MAGokról és MAGunkról

Komplex Népmesekincstár meseóra és mesefoglalkozás vázlatok -online végezhető  feladatokkal kiegészítve

A legősibb népmesék hőseinek gondolkodásmódjában, az emberhez hasonló életet élnek a fák, a hegyek, a folyók. Gondolkodik, lelke van és érez a föld, a víz, a növény, az ég, az állat, és mindennel rokon az ember. Ember-állat- növény-természeti jelenségek, egyetlen egység részei. A mesehősök látják a világ alkotóelemei közötti különbségeket, de a hasonlóságot keresik. Nem azt keresik, ami elválasztja, hanem azt, ami összekapcsolja őket a mindenséggel. Ez a gondolkodás végtelenné tágítja a látóhatárt, az állati, a növényi, az emberi létezés, a világegyetem csodává válik. A gyermeki gondolkodás még őrzi ezt a tudást.

Ebben a különleges élethelyzetben, a növényekkel keressünk kapcsolatot. Sokat tanulhatunk most tőlük magunkról és a világról.  Pont úgy, ahogy ők, helyhez vagyunk kötve, mozdulatlanságra vagyunk ítélve, mégis növekednünk kell: testben-lélekben és szellemileg egyaránt. Ehhez, akárcsak a növényeknek, meg kell erősítenünk a gyökereinket és a fény felé fordulva, keresnünk kell, ami növel, táplál. Kezdjük el növelgetni MAGunkban, ami megerősít. Mindezt úgy, hogy nem mozdulunk, otthon maradunk…

Kedves Pedagógus Kollégák!

Azoknak a gyerekeknek (is), akik nem vagy nehezebben olvasnak, meséljétek el, és hangfájl vagy videó formájában csatoljátok az anyaghoz a meséket! A ti ismerős hangotokon elmesélt mese, nem feladat, hanem ajándék lehet. A feladatok, mesék, mondókák, dalok közül válogassatok kedvetekre, az osztályotok, vagy óvodai csoportotok sajátosságait figyelembe véve!

MESE

Mondja az árpa a búzának:

– Gyerünk, búza, oda, ahol az arany van!

Feleli a búza:

– Buta vagy te, árpa, mért hajhásznánk az aranyat? Mi magunk vagyunk az arany.

Forrás: Bajzáth Mária(vál.) (2014) : Itt vagyok, ragyogok! Kolibri Kiadó, Budapest.

NÉPDAL

Hallgasd meg ezt a dalt, a kórus énekszóval mesél:

MESE arról, hogy ameddig egy igaz ember és egy búzaszem van, az élet diadalmaskodik minden nehézség fölött és arról, hogy ki mint vet úgy arat...

Itt olvasható:

https://issuu.com/librik…/…/bajzathmaria_gingallo_beleolvaso

A mese, az új Magyar Népmesekincstár mesegyűjteményben, a Gingallóban jelenik meg. A kötet itt előjegyezhető:

https://bit.ly/bajzathm_gingallo

MONDÓKA

Mondd ezt a mondókát: suttogva, kiabálva, lassan, gyorsan. Tapsolj hozzá vagy dobogj a lábaddal! keresd meg az a tempót, ritmust és hangerőt, ami pont a tiéd!

Földből magba,

magból szárba,

szárból virágba,

virágból kalászba,

kalászból kenyérbe,

kenyérből testembe,

testemből lelkembe,

lelkemből lelkedbe.

NÉPDAL

A népmese, a népdal, a mondóka ugyanazon az ősi, mágikus, szimbolikus nyelven mesél, egységes egylényegű egészet alkot. Gondolkodj! Csak MAGadnak válaszold meg, csak MAGadban: Hol lehet az a gyöp, amibe gyöngyöt vetnek? Mi lehet az? Mit vethet, aki gyöngyöt vet?

Tévhit, hogy a népmeséknek mindig jó vége van. A népmesék közül, egyedül a tündérmese ér mindig jó véget. Itt egy olyan közösségről szól a falucsúfoló mese, akik nem tudták mit érdemes vetni, nevelni és növelni…A közmondás azonban rájuk is igaz: Ki mint vet, úgy arat…II.

MESE

A BOLOND FALU

Volt a világon egy falu, hát ott olyan bolondos emberek laktak, hogy olyanokat a világon sehol máshol nem lehetett találni. De legbolondosabb maga a bíró volt! Hát annak nem volt párja! Egyszer egy asszony elment a bíróhoz:

– Jaj, bíró úr, lagzihoz készülődünk, só meg csak egy csepp van! Adjon már tanácsot, mit tegyünk?

– Hát, édes lányom, ha van egy csöpp sótok, vessétek el a jó kövér földbe, majd megszaporodik!

Más se kellett az asszonynak, nagyon megörült, ment haza nagy örömmel. Már a kaputól kiabált:

– Hé, ember, hozd a gereblyét meg az ásót!

– Minek az, te?

– Most jöttem a bíró úrtól, azt mondta, hogy vessük el a sónkat, majd megszaporodik.

Na, úgy is tettek, fölástak egy darabot a kertben, elvetették a sót, legereblyézték. Jó esős idők jártak, meleg is volt. Egy reggel kiment az ember a kertbe, hát szépen zöldült, ahol elvetették a sót. Nagyon megörült:

– Hű, asszony, gyere csak! Kikelt a sónk!

Nagy örömükben még a szomszédból is átkiabálták a szomszédasszonyt:

– Rozi te, gyere csak át, kikelt a sónk!

Na, csipkedtek belőle, nyalogatták. Állott szaga volt, csípte a nyelvüket.

– Hű, te, ilyen kicsi, és milyen jól csíp! De jól jártok vele, sok sótok lesz! – mondta a szomszédasszony.

Na biza, várták, hogy majd a só fehéredik, de nem fehéredett meg. Eljött a lagzi ideje, de sójuk, az biz’ nem lett.

A mese forrása:

Bajzáth Mária(vál.) (2015): Járom az új váramat! Kolibri Kiadó, Budapest.

Nézzétek meg, hogyan születik egy aprócska magból élet!

Vegyetek 15-20 szem magot ( pl. babot, vagy búzát, vagy kukoricát) és ültessétek el egy cserépbe, vagy/és csiráztassátok!

Ami a csíráztatáshoz kelleni fog: befőttesüveg, papírtörlő, magok (bab, búza, lencse, kukorica)

A papírtörlőket alaposan összegyűrjük és betömködjük az üvegbe. Ezután óvatosan vizet öntünk rá, de ügyelünk arra, hogy ne ázzon szét. Ezután jöhetnek a magok. Érdemes különbözőeket beletenni, így még érdekesebb lesz látni a növekedésüket. Úgy nyomkodjuk bele a magokat, hogy az üveg falán át láthatóak legyenek, hisz csak így lehet később megfigyelni a csírázásukat, fejlődésüket.

MONDÓKA

Mag, mag búzamag,

benne aluszik a Nap.

Mag, mag, búzamag,

Nőjél, nőjél, hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél,

szomjas soha ne legyél!

A papírtörlős csiráztatás ötletforrása: https://ovonok.hu/2017/03/csiraztatas-a-csoporszobaban/