Petesejtként már nagyanyánk méhében ott voltunk, az anyánk petefészkében

A lányok petefészkeiben már magzati korban az anyaméhben jelen van a teljes petesejtkészlet. (Fonyó, 2011.) Amikor akkorák voltunk, mint egy borsószem ezredrészi, aprócska petesejtként ott voltunk az édesanyánk petefészkében, amikor ő még csak pár hónapos magzat volt, és a nagyanyánk méhében növekedett. Tehát: Már a nagymamánk méhében jelen volt anyukánk petefészkében az a petesejt, amiből lettünk.

 “Sejtszintű” örökséget kapunk és hordozunk, ehhez adódik hozzá mindaz, ami később hatásként ér, vagy amit mi magunk teszünk hozzá.  

Hogyan kapcsolódik ez a meséléshez? Az előző cikkemben, Kodály Zoltánra és egy 1948-as párizsi konferenciára hivatkozom, ahol a zenepedagógus a magzati zenei nevelés fontosságát hangsúlyozza. A hallgatóság megmosolyogja, Kodály azonban így folytatja:

„…még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Az akkor még alig kutatott, -ám a hagyományban ismert- transzgenerációs hatás lényegéről beszél Kodály, ami a családban tapasztalt gyermekkori minták felnőtt viselkedésünkben való megjelenését jelenti, azt, hogy családi mintáinkat ismételgetjük, anélkül, hogy tudatában lennénk.

„…a hatás két módon érvényesül, egyrészt tudatos neveléssel, másrészt látens tanulással, tudattalanul. E minták tudattalan követése válik azután „végtelen történetté”, mert tudattalanul átvéve a családban tapasztaltakat, azokat tudattalanul továbbítjuk utódainknak. Ez a transzgenerációs hatás lényege.” (Lukács 2012, 1. o.)

Apám Isten kakukkja,

anyám kakukk szárnya,

Bátyám Isten fecskéje,

néném fecske szárnya.

Süvem Isten lepkéje,

ángyom lepke szárnya.

Hát én tudod, mi vagyok?

Kis kölesmag, az vagyok.

Most érkezünk meg a meséhez. A transzgenerációs hatásról ír 67 évvel később Bűdi Boglárka a meseolvasási szokásokkal kapcsolatban.

„Azok a szülők, aki gyermekkorukban rendszeresen hallottak mesét a szüleiktől, szülői szerepükben ezt a tudást alkalmazzák, és ők is rendszeresen és hosszabb időintervallumban mesélnek gyermekeiknek. Ellenben azok a szülők, akik gyermekkorukban nem élték át az említett élményt, szülői szerepükben nem, vagy kevesebben mesélnek, ha pedig mégis, akkor azt ritkábban és rövidebb ideig teszik, mint a meseélményes felnőttek.” (Bűdi, 2015)

Felelősek vagyunk tehát. Szülőként és nagyszülőként, múltért-jelenért-jövőért, testi, lelki, szellemi szinten egyaránt. Át kell adnunk az üzenetet:

A mesét már a szíved alatt is hallja!

A Kolibri Kiadóval indítottunk egy fotópályázatot. Mesélős fotókat, videókat várunk, amikor a pocaklakónak, a bölcsőben ringónak, az egészen kicsiknek mesél a szülő vagy a nagyszülő:

Pályázhatnak szülők, nagyszülők, bölcsődék, óvodák kiscsoportjai. A pályázók között három teljes Népmesekincstár sorozatot sorsolunk ki! A pályázat részletei:

https://www.facebook.com/events/kolibri-kiadó/fotópályázat-a-mesét-már-a-szíved-alatt-is-hallja/358548171441152/

Felhasznált irodalom:

BŰDI BOGLÁRKA (2015): Transzgenerációs hatás érvényesülése a meseolvasási szokások tekintetében. in: Könyv és nevelés. XVII. évfolyam. 2105/1.

LUKÁCS DÉNES (2012): Hogy állna rajtunk a nagyszülők ruhája…? A transzgenerációs hatás.

http://lukacsdenes.hu/PDF/transzgeneracios-hatas.pdf utolsó letöltés: 2019.05.15.

FONYÓ ATTILA (2011): Az orvosi élettan tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest.

Az Apám isten kakukkja kezdetű cseremisz népköltés forrása: 

BAJZÁTH MÁRIA (2014):Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról 4-6 éveseknek. Kolibri Kiadó, Budapest.)Grandma

A bejegyzés jogvédett szellemi termék. Köszönöm, ha tiszteletben tartod a befektetett időm és munkám, és hivatkozással használod fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

happy wheels