Bátorító, féleleleműző népmesék

A mesélés-mesehallgatás, játék, éneklés önmagukban is szorongásoldó, féleleműző „varázsszerek”. Tudatos szülőként vagy pedagógusként témaválasztásunkkal is segíthetjük a gyerekeket. Szólhat a mese: látható és láthatatlan erőkről; testről és biztonságról; barátokról és az összefogás erejéről; ellenfelek és a félelmek legyőzéséről; a cselekedeteink következményeiről.  

A Népmesekincstár sorozat mesegyűjteményekben, korosztályos bontásban, fejezetekbe csoportosítva olvashatóak a felsorolt témákban mesék. Most a bátorító, féleleműző meséket gyűjtöttem össze a kötetekből. Olvassátok, mesÉLJETEK a gyerekeknek. Ajánlott mesegyűjtemények, mesecímek, oldalszámok itt:

https://mese.mesepedagogia.hu/wp-content/uploads/2020/03/Felelemuzo-batorito-nepmesek.pdf

A FÉLELEMŰZÉSHEZ, A BÁTORÍTÁSHOZ AZ EGYENSÚLY, A BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSE A LEGFONTOSABB ALAP.  

Egyensúlyteremtéshez alább közlök egy mesét, egy mondókát, és egy népi játékot.  és egy komplex Népmesekincstár mesefoglalkozás[1] leírást.

… mesÉLJÉTEK tovább, a józan ész és az egyensúlyteremtés meséjét, hogy sose feledjétek mi a dolgunk!

Egy öreg embernek olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Mindenki szerencsésnek gondolta, hogy az övé ez a gyönyörű állat. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember így válaszolt:

– Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.

Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok már mondták is a véleményüket:

– Te szerencsétlen bolond, sejteni lehetett, hogy el fogják lopni tőled ezt az állatot! Miért nem adtad el? Micsoda balszerencse!

A paraszt azonban óvatosabb maradt:

– Szerencse vagy szerencsétlenség. Senki nem tudhatja. Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban! Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Hogyan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak egy töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?

Az emberek kinevették az öregembert. Jó ideje már bolondnak tartották. Két héttel később visszajött a fehér ló. Nem lopták el, egész egyszerűen csak elszabadult, és mintegy tizenkét vadlóval együtt tért vissza kiruccanásáról. A falusiak újra összegyűltek:

– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem áldás, ami történt!

– Én ezt azért nem mondanám. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fehér ló visszajött. Hogyan tudhatnám, hogy ez szerencse-e vagy baj? Hiszen ez csak egyetlen fejezet. Meg lehet ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az idős ember összevissza beszél. Kapni tizenkét gyönyörű lovat minden kétséget kizáróan égi ajándék. Hogyan is lehetne ezt tagadni? A paraszt fia elkezdte a vadlovak betörését. Az egyik levetette magáról és összetaposta. A falubeliek ismét eljöttek, hogy elmondják a véleményüket:

– Szegény barátunk, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám most egyetlen fiad nyomorék lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatraméltó vagy!

– Ne szaladjatok ennyire előre – válaszolta nekik a paraszt. – A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani a jövőt.

Nem sokkal később kitört a háború, és a falu összes fiatalemberét besorozták, kivéve a nyomorékot.

– Öregember – panaszkodtak a falubeliek –, igazad volt, a fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.

– Kérlek benneteket – válaszolta a paraszt –, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon marad, ennyit tudunk mondani csupán. Isten tudja, hogy ez jó-e vagy rossz. Az élet, apránként mutatkozik meg, a mi dolgunk embernek maradni úgy a szerencse, mint a szerencsétlenség, az egészség vagy a betegség, a beke és a háború idején.[2]

MONDÓKA  

Élek-e, halok-e? (tá-titi-titi-tá)

Szántok-e, vetek -e?(tá-titi-titi-tá)

É-É-Élek! (tá-tá-tá-tá) (hangosan kiabálva)

Mondókázás közben dobogjunk a lábunkkal a ritmusnak megfelelően.

NÉPI JÁTÉK

Lázár vedd fel lábadat,

Emeld fel a karodat,

Sej ugorj a Dunába,

Sej ugorj a Tiszába.

Meg is mosakodjál,

Meg is simakodjál,

Törölközzél meg az arany kendővel.

A játék leírása és kottája:

A játék videón:


[1] A Népmesekincstár mesepedagógiában test-lélek -szellem hármas egységében tekintünk a gyerekre. A népmese és a népdal „a lélek ajtaján kopogtat”, a találós kérdés a gondolkodást, a szellemet élesíti, a mondóka és a népi játék test, a mozgás-test oldaláról közelít elsősorban a gyerekhez, de minden népköltészeti alkotás magában hordozza a lehetőséget, hogy testet-lelket-szellemet egyszerre szólítsunk és építsünk vele. (Bajzáth, 2010)

[2] A mese forrása: Ezt a szövegváltozatot több forrásból (élőszavas mesélés, web, Kínai tanmesék sorozat , Littoria Kiadó)  újramesélte: Bajzáth Mária.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

happy wheels