A mesét már a szíved alatt is hallja…

A világ számos pontján mesélnek az anyák és az apák a magzatnak és a csecsemőnek. Mesélnek a fákról, a tengerekről, a szélről, hegyekről-völgyekről, viharról és napsütésről. A gyermek nem érti a szavakat és a szöveget, a szülők mégis mondják a történeteket. Ősidők óta őrzik a tudást, nemcsak a szó jelentése fontos, hanem a mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, a különleges figyelem és idő, amit a mesélő a hallgatójának ad. A magzat hamarabb szerez tapasztalatot anyanyelvéről, mint ahogy megszületik, a baba előbb kezdi megtanulni anyanyelvét, mint ahogy kimondja az első szavakat. Ha az első anyanyelvi tapasztalatai között népmesék, mondókák is meghatározók, anyanyelve, kultúrája legtisztább nyelvi forrásával kerülhet kapcsolatba.


A magzati hallás széleskörű tudományos kutatása csak az 1950-es évek közepén kezdődik (Jakabovits és Jakabovits, 2105), de Kodály Zoltán már 1948-ban, Párizsban, egy művészeti nevelésről szóló konferencián az alábbiakat mondja: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.”

A beszédhang feldolgozása és a zenei hang feldolgozása sok szempontból megegyezik. Így a mesei nevelés is elkezdődhet már a magzati korban. A magzat hallószerve, a belső fület is beleértve az ötödik hónapra teljesen kialakul, de már jóval előbb, a nyolcadik héten agyi tevékenységet vált ki a hang megjelenése. A magzat akusztikus ingere származhat a méhen, illetve az anya testén belüli hangokból (pl. az anya szívmûködése, keringése, gyomorkorgása kapcsán) lehet inger az anya hangja, valamint anya testén kívüli hangok pl. az apáé, testvéreké, amelyekre a magzat a születés közeledtével egyre fokozódó mértékben reagál.

A magzat számára az elsődleges és legfontosabb hanghatás lehet az őt váró családtagok beszédhangja. (Árvayné, 2012.) Amennyiben az édesanya sokat beszél a magzathoz, elősegíti az agy és a kognitív funkciók mielőbbi fejlődését, ha mondókákat és meséket mond neki, még intenzívebb reakciókat mutatnak a babák a pre- és perinatális időszakban. A hallásnak az élet igen korai pontján kialakulnak a gyökerei, és nagymértékben meghatározzák a későbbi életszakaszokban a hallás általi befogadást. Az akusztikus ingerlés a magzati korban nemcsak a hallórendszer fejlődését és az ezzel kapcsolatos tanulási folyamatokat segíti elő, hanem pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a kötődési képességet is. (Bagdy 2002.) A magzati hallást többféle kutatás bizonyítja. (Gembrish, 2002.)

A babák már születés előtt érzékenyen reagálnak a hang különböző tulajdonságaira, például a rezgésszámra, a hangerőre. Rezgésszámra vonatkozó érzékelési mutatói szerint lányok hallása érzékenyebb, mint a fiúké. A mondókázás alkalmat ad arra, hogy figyelemmel kísérjük, hogyan reagál a baba a különböző hangokra, a ritmusra, a hangszín változásaira. Bevált, jó gyakorlat, hogy egy-két, már a magzati korban kiválasztunk és naponta elmondunk pár mondókát, amit a születés után is rendszeresen mondogathatunk.

„Nő, nő, nő, kisdedecske,
gyönyörű gyöngyöcske.
Rózsafa bölcsőd legyen,
feküdj benne csöndesen…”

Ugyanezt a funkciót töltheti be, egy rövid mesekezdő formula is:

„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, az égig érő fa legtetején, pont a kilencvenkilencedik ágán, a kilencvenkilencedik levélen, lapult egy kilencvenkilenclapú kis könyv, annak a kilencvenckilencedik lapján volt az a mese, amit most elmesélek neked…”

Mondhatunk vagy olvashatunk meséket is, pl. az alábbi legkisebbeknek szóló mese és mondókagyűjteményekből (a képre kattintva megrendelhetők):

Megrendelhető
2019. május 25-től kapható



Felhasznált irodalom:

ÁRVAYNÉ NEZVALD ANETT: Képzés és Gyakorlat. 10. évfolyam 2012. 3-4. szám

BAGDY EMŐKE (2002): Hangzás, mozgás, ritmus: a muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei. In: Hang és lélek. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 43–52. p.

GEMBRIS, H. (2002): The development of musical ability. In: Colwell, R.-Ricardson, C. (szerk.): The new handbook of research on music teaching and learning. Oxford University Press, New York, 487–509. p.

JAKOBOVITS ÁKOS ÉS JAKOBOVITS ANTAL (2015): A humánmagzat etológiája. Viselkedés- és magatartásmintázatok. Semmelweis Kiadó, Budapest. 101-105.p.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

happy wheels