se moccant, halottnak tette megát, mintha csak az ágak tartanák, hogy le ne pottyanjon. A király elevenen akarta kézre keríteni. Úgy gondolta, hátha nem is halt meg, csak alszik vagy elalélt a nagy fáradtság miatt. Megparancsolta, vágják ki a fát. Hozzá is fogtak a katonák, de hát a favágás nem katonadolog, meg nem is nagyon igyekeztek, sajnálták a szakácsot. A király biztosan leütteti a fejét, és akkor nem adhat már nekik semmit, nem ehetik a sódart, a libacombot, a kolbászt a komiszkenyér mellé.
Látta a király, mennyire ímmel-ámmal dolgoznak a katonái. Felkapott egy csákányt, a tenyerébe köpött, aztán teljes erőből vagdosta a gyökereket, repkedett a forgács szanaszéjjel. Egyszer meg is reccsent az ág a szakács alatt, azt hitte dől a fa, annyire megijedt, hogy összetette a kezét és elkezdett imádkozni. De amint összetette a kezét, megfeledkezett a kenyérről, kiejtette a hóna alól a fa alá. Elcsodálkozott a király, hát az meg micsoda?
– Ez bizony csak kenyér – mondták a katonák. – Nem királynak való, hanem csak a szegény embernek.
Elővette bicskáját a király, szelt belőle és megkóstolta. Addig falatozott, míg a fele elfogyott. Azt mondja akkor:
– Na, ilyen finomat nem ettem még, amióta a pólyából kioldottak. Sohase mondtad, te gézengúz – kiáltotta fel a remegő szakácsnak -, hogy ilyen jóízű eledelt is tudsz készíteni! Gyere le, hé, megkegyelmezek, megérdemled, hogy továbbra is a király szakácsa legyél!
Fölbátorodott erre a szakács. Lemászott és a király elébe járult. Fogadkozott, hogy olyan finom kenyeret süt neki, amilyet még senki sem evett ezen a világon. A király rögtön elküldte az egyik vitézét a közeli városba lovat vásárolni a szakácsnak. Felültette rá, és maga mellett lovagoltatta hazáig.
Csak ámult-bámult az udvari cselédség, nem tudták mire vélni, mivel engesztelhette ki a szakács a királyt, mivel érdemelhette ki a kegyelmét, s hogy ilyen nagy becsbe került. De még jobban elcsodálkoztak, mikor azt mondta a király:
– A legszigorúbban megparancsolom, hogy mától fogva akármit teszel az asztalomra, el ne hagyd mellőle a kenyeret.
A szakács teljesítette a szigorú parancsot, minden héten nagy kemence kenyeret sütött. Ha nem teljesítette volna, az én mesém is tovább tartott volna.

MENNYIT BÍR KI A BÚZASZEM?
MAGYAR NÉPMESE
Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény sokáig szolgált egy ősz öregembernél. Azt mondja neki egyszer az ősz öregember:
– Ide hallgass, fiam! Meg voltam veled elégedve. Ideje, hogy már a magad gazdája légy, és családot alapíts. Gyere, kiadom a béredet!
Adott az öregember a legénynek egy kürtöt, s meghagyta, hogy a fedelét addig ki ne nyissa, amíg meg nem házasodik.
A legény el sem tudta képzelni, mi van benne, de azért szépen megköszönte, és elindult hazafelé. Amint ment, rettentően fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a kürtben. Addig s addig feszegette a fedelét, amíg ki nem nyitotta. De meg is bánta rögtön, mert egy nagy csorda marha jött ki belőle. Az egyik erre szaladt be a tilosba, a másik arra. Azt se tudta a legény, merre fusson. Akármennyit futott, mégse tudta összeterelni azt a temérdek marhát.
– Jaj, hogy vitt volna el inkább az ördög ahelyett, hogy kinyitottam! – mondta mérgesen.
– Már itt is vagyok! – kiáltott az ördög, s a legény mellett termett.
– Nana, csak ne siess úgy, mert én is itt vagyok! – mondta a legény, s megfogta a fülét az ördögnek.
– Csak ne ugrálj, mert rögtön sóbálvánnyá változtatlak. Úgy állhatsz mereven ítéletnapig, mint egy faszent! – fenyegette az ördög.
A fiú megszeppent egy kicsit, s kérlelni kezdte az ördögöt, hogy ha már eljött, segítsen összeterelni a marhákat.
– Ingyen egy lépést sem teszek – felelte az ördög.
– Mit kérsz a segítségért?
– Amikor megházasodsz, nekem adod a feleségedet.
,,Egye fene – gondolta a legény -, addig sok víz lefolyik a Maroson, s csak kitalálok valamit.”
– Áll az alku! – mondta az ördögnek.
Kezet adtak egymásnak, s azzal az ördög vette a kürtöt, becsukta a fedelét, s a marhák szempillantás alatt visszahúzódtak bele mind egy szálig.
– Na, ezt én is kitalálhattam volna – mérgelődött a legény. De nem volt mit tenni, az egyezség már megtörtént.
Csakhamar még jobban megbánta, hogy szóba állott az ördöggel, mert beleszeretett egy szép, ügyes leányba. A lakodalom napján nem volt jókedve, mert egyre az járt az eszében, hogy az ördögnek kell adnia a feleségét, akit mindjobban megszeretett.
Amikor a vendégek elmentek, összegyűjtötte a sok kalácsdarabot, kalácsmorzsát, s a küszöbre hintette.
– Itt hagylak titeket magam helyett őrségben. Senki be ne engedjetek – mondta az ember, és lefeküdt.
Éjfélkor jött az ördög, s kopogtatott.
– Nyiss gyorsan ajtót!
A vőlegény helyett a kalácsdarabok válaszoltak:
– Ide csak az megy be, aki kibírja mindazt, amin mi átmentünk!
– Mi legyen az? – kérdezte az ördög.
– Hosszú sora van annak – feleték a kalácsdarabok -, de elmondjuk neked. A földbe vetettek bennünket, aztán vasfogú boronával megfésültek. Elrothadtunk s kikeltünk. Égett a nap, bántott a fagy, vert az eső, megfújt a szél. Kaszával levágtak, két kő között apróra őröltek, majd két húsdarab jól megdögönyözött minket. Aztán tüzes kemencébe vetettek, megsütöttek, majd éles késsel apróra szeleteltek.
– Jaj! – kiáltott föl az ördög, s még a háta is borzongott.
– Ennyi volt! Végig akarod csinálni? – kérdezték a kalácsok.
Az ördög azonban ezt már nem is hallotta, mert rég hűlt helye volt. Úgy elinalt, mintha ott se lett volna. Talán még most is fut.
A szolgalegény pedig jól aludt, és most is boldogn él a feleségével, ha meg nem halt.

(Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.)

 

TOVÁBBI MESÉK BÚZÁRÓL, KENYÉRRŐL, CIPÓRÓL:
Kicsiknek (0-4 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Itt vagyok, ragyogok! Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A kiscsibe és az öreg macska (orosz mese)
Az árpa és a búza (lett mese)
Óvodásoknak (4-6 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A tyúk, a kacsa meg az egér (tadzsik mese)
A kismadár és a róka (albán mese)
A három testvér (délszláv mese)
Kisiskolásoknak (6-8 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Így megyek az iskolába. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
Öt kenyér (román mese)
Harkálymese (kínai mese)

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Nap volt édesanyám,
Hold volt édesapám.
Kerek föld szült engem;
Szél táncra tanított,
Nehéz kő megrontott;
Csont, hús meglágyított,
Meg is nyomorított,
Mikor megszalasztott.

(Búza élete, amíg kenyér lesz belőle)

Mezőről a csűrbe viszik, a csűrben meg kicsépelik, két kő között megforgatják, vízzel, sóval megdagasztják, még a tűznek is kiteszik, jó annak, ki megéhezik.
Mi az?
(Búzaszem)
További találós kérdések:
Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.

MONDÓKÁK
Mag, mag, búzamag,
benne aluszik a nap.
Szár, szár, búzaszár,
tehén alá szalmaszál.
Szem, szem, búzaszem
holnap lesz új kenyerem.

Szita szita sűrű szita
Ma szitálok holnap sütök
Néked egy kis cipót küldök
Megvajazom, megzsírozom
Mégis mégis neked adom.

KÖZMONDÁSOK
Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét. (Rosszat jóval fizetek.)
Adál Isten fogat, adj kenyeret hozzá.
Áldott, mint a falat kenyér.
Egy kenyéren vannak.
Kenyerének javát megette.
Ki minő kovászt tesz, oly kenyeret eszik.
Se kovásza kenyerének, se vize malmának.
Sok darab kenyeret kell megenni, mig ember egymást megismeri.

NÉPDAL

A part alatt

A magyar népdalt Csaplár Benedek gyűjtötte Szegeden 1870 körül. A gyermekdal leírja a kenyérsütést az aratástól a kenyér felvágásáig.

1. A part alatt, a part alatt
három varjú kaszál, három varjú kaszál.

2. Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

3. Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
4. Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

5. A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.

6. Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
7. Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.

8. Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja. 9. Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.

10. Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

 

Két krajcárom volt nékem

Két krajcárom volt nékem kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte Újszászon.

Két krajcárom volt nékem…
Búzát vettem én azon…
Elvittem a malomba…
Megőröltem a búzát…
Hazavittem a lisztet…
Süttem vele perecet…
Megették a gyerekek…

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/08/19/nepmesek-mondokak-talalos-kerdesek-nepdal-a-kenyerrol/feed/ 0
Mesék tanítókról és tanítványokról http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/#respond Sun, 03 Jun 2018 05:42:56 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=561

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZEGÉNY TANÍTÓ

Egyszer Mátyás király egy faluban megesteledett. Kérdezősködött a falubeliektől, hogy hol szállhatna meg éjszakára, de innen is, onnan is tovább küldték, mert a szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a falusiak. Amikor betért a fal közepén a kocsmába, azt mondta neki a kocsmáros:
– Menjen a tanítóhoz, ő biztos, hogy befogadja! Annak mindenkin megesik a szíve!
El is ment Mátyás a tanítóhoz, és a tanító valóban be is invitálta a házába. Nagyon szegény ember volt, de hogyan-hogyan nem, mégis finom vacsorával vendégelte meg az éhes utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, aztán nyugovóra tértek.
Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát, mit lát? A fogason ott lógott a tanító kabátja.
– Hát ez a kabát, hogy került ide – tudakolta Mátyás -, az este még a tanítón láttam?
– Igen-igen, tegnap még az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel kendet megvendégelte – világosította fel a kocsmáros Mátyást.
Mátyás igen-igen meghatódott a tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Haza-ment Budára, és alig telet egy hét, hívatta a tanítót. Három lovas ment a tanító házához, és szólították:
– Gyere jó ember, szedd a cókmókodat, a kiráy Budára hívat!
Szegény tanító, fogta a fejét, és nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatják.
Mátyás fényes ebédet adott a tiszteletére, volt ott sült kappannal töltött bárány, malacba bújtatva, folyt a bor, szólt a muzsika. Búcsúzásul még meg is ajándékozta a király a tanítót, neki adta saját kabátját, aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót hatlovas hintón vitték haza a falujába. Aki nem hiszi, járjon utána.

(Kóka Rozália (2003): Mátyás király rózsát nyitó ostornyele. Timp Kiadó)

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHET A DISZNÓT?
Zeng Shen tanítómester volt. Egyszer a felesége a piacra indult, de nehezen tudott kimenni az ajtón, mert a fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
– Maradj veszteg! – kiáltott rá az anya. – Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.
A gyerek megnyugodott, az asszony elment. Amikor hazaért a picról, látta, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülõdik. Rákiáltott:
– Mit csinálsz, jó uram? Nem gondoltam én azt komolyan, hogy disznót vágunk! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.
– Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? – kérdezte Zeng Shen. – A kisgyerek tudatlan, mindenben a felnőtteket utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha becsapod a gyereket, a gyerek többé nem fog bízni bennen, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni, szépre, jóra igazra tanítani.
Azzal Zeng Shet leszúrta a disznót…

(Striker Judit (ford.) (1981.): Chinese Ancient Fables. Foreign Languages Press, Beijing, China.)

A VARÁZSMAGOK
Egyszer egy nagy tudású mester úgy döntött, hogy elutazik 2 hétre pihenni a városból vidékre. Persze ahogy híre ment a dolognak, a földművesek versengeni kezdtek a kegyért, hogy ők láthassák otthonukban vendégül. A mester nem variált, hanem az első földművesnek, aki elé járult és felajánlotta neki vendégszeretetét, elfogadta a meghívását és oda költözött hozzá 2 hétre.
Mikor letelt a két hét és eljött a búcsú ideje, a mester kifejezte elégedettségét és a földműves invitálására, aki felajánlotta neki, hogy jöjjön el hozzá legközelebb is, megígérte, hogy jövőre is el jön hozzá. Búcsúzóul egy zsák gabonát adott neki és azt mondta, hogy ezek nagyon különleges gabona magok és egy külön földterületre ültesse el őket, ne a többi közé és különös gonddal gondozza őket.
A földműves megfogadta a tanácsot és egy külön parcellára vetette a mestertől kapott varázs magokat. Egy év múlva, mikor a híres mester ismét pihenni jött hozzá, nagy örömmel újságolta, hogy az összes földjén jó volt a termés, de azon, ahová azokat a magokat ültette, amit tőle kapott ott tízszerese lett a szokásosnak. A mester örömmel hallgatta a földművest és mikor ismét eltelt a két hét, és ismét búcsúzkodni kezdtek, megint egy zsák gabonát adott neki ajándékba és megint ugyan azokat az instrukciókat hagyta hátra a földművesnek, aki természetesen ismét meghívta, hogy legközelebb is nála szálljon meg.
Ez így is ment legalább tíz évig. A mester minden évben eljött, eltöltött a vendégszerető földművesnél 2 hetet, majd mikor elment, búcsúzóul adott neki egy zsák „varázsmagot”. A földműves, a nagy hozamnak hála persze nagyon meggazdagodott és egyre szebben tudta vendégül látni a mestert. Gazdagsága és terményei messze földön híresek lettek, olyannyira, hogy a környékbeliek is mind hozzá kezdtek el jönni vetőmagért…
Szóval a tízedik látogatása után a földműves mikor búcsúzkodtak és ismét kapott egy zsák „varázsmagot” nem bírta tovább és így szólt a nagy tudású mesterhez:
– Mester kérlek engedj meg nekem egy kérdést!
A mester mosolyogva biccentett, hogy kérdezhet, mire a földműves így szólt:
– Kedves mester! Most már tízedik esztendeje jössz és áldod meg jelenléteddel házamat és annak népét és nagy kegy nekünk jelenléted a sorstól. Nem is beszélve a felbecsülhetetlen ajándékról, amit minden évben kapunk tőled, és amitől gazdagság lett a jutalmunk. De áruld el kérlek, hogy honnét szerzed ezeket a csodálatos varázs-magvakat?
Erre a mester így szólt:
– Tudod, pihenni jövök ide hozzád minden évben két hetet. Nekem a legjobb pihenés az az, hogy sétálhatok a természetben. Ezen sétáim során gyakran jártam a gabona földjeiden és szemléltem a termést. Mikor egy-egy különlegesen szép kalászt találtam, akkor annak a magjait leszedtem és egy zsákban gyűjtöttem neked össze. Tehát ezek a magvak nem „varázs-magvak”, hanem a te földed és munkád eredménye. Én csak kiválogattam belőle a legszebbeket és aztán oda adtam neked, hogy azzal gazdálkodjál…

(Ezt a mesét Horvát Ádám oldalán (http://ninjutsubudapest.com/varazsmagok) találtam, 5 évvel ezelőtt. Ő Ed Martin Sihantól, a ma a földön élő, egyik legidősebb ninja-mesteretől hallotta…)

A GYÖNGYÖSI TANÍTÓMESTER

Gyöngyös város ma is híres városa az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt. Mégpedig arról volt híres, hogy sehol az országban olyan foszló bélű selyem cipót nem tudtak sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni, mikor legelőször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják azt a várost, ahol ilyen tündérnek való kalácscipót tudnak sütni az asszonyok.
– Biz ezt, királyom, Göröngyösnek hívják – vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.
– No, ezután Gyöngyös legyen a neve – parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta otthon oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön többé az asztalra.
Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.
– Kéz után keletlen, lapát után sületlen – csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát magával vitte, akikkel együtt kergette a Mátrában az őzeket.
– Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek – biztatta őket.
Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszba rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.
No, azt meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért. Öröm volt nézni, milyen jó étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk mögé.
Hanem azért a királynak mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy kopasz fejű vénembert meglátott a sokadalomban.
– Nini, Bálint tanítómester, te vagy az?! – ugrott hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.
Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak. Gyönge kezében ő igazgatta valamikor az írónádat.
– Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben – húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. – Csakhogy rád találtam, többé meg se válok tőled! Viszlek magammal Budára udvarmesternek.
No, egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni a helyére.
– Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan nagy urak közé! – mondta szabadkozva. – Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?
– No, jól van, Bálint tanítómesterem – nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.
Bálint örült is ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.
– Mi lesz belőlünk, ha minden hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? – dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez fordultak tanácsért.
– Okos ember vagy te, a királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket is – mondták neki.
Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt mondta a gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki.
Azzal kapta magát, föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.
– No, szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? – akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.
– Nem az kell nekem, uram – szabódott Bálint -, hanem törvény kellene.
– Micsoda törvény?
– Olyan törvény, hogy Gyöngyösön mindenki a maga kenyerét egye.
– No, az nem sokba kerül – mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta a törvényt az író­deákjával, aranypapírra, ezüstbetűkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá, aztán pedig átnyújtotta a barátnak.
– Használd egészséggel addig is, míg meglátogatlak.
No, arra nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön volt Mátyás egész háza népével, s az volt az első szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?
– Most nem szolgálhatunk vele – nevette el magát a bíró. – Azt mondja a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét egye.
Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt vissza, akkor is csak annyit:
– Ne félj, bíró, visszajövök még!
Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot, hogy kő kövön ne maradjon benne, mert csúfot mert űzni a király személyéből.
Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király előtt a sok kegyelemkérő követség.
– Se irgalom, se kegyelem! – intette el őket maga elől a király. Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.
– A te szavadra hajlik a király – könyörögtek neki. – Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.
Bálint mester nem is sokat kérette magát. Fölvette az ünneplő ruháját, és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.
– Ne fáraszd magadat, Bálint barátom! Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!
– Már én arról se tehetek, uram király – borult eléje az öreg. – Én még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kő kövön ne maradjon benne!
Mátyás nagyot nézett, aztán olyant kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.
– No, Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! – emelte fel az öreget. – Ne félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne sajnáljátok többé tőlem!
Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belőle. Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen jár.

(Móra Ferenc (2005): Mondák és mesék. Ciceró Könyvstúdió, Budapest )

VISNUSÁRMÁN
Élt egyszer egy gazdag és hatalmas uralkodó. Amarasaktinak hívták. Nevét mindmáig megõrizték, mert a szegényekkel nagyon emberségesen bánt. Kincseskamrája tele volt ragyogó drágakövekkel, palotája fényárban úszott, és mindig szívesen adott azoknak, akik arra rászorultak. Rendkívül eszes és mûvelt király volt, a sorsa mindent megadott néki, amire ember csak vágyakozott. Szívét mégis nagy bánat emésztette, mert három szép fia olyan nehézfejû volt, hogy tanítómestereik nem mentek velük semmire. A hercegek nem akartak tanulni. Amikor a király meggyõzõdött arról, hogy fiait nem vonzzák a könyvek és a tanulmányok, magához hívatta tanácsadóit, és így szólt hozzájuk:
– Tudtok róla, hisz nem titok, hogy fiaim nem okos gyermekek, hogy nem szeretik a könyveket. Ezért szomorú az én szívem és nincs örömöm szép birodalmamban. Ötszáz tudós él itt az udvarban. Találjátok ki ti, hogyan világosítsam meg fiaim értelmét! Ez a parancsom számotokra, udvari tudósaim!
– Felség! – válaszolta egyik tanácsadó. – Mindenki úgy kezdi, hogy tizenkét esztendeig nyelvtant tanul. Ha ez már hiba nélkül bevésõdik tudatukba, Hanu törvénykönyve következik. Azután Csanakja könyvei az életbölcsességrõl, végül Vátszjájana szerelemkönyvei és egyebek. Miután a törvény és az életbölcsesség, majd a szerelem könyveit megtanulták, az ifjak elméje magától megvilágosodik.
Megszólalt a második tanácsadó.
– Uram, királyom! Rövid az élet! A nyelvtanulás nagyon sokáig tart. Írass egy nagyon rövid tankönyvet, amelybõl fiaidat tanítani lehet. ÉI itt városbirodalmadban egy pap, akit Visnusármánnak neveznek. Õ minden könyvet elolvasott nagy tudós, híre tiszteletet ébreszt alattvalóidban. Reá kellene bízni az ifjú hercegek nevelését. Biztos vagyok benne, hogy rövid idõ alatt nagy hatást tenne rájuk.
Mahila-Rópja város uralkodója e szavak hallatára új reményre ébredt, magához hívatta Vis-nusármánt, és így szólt hozzá:
– Nagy feladatot bízok rád! Az én kérésemre kell oktatnod fiaimat. Szeretném, ha bölcsességük nagyobb lenne minden más ember bölcsességénél. Ha ezt megvalósítod, száz birtoklevelet adományozok neked.
A tudós pap arca mozdulatlan maradt, és tiszteletteljesen válaszolta.
– Õszintén felelek, királyom. A tudást nem birtoklevélért adom. Kizárólag királyi szódért és kedvéért, tanításukat elvállalom, magammal viszem õket, és ha fél év alatt nem lesznek okosak és bölcsek, ne hívjanak engem többé tudós Visnusármánnak.
Az uralkodó és tanácsosai nagyon megörültek a csodálatos ígéretnek. Mindjárt felkészítették az útra a hercegeket és Visnusármánnal együtt még aznap útra keltek.
Visnusármán szétágazó nagy tudásával öt könyvet szerkesztett össze, melyeket a nagy tudomány törvénykönyveibõl alakított mesékké.
Az ifjakkal ezeket a meséket olvastatta – mulatságos és tanulságos tartalmuk miatt soha nem unták meg -, és fél esztendõ elteltével a hercegek valóban megismerték az életbölcsességet, megokosodtak, ahogyan tanító mesterük elõre megmondotta.
Ez idõtõl pedig a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv, az életbölcsesség õsi tankönyve elterjedt egész Indiában és a fiatalság nevelésére szolgált, mert helyes a szólás:
Aki folyton ezt a könyvet forgatja és olvasgatja, Elkerüli a szenvedést, s nem sújt rá az ég haragja.

(Schmidt József (ford.) (2010): Pancsatantra. Sudhana Könyvkiadó.)

A TIGRISSZELLEM
Indsong király idejében élt egy nagy hírû, tiszteletre méltó tudós, Szo Hoa Dannak hívták. Az ország minden könyvtárát áttanulmányozta, elsajátította Buddha titkos, õsi tanítását, és még a jövendõt is elõre látta. Felismerte azonban a földi javak értéktelenségét, otthagyta a világi életet, egy távoli vidéki helyre költözött, és ott gyermekeket meg ifjakat oktatott Buddha szent tanítására.
Egyszer, amikor ott állt a gyermekek között, hirtelen egy öreg bonc tûnt fel az ajtóban, szó nélkül belépett, mély meghajlással üdvözölte a tanítót, valamit mormogott, majd sarkon fordult, és ment is tovább. A tanító arcára nagy aggodalom és bánat ült. A gyermekek tanácstalanul nézték, majd megkérdezték, hogy mi bántja. Szo Hoa Dan mester ezt válaszolta:
– Az öreg bonc, aki itt járt, a közeli hegyekbõl jött, és egy vérengzõ tigris szándékát közölte velem. Azt mondta, hogy holnap lakodalmat tartanak itt a közelben. A tigris azért jön el a lakodalmas házhoz, hogy az éjszaka folyamán elragadja és felfalja a menyasszonyt. A násznép semmit sem tud a közelgõ veszedelemrõl, azért ülök itt ilyen aggódó, szomorú arccal.
Volt a tanítványok között egy rendkívül vakmerõ fiú, aki haragudott mesterére aggodalmaskodó természete miatt; most hirtelen a következõ kérdést tette fel a tanítónak:
– Mondd, mesterem, nem lehet elkerülni a veszélyt, ha az ember elõre tud róla? Nem lehet a násznépnek valamiféle segítséget adni, amely megmenti õket e veszedelemtõl?
Az öreg egy ideig gondolkodott, majd így válaszolt:
– Van egy megoldás, de olyan nehéz, hogy szinte kivihetetlen! Egy közönséges emberi lény nem tud ezzel a feladattal megbirkózni.
A tettre kész tanítvány tovább faggatta mesterét: mondja el, mi a megoldás.
– Van egy ritka értékû, szent könyv – fûzte tovább szavait a mester -, Buddha szent könyve. Kumkang-kjangnak* hívják. Aki e könyvet hibátlanul el tudja olvasni, az megmentheti a menyasszonyt, elháríthatja a veszedelmet. De ha csak egy hiba is becsúszik az olvasásba, megtörik a varázs, menthetetlen a menyasszony, és még talán az olvasó is odavész!
E szavak után a tanító elõhozta a híres, õsi, szent könyvet, és meghatottan az asztalra tette.
A vakmerõ fiút haraggal és keserûséggel töltötte el, hogy a tigris ilyen veszélyt zúdíthat a menyasszonyra. Megesküdött tehát, hogy megmenti a leányt:
– Ha a hegyek leomlanak, és a tenger kettéhasad, még akkor is megmentem! Ha nyomorúságos földi halandó vagyok is, egy porszem, egy semmiség, a szent könyvet mégis hibátlanul elolvasom, és minden erõmet latba vetem a szegény veszélyeztetett leány megmentésére!
Az öreg tanító beleegyezett. Hamarjában szerzett egy jól futó lovat, felültette rá a lelkes tanítványt, rácsapott ostorával a ló hátára, s a menyasszony távoli faluja felé indította. Öreg este lett már, amire megérkeztek oda.
A ló egy gazdag ember háza elõtt állt meg. Az emberek éppen nehéz ládákat cipeltek, a menyasszony hozományával: szép ruhákkal, értékes tárgyakkal és miegymással. Sok vendég gyûlt egybe, és sokan tolongtak a ház elõtt. A fiú csak nagy üggyel-bajjal vezette át lovát a tömegen. De végül is eljutott a ház kapujáig. Kiáltozására, hogy valami fontos hírt hozott, végre elõkerült a ház ura, aki azonban ugyancsak bosszankodott a zavarás miatt. Megtudván a fiútól, hogy nagy veszedelem vár a menyasszonyra, így kiáltott fel:
– Fiam, te úgy látszik, eszedet vesztetted! Hogyan beszélhetsz ilyen badarságot? Micsoda veszedelem fenyegethetné fiunk menyasszonyát?
– Pedig fenyegeti – válaszolta a fiú -, és ráadásul én egyedül menthetem meg õt ettõl! Ha hisztek nekem, megkísérlem, hogy megmentsem, csak az a fontos, hogy mindent úgy rendezzetek, ahogy én parancsolom!
A ház ura megijedt, és felhagyott a gúnyolódással. Olyan érzése támadt, mintha villámcsapás érte volna házát a derült égbõl, és a ház tüzet fogott, és lánggal égne. Bár eleinte nem hitt a fiúnak, mégis gondolkodóba ejtette a rossz hír, meg a fiú határozott beszéde. Aggódott házáért és családjáért. Kérte tehát az idegenbõl jött fiút, hogy segítse meg, és mindent megígért, csak hogy a menyasszony megmeneküljön.
A fiú ekkor úgy rendelkezett, hogy zárják be a menyasszonyt négy nyoszolyóleánnyal együtt egy szobába. Semmi módon, bármi történjék is, ne engedjék, hogy a menyasszony kitegye onnan a lábát. Õ maga a verandán ült le, és egy nagy gyertyát tett maga elé. Meggyújtotta, és hangosan, egybefüggõen olvasni kezdte a szent könyvet.
Alighogy a vendégek a közelgõ veszedelemrõl értesültek, szétszaladtak, és bezárkóztak házaikba.
Az éjjeliõr harmadik kiáltásakor hirtelen szörnyû tigrisüvöltés hallatszott a ház elõtt. Olyan erõs volt ez az üvöltés, mintha a menny dörögne. Az ablakon át látták, hogy egy öreg, hatalmas termetû tigris veti át magát a kerítésen, körbe fut a ház udvarán, és ott áll meg, annak a szobának az ablaka elõtt, amelyben a menyasszony rejtõzött. Oda akart betörni. Fel is ugrott néhányszor az ablakpárkányra, azonban meghallotta Buddha szent szavait, és elhagyta az ereje. Egyre jobban gyengült, és végül vicsorogva húzódott vissza a ház udvarába. A ház lakói elsápadtak az ijedelemtõl, egyikük sem mert megszólalni, egy árva szót sem bírtak elrebegni. Szinte megbénultak rémületükben. Csak a tanítvány nem vesztette el nyugalmát, és tovább olvasta fennhangon a szent könyvet. Még csak meg sem remegett a hangja, bármennyire félt is.
A tigris megint nekiveselkedett. Ezúttal az ajtónál próbálkozott. Mindenáron be akart rontani a menyasszonyhoz. De mintha a leányt is valami titkos erõ hajtaná, felugrott, kitépte magát a leányok gyûrûjébõl, és az ajtóhoz rohant, támadója elé akarta vetni magát. A leányok alig bírták visszatartani. A tigris ismét erejét vesztette, visszazuhant a földre, az ajtó elé. Hamarosan harmadszor is nekirugaszkodott, most megint az ablaknak ugrott; ám Buddha szavai ostorként csaptak reá, és megint elapadt az ereje. Így tartott ez, ki tudja, meddig. Valahányszor a tigris nekirugaszkodott, a menyasszony megszállottként az ajtó felé rohant, hogy feltépje, és kiszaladjon az éjszakába. De a leányok lefogták vergõdõ társukat. A tigris egyre dühödtebben üvöltött, de az ajtó meg a ház állta a támadást.
Sokszor lódult neki az ajtónak, de a fiú csak egyre olvasott. Amikor a könyv végére ért, és az utolsót lapozta, és az utolsó szót is elolvasta, kelet felõl már derengett az ég alja, az éjszakának is végére jutottak. Pirkadáskor a tigris eltûnt, nem látta többé senki sem. Üvöltését sem hallották azóta. A menyasszony ájultan roskadt össze a kimerültségtõl. Friss vízért szaladtak, és nagy nehezen eszméletre térítették. A falubeli emberek varázslatnak tartották a dolgot, és úgy emlékeztek vissza rá, mint valami rossz álomra. A ház lakói azonban jól tudták, hogy több volt ez rossz álomnál. Igen megköszönték a fiú segítségét, olyan nagy tisztelettel, mintha maga is jó szellem vagy Buddha tanítványa volna. A ház ura végül száz aranyat nyújtott át a fiúnak, de a fiú nem fogadta el az ajándékot: megelégedett az örömmel, hogy megmentette egy ember életét. Felszállt a lovára, és visszatért öreg mesteréhez.
A tanító ezzel fogadta:
– Teljesítetted veszélyes és nehéz feladatodat, dicséretet érdemelsz ezért, de megmondom azt is, hogy háromszor elvétetted az olvasást!
– Az lehetetlen! – kiáltott a tanítvány méltatlankodva -, mindent úgy olvastam, ahogy a könyvben írva volt!
Az öreg nem jött ki a sodrából, és elmondta, honnan tud a történtekrõl:
– Ugyanaz a bonc járt itt nálam, aki a tigris tervét elárulta, és így szólt: “Köszönöm, hogy megmentetted egy ember életét, de a tigris háromszor majdnem bejutott a házba, mert három hiba csúszott az olvasásba!” Gondolj csak vissza, fiam, melyik szónál tartottál, amikor a tigris az ajtónak támadt.
A tanítvány elõvette a szent könyvet, megnézte, és visszaemlékezett, hogy hol tartott az olvasásban, amikor a tigris üvöltve nekirohant a háznak; mestere valóban igazat állított: olvasás közben tudatlanságból rosszul mondott három szót. Belátta hibáit, kigyógyult elbizakodottságából, és még alázatosabban mélyedt el Buddha szent tanaiban.
Mindannyian, akik az öreg mestertõl tanultak, egyaránt belátták, milyen ereje van a szavaknak, és milyen nagy segítséget nyújthat e szavak tudása.

Voight Vilmos (1966): A HÁROM ÖZVEGY MINISZTER. Európa Könyvkiadó, Budapest.

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/06/03/mesek-tanitokrol-es-tanitvanyokrol/feed/ 0
Mesék a fényről http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/ http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/#respond Tue, 20 Mar 2018 08:52:42 +0000 http://mese.mesepedagogia.hu/?p=540 Ma van a tavaszi napéjegyenlőség, kinn több lesz a világosság. Mesemondás és mesehallgatás közben belül is megszületik a ragyogás.
A külső és a belső világod fényéért mesélj ma (is) a magad, a mindenség,- és mindenki örömére.

Nagyon sok mesét találtok a Napról, a Holdról, a csillagokról, a külső és belső fényről, a NÉPMESEKINCSTÁR sorozatban megjelenő MESEGYŰJTEMÉNYEIMBEN, és lejjebb találjátok a Fényhozó madár meséjének teljes szövegét, amely majd egy következő kötetben jelenik meg.

Bajzáth Mária: Itt vagyok ragyogok! Mesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek. Kolibri Kiadó
A nappal és az éjszaka 83. oldal

Bajzáth Mária: Járom az új váramat. Mesék a világ minden tájáról 4-6 éveseknek. Kolibri Kiadó.
A Nap meg az emberek, 10. oldal
A Nap és a Hold látogatása, 11-12. oldal.
A Nap a Hold és a csillagok, 24-25. oldal
Hogyan keletkezett az éjszaka? 28-29.oldal
Bajzáth Mária: Így megyek az iskolába. Mesék a világ minden tájáról 6-8 éveseknek. Kolibri Kiadó.
Hogyan mentették meg a vitézek a Napot meg a Holdat? 10-14. oldal
Kannon ajándéka, 199-200. oldal

Bajzáth Mária: Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó.
Találós kérdések az Égitestek és az Idő fejezetekből, kezdő, középhaladó és haladó szinten.

A TENGELICE ÉS A FÉNY

Iszonyú hosszú tél volt. Farkasordító hideg és rettentő sötét. Viharos szél kavarta a havat, egyik madár éhezett, a másik madár röptében fagyott meg. A rémült madarak a falu templomának eresze alá gyűltek: az erdőben már nem lehetett kibírni.
Mindegyik sírt, jajongott, annyira fázott. Akkor a sas, a madarak királya így szólt:
– Nincs mit tennünk, tüzet és fényt kell szereznünk valahonnan. Az emberek az égből hozták a tüzet. Megtehetjük mi is.
– Helyes! Jól beszél! Igaz! Bölcs beszéd! – csiripelték, csipogták, károgták, vijjogták mindenfelől az összesereglett madarak.
Igen ám, de ki hozzon fényt és tüzet az égből? A sas azt bizonygatta, hogy ő király, ő nem mehet, a nagy madarak mindenféle kibúvót kerestek: egyiknek lefagyott a szárnya, a másik sántít a bal lábára, a harmadiknak hiányzik egy farktolla, a negyediknek… már nem is tudom, mi baja volt.
A sas úgy döntött, hogy valamelyik apró madárnak kell erre a nagy feladatra vállalkoznia.
A pinty azt mondta, hogy ő csak énekelni tud, a kanári azt, hogy ő gyenge és a többi is mondott valamit, hogy ne neki kelljen mennie.
Akkor előállt a tengelice, és félénken mondta:
– Én szívesen elmegyek.
El is indult. Szállt egyenesen föl az égbe, szállt sokáig, végre a Nap közelébe ért. Majdnem belepusztult szegény, de nem nyugodott addig, míg egy fényes napsugarat a csőrébe nem fogott. Majd megvakult a fénytől, a tolla pedig megperzselődött a forróságtól. De nem hagyta magát, repült kitartóan, vitte a didergő, sötét Föld felé a napsugarat.
A madarak gyülekezete már messziről érezte, hogy közeledik a tengelice az égi fénnyel, a meleget adó tűzzel. Érezték mindnyájan, mert enyhe szél kezdett fújni, világosabb lett a mennybolt, csöpögni kezdett az eresz, megolvadt a hó.
A madarak nagy örömükben, hogy nem kell már fagyoskodniuk, észre sem vették a tengelice csupaszságát. Csak a szarka látta meg. Menten csörögni kezdett, a nagyobb madarak meg csúfondárosan nevettek a tengelicén.
Ám a kisebb madarak köréje gyűltek, és el kezdték öltöztetni. A pirók is adott neki egy tollat, a sárgarigó is. A feketerigó sem sajnált tőle egy farktollat, a vörösbegy pedig sapkát adott neki. A végén alig akadt madár, amelyik ne ajándékozott volna legalább egy kis tollpihét a kismadárnak, aki elhozta a meleget és a fényt.

(A fényhozó madár meséjének nagyon sok változata él a világ különböző tájain, én úgy gépeltem be nektek, ahogy én mesélem.)

]]>
http://mese.mesepedagogia.hu/2018/03/20/mesek-a-fenyrol/feed/ 0