Járványok a népmesékben II.

A mesélés-mesehallgatás, játék, éneklés önmagában is szorongásoldó, örömet okozó, élményt adó varázseszköz. Azonban ebben a különleges élethelyzetben, pedagógusként vagy tudatos szülőként feltétlenül szóljon a mesénk azokról az erőkről is, amelyek járványok néven vannak jelen az életünkben évezredek óta. Szerencsére sok-sok mesét, népköltészeti alkotást őriz a Népmesekincstár a járványokról -betegségekről és csodás gyógyulásokról meséljétek őket bátran, ám körültekintetően.

TANÁCSOK MESÉLÉSHEZ

  1. Vedd figyelembe a mesehallgató gyerek életkorát, egyéni igényeit. Ha a témáról szóló történeteket mindennap kéri, meséld naponta. Egyébként heti 1x elegendő elővenni a témát. Hacsak, nem fogja be a fülét. Akkor ne meséld! Mesélj mást! Mindennap.
  2. Készülj fel a mesélésre. Lehetnek kérdések! Ezekre a gyerek életkorának megfelelően válaszolj.
  3. Kamaszkor előtt (13+ )semiképp ne mutass fotókat, filmeket a járványok testi tüneteiről. A gyereknek elég a saját belső képe.
  4. Mesélőként gondolkozz rajta, hogy neked mit üzen a történet, miért érdemes továbbadnod a következő generációnak.
  5. A mesét most sem “dolgozzuk fel”, nem vonunk és vonatunk le tanulságot, csak annyit beszélünk róla, amennyit a gyerek kérdez. Ebben az esetben is inkább a gyereket beszéltesd.

A járványokra, betegségekre az antropomorfizálás jellemző a népmesékben: gyakran emberi alakban jelennek meg a földön. Nő -férfi; gyermek-aggastyán, gazdag és szegény alakját egyaránt felölthetik. Gyakran a gyerek képzeletében is ember alakjában testesül meg, emberi alakot ölt, a veszély, a halál, a betegség. Az antropomorfizáció természetes része az emberi gondolkodásnak.

A képen beltéri, ülő, kék, keresés láthatóAutomatikusan generált leírás

Simonyi Cecília illusztrációja

In: Bajzáth Mária (vál.) (2014): Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, Budapest

A TOROKGYÍKRA[1] vonatkozó hiedelmek is egybehangzóan antropomorf betegségokozóról vallanak. Kolduló, összetöpörödött, rút, nyomorék, törpe; ruhátlanul vagy rossz ingben vándorló kiaszott, síró vénasszony; öregember. Moldvai adatok szerint egy lólábú férfi és egy lúdlábú nő söprűvel, ill. gereblyével. Sírva, jajgatva járnak. Ahol enni adnak nekik, jót tesznek vele, nem vagy kevesebben halnak meg. A lenti történet is ezt a hiedelmet őrzi, nagycsoportos óvodás kortól már mesélhető. Bátorító történet, hisz „Rólunk szól a mese, csak a név más!” Én így meséltem itthon:

„Réges-régen a torokfájás is életveszélyes járvány volt. Az emberek éppúgy féltek tőle, mint mi most a koronavírustól. Torokgyíknak hívták a járványt, és akkor régen történt, amiről most mesélek neked:”

A TOROKGYÍK

A nagyöregapámtól hallottam a következő esetet. Édesapám mesélte el. Valamikor régen, a nagyöregapám éjszaka jött haza. Kikötötte ladikját a község alatt és az úton igyekezett hazafelé. Egyszer csak hallja ám, hogy a kutyák valamit nagyon ugatnak; fogják erősen és ugatják rettentően. Amint hát arra, közelebb ért, látja, hogy egy gombolyag hentereg a földön a kutyák pedig futnak utána és dühösen kapkodják. Már jól megmarcangolták, mire öregapám odaért. Mikor egész közel ért hozzá a gombolyag megállt, pedig ott egy kicsit lejt is az út, de azért mégis megállt nagyöregapámnak a gombolyag. Lehajolt felvette, a kutyák erre se szó se beszéd, egyet se szóltak, hanem szétszéledtek. Akkor aztán öregapám a tarisznyájába tette a gombolyagot, és tovább ballagott hazafelé. Mikor aztán hazaért, első dolga volt megmutatni a feleségének. Kivette a tarisznyából és mutatta:

– Nézd asszony mit találtam az úton: ott hentergett az úton, a kutyáktól vettem el, majd szét szaggatták. Fogd na, jó lesz hálót kötni!

– Ejnye, hát hogyan gondolta kend, ilyent hazahozni, tudhatná kend, hogy nem jó dolog ez.

           Ezzel fogta és a kuckóba dobta nagyöreganyám a gombolyagot.  Megvacsoráltak, lefeküdtek. Másnap reggel, jobban mondva hajnalban, amikor felkeltek, látják, hogy egy ősz öregember ül a kuckóban. Megmozdult az ember kijött a kuckóból és azt mondta:

– Szerencséd te ember, hogy tegnap engem felvettél és nem hagytad, hogy a kutyák szétszaggassanak, mert szétszaggattak volna!  Szerencséd, mert ha nem teszed, hát holnap az egész falu kapott volna tőlem. De így most megmenekült a falud. Téged pedig azzal jutalmazlak meg, hogy hetedhét ízen való nemzetséged se fog torokfájásba’ meghalni, mert tudd meg, hogy én vagyok a torokgyík.

Ezt elmondta és mintha ott se lett volna, eltűnt. Ez igaz is, mert mióta én tudom, még az én nemzetségemből soha senki sem halt meg torokfájásban. Ez meg így volt, így van, nekem édesapám mesélte el.

A hagyományos magyar mondókakincs őrzi a betegség elmulasztására, nyugtatásra, óvásra elmondott gyógyító mondókákat, ráolvasásokat:

Főtelen kása, sütelen pogácsa, gyékén alatt való, Krisztus kőpárnája. (ráolvasás torokgyíkra)

Áj, báj, kecskeháj, Jól bekenjünk,Majd nem fáj!

Áj, báj, kecskeháj, Ha meggyógyul, majd nem fáj!

Bíj, báj, macskamáj,Ha meggyógyul, már nem fáj!

Énekeljünk! Ha énekelünk, nem tudunk félni. Az agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. (Hüther, 2009)

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89n_kicsike_vagyok

vagy Kicsi vagyok én, mad megnövök én.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cifra_palota,_z%C3%B6ld_az_ablaka

A FEKETE HIMLŐ[2], más néven ragyás gyilkos, fekete ruhás asszony alakjában járta a mesékben a világot és milliókat ölt meg. Kegyetlen és kíméletlen, de egy mongol legenda szerint, pusztításának és Tarvának, a bátor hősnek köszönhetjük a meséket.  A mese alább olvasható, kiskamasz kortól (9+) ajánlom.  Én így meséltem itthon:

„Azt kérdezted tőlem, milyen egy járvány. Amit tudtam, elmondtam róla, most el is mesélem. A történelmünket évezredek óta kísérő járványok, miközben rengeteget vettek el, mindig adtak is, tanítottak valami fontosat az emberiségnek, hozzásegítettek bennünket valami olyan tudáshoz, ami nélkülözhetetlen a továbblépéshez. Most elmesélem, hogy mit mesélnek a mongolok arról, hogy

HOGYAN KELETKEZETT A MESE A MONGOLOK KÖZÖTT?

Sok évvel ezelőtt a mongolok között elterjedt a félelmetes fekete himlő járvány és az emberek százával, ezrével, tömegesen pusztultak tőle. Aki egészséges maradt, fejvesztve menekült, mivel mindenki jósorsa szerint betegedett meg vagy sem. A menekülők így magára hagytak egy tizenötéves fiatal legényt, az eszméletét vesztett vak Tarvát. A legényt még a lelke is elhagyta, elment a pokolba Erlig kánhoz. Erlig kán a lélek láttán nagyon elcsodálkozott:

– Miért jöttél el, hagytad el testedet, amikor az élet még nem távozott el egészen belőle?

A lélek így válaszolt:

– Úgy tartottam, hogy testem hirtelen meghal, hát, otthagytam, s eljöttem anélkül, hogy megvártam volna, míg végleg elpusztul.

A lélek ilyetén engedelmessége és igyekezete megtetszett Erlig kánnak, ezért így szólt:

– Még nem jött el az időd. Menj vissza gazdádhoz és bújj vissza bele. De mielőtt elmész, kérhetsz tőlem valamit – mondta és végigkísérte a Poklok Birodalmában. Ott aztán volt minden, ami csak előfordulhat az ember életében: gazdagság, kincs, bőség, jósors, boldogság, étel-ital, jókedv, szomorúság, búbánat, könny, szórakozás, játék, nevetés, ének, zene, mese, legenda, tánc. A vak Tarvá lelke végignézett mindent, s végül a mesét választotta. Erlig kán neki adta a mesét és visszaküldte a földre. Mire a lélek visszatért az élettelenné vált testhez, a hollók már kivájták a szemét. Amikor meglátta, milyen lett teste, nagyon megbánta, hogy vissza kell bújnia belé, de félt volna megszegni Erlig kánnak adott szavát. Mit volt mit tenni, visszabújt a testbe.  A vak Tarvá ezután még sokáig élt, s az emberek meséjét, jövendőjét soha nem tévesztette el. Vak létére a jövendő dolgait előre tudta. Bejárta Mongólia földjét, meséket mesélt, azokkal nevelte-tanította az embereket, azok meg adták tovább mindenfelé. Most ideért. Hozzád.

Felhasznált Irodalom:

A torokgyík http://www.szentver-bata.hu/historia/nepmesek-batarol.pdf Fájth Jenő bátai plébános gyűjtése, 1929 Bátai Római Katolikus Plébánia Levéltára, Fájth Jenő hagyaték, kéziratok

Hüther, Gerald (2009): Digitális média és gyermeki agy – Virtuális világok bűvöletében. Élet és tudomány, 63. 13. sz. 405–408.

Hogyan keletkezett a mese a mongolok között? https://mek.oszk.hu/00200/00226/html/eredet.htm

Ráolvasás Kallós Zoltán gyűjtése

http://raolvasasok.boszorkanykorok.hu/szoveg.html?szovegId=950

Magyar Néprajzi Lexikon http://mek.niif.hu/02100/02115/html/


[1] Ezt a betegséget már nem kaphatjuk meg, „legyőztük”, van ellene védőoltás. A torokgyíkról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dift%C3%A9ria

[2] Ezt a betegséget már nem kaphatjuk meg, „legyőztük”, van ellene védőoltás. A fekete himlőről:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_himl%C5%91

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

happy wheels