Miért jó futni és fogócskázni a gyerekekkel?

Miközben futunk, szaladunk, rohanunk valamiért, valakiért, magunk elől, a pénzünk után, az álmaink felé, az életünkért, egy kicsit álljunk meg a gyerekeinkkel… Nézzünk hátra! Ki kerget? Kerget valaki egyáltalán?

A fogócskák egyik típusában van lehetőség megállásra. Hááááz! – kiáltjuk, beugrunk a védett körbe, és fellélegzünk, mert biztonságban vagyunk. Nyertünk egy kis pihenőidőt. Például arra, hogy fogócskázzunk a gyerekeinkkel.

A fogócskát ősidők óta minden földrészen játsszák. 139 típusát, és 1535 változatát ismerjük… Ha ennek okát keressük, akkor vissza kell mennünk a játékok funkciójának kérdéséig. A játékok során viselkedésformákat és képességeket sajátítunk el, nem didaktikus módon. A fogócska öröm, a fogócska élmény, a fogócska önfeledt játék.

Az alábbiakban a futás és fogócska a népmesékben és a valóságban, a képesség-készségfejlesztés és a fejleszthető intelligenciaterületek tükrében lesz a témám.

Mit tud, aki el tud futni?

A futás létfontosságú képesség volt az ember életében, fennmaradása (a túlélés) többek között attól is függött, hogy elég gyorsan el tud-e szaladni a támadó elől, vagy elég fürge-e, hogy utolérje a prédát. A futás erőpróba. A rendszeres futás éberré és erőssé tesz, összehangolja a mozdulatokat, kitartásra ösztönöz. Aki el tud futni, benn marad a játékban. Játszhat.

Mit tud, aki meg tud fogni?

A fogó játékokban az érintésnek, fogásnak, megfogásnak különös jelentősége van. Az érintett személy új szerepet kap, ő maga is fogó lesz, vagy kiesik a játékból.

Aki meg tud fogni valakit, az meg tudja állítani a másikat, meg tud állítani egy folyamatot, egy időre hatalmat szerez a másik felett. A Földönfutó testvérek meséjében a királyfi megfogja a futó lányt és aranybilinccsel bírja rá, hogy egy helyben maradjon, ne fusson már tovább.

Aki elől nem lehet elfutni, a mesében sem, mert mindképp utolér, az nem más, mint a halál. Akit megérint, az kiesik a játékból, vagy új szerepet kap… A gyerekek kiesős fogócska közben gyakran kiabálják: meghaltam!

Mit fejleszt a fogócska, futás, futóverseny?

1. A fogócskázó gyerek a fürgeségét-gyorsaságát fejleszti, természetesen nem tudatosan.

2. A játékok során viselkedésformákat és képességeket sajátítjuk el, örömmel, motiváltan, nem didaktikus formában.

3. Kielégíti gyerek a megnövekedett mozgásigényét, amely kisiskolás korban akár 4-5 órát (!) is jelenthet.

4. Fejleszti a mozgáskoordinációt. Fejleszti a figyelmet és az összpontosítás képességét.

5. Fejlődik mozgásészlelés hatékonysága, mozgásképzet pontossága, futás közben a gyerek sokoldalú mozgástapasztalathoz jut. Közben a teljes teste mozog, keze, lába, feje egyaránt.

6. Fejleszti térpercepciót, a gyerek természetes módon ismerkedik a téri viszonyokkal. Gyors reagálóképesség kialakításában segít.

7. Segíti az észlelés-érzékelés pontosabb működését, futás közben távolságot, magasságot, mélységet kell érzékelni, hátra nézés nélkül meghallani és felmérni a fogó távolságát tőlünk.

8. Fejlődik a kondicionális mozgékonyság , nagymozgások, szem –kéz , szem láb koordináció. A finommozgás többnyire a nagymozgás fejlettségi szintjétől is függ.

9. A fogócskák, minden páros érzékszerv laterizációját segítik, hiszen futás közben használni kell mindegyiket: szemet, lábat, kezet, fület. A laterális dominancia kialakulása a sikeres tanulás alapfeltételeinek egyike.

10. Egyensúlyérzék fejlődik, a leggyorsabb tempó mellett is esés nélkül kell bevenni a kanyart, és kicselezni fogót.

11. Kitartást erősíti. Ahhoz, hogy egy futóversenyben győzzünk, vagy elérjük a biztonságot nyújtó házat, mielőtt megfognak minket, gyakran az utolsó erő és akarat tartalékainkat is mozgósítani kell.

12. Futás közben fejlődik az erőnlét, rugalmasság, erősödik az izomzat, a tüdő.

13. A fogócska az egyik legegyszerűbb szabályjáték, sokat segít a szabályok létezének-megértésének-elfogadásának és betartásának megalapozásában.

14. Fogócskázás közben el lehet esni, meg lehet tanulni jól esni és gyorsan felállni, időben kell kitérni a fogó elől, időben kell kinyújtani a kezünket, azért, amit-akit el akarunk érni, meg szeretnénk fogni. A fogócska, tapasztalati tanulás az élet nagyon fontos kérdéseiről testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.

INTELLIGENCIATERÜLETEK, amelyek fejlődhetnek a fogócskázás során: testi-mozgásos, téri, intra és interperszonális.

Futás, fogócska a népmesékben (és a valóságban…)

A mesék hősei nem szaladgálnak csak úgy, nem futkosnak össze és vissza céltalanul, inkább a menést-mendegélést részesítik előnyben. Azonban valamiért, vagy valakiért, ami nagyon fontos nekik, képesek a világ legvégéig is megállás nélkül szaladni. Minden olyan helyzetben, amikor a fontos a gyorsaság, a mesék hősei futnak. Szaladnak a táltos kantárjáért és nyergéért, hogy ráülhessenek, mielőtt hazaér a sárkány, szaladnak a konyhára, hogy finom falatokkal kínálhassák a betérő vándort, szaladnak, nagy lelkendezéssel a király elejibe, hogy minél hamarabb megtudja a hírt, megszületett a fia.

A nyulacska, amikor elveszíti a számára oly fontos, szíve fölött hordott szépen szóló harangocskát, a fától, a baltán, a köszörűn, a vízen, a bikán, a mészároson, az egéren, a macskán, a tehénen, keresztül egészen a Kaszásig fut. Óriási tétről van szó a nyulacska esetében, így fontos, hogy nem sétikál, vagy mendegél, hanem kitartóan, gyorsan fut.

Cerceruska őzecskéje esetében is élet-halál a tét, fut – rohan amikor el akarják pusztítani, ő azonban nem valami elé szalad, hanem menekül. „Haj, szegény teremtés, mikor meglátta, hogy jő a mészáros a késsel, nekirugaszkodott, s szaladt a tó körül, ahogy csak bírták gyenge lábai.” Az életért fut, az ördögöktől menekül a szegény ember is, „amikor szaladott ki a pokolból, mintha csak a szemét vették volna.”

Lehet a mesében (már mondanom sem kell, hogy a valóságban is) futni dolog- és feladat elől. Egy csúfolómesében az egyszeri legény, olyan messzire szalad, hogy ne kelljen megházasodnia, hogy alig talál vissza a falujába, a gyáva udvari tanácsadó, hogy ne kelljen megmondani az igazságot a királynak, a birodalomból is kiszalad.

A népmesékben gyakran rendeznek futóversenyt, de ezt ne tévesszük össze a fogócskával, és azzal a helyzettel, sem amikor valaki valamiért-valakiért, vagy valami-valaki elől fut. Futóversenyen vesz részt a teknős meg a nyúl, a prérifarkas és a teknős, vagy a sündisznó és a meze nyúl, és Villámgyors is, aki olyan sebesen tudok futni, mint a villámlás, még annál is sebesebben, és feleséget kaphatna a gyorsaságáért. A királykisasszony kezéért meghirdetett futóversenyen elhagyta Szélike királykisasszonyt, pedig a lány olyan gyorsan tudott szaladni, mint a szél. Villámgyors a futással azonban nem a lány szívére pályázott (nem is ő nyerte el), hanem a király összes aranyára.

A futás fontos tudás, lehet áldás, de lehet átok is, mint a Földönfutó testvérek meséjében, ahol a gonosz mostoha ármánya és átka miatt, a fiútestvér addig szalad, ameddig térdig kopik a lába. Az átkot csak varászfőzettel lehet feloldani, a megállás várva-várt pillanatát egy királyfi hozza el.

A legrettenetesebb futás a mesékben éppúgy, mint a valóságban: magunk elől futni. Lusta János, aki mindig csak lop másoktól, munka helyett, mindenhonnan azt hallotta, tolvaj, tolvaj. „Csak menekült, futott, futott az erdőnek, ahogy a lába bírta. A hegytetőn megállott, hát még a melle is azt pihegte, hogy: Fuss, tolvaj, fuss tolvaj! Még most is fut, ha bírja szusszal.” 

A mesékben gyakran szaladnak a szerelmespárok az őket üldöző boszorkány, a sárkány, a haragvó apa elől. Együtt futnak, kezükben varázstárgyak, futás közben maguk is változnak (tóvá, aranykacsáva, búzatáblává), majd együtt átlépnek egy határt (kinn és benn), és onnantól a rontás, a gonosz, az ártó szándék nem éri el őket. Onanntól boldogan élnek, és megint csak mennek, mendegélnek… Egy darabig.

Kiszámolók a fogócskához:

Száll a madár a házra,
Annak az ajtajára.
Kipp-kopp, kopogó,
Meg is van már a fogó!

-o-

Mese, mese mátka
Pillangós madárka.
Ingó-bingó rózsa,
te vagy a fogócska!

-o-

Ó, ó, ó, tündérkaszinó,
akire jut a kilenc,
az lesz a fogó!
Egy, kettő, …kilenc!

Felhasznált és ajánlott irodalom:

LÁZÁR KATALIN (2003): Fogócskatípusok a népi játékok típusrendjében. In.: Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve. Kolozsvár.

Magyar néprajz. VI. Játéktípusok, a játékok rendje. Fogócska.

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/06/103.html utolsó letöltés: 2019.05.31.

TAMÁSINÉ DR. DSUPIN BORBÁLA (2015): A népi gyermekjátékok és a mozgás relációja, és funkciója a 3-7 éves gyermekek személyiségfejlődésében. Dupress Kiadó. Debrecen.

Bajzáth Mária  https://www.facebook.com/mesepedagogia/posts/581859721969234