Anyák napja-népmesék

Már az ókori Görögországban is megemlékeztek az anyákról, Rheia, az istenek anyja tiszteletére, de az anyaistennőnek szentelt ünnep, más népeknél pl.: a rómaiaknál és a keltáknál is elterjedt volt. A 16. század elején, Angliában vált a maihoz hasonló családi ünneppé az ANYÁK NAPJA, és az angol gyarmatosítással terjedt el a világon. Mára a világ szinte minden táján megemlékeznek az életet adó anyákról, azonban a világ különböző részein más-más időpontban. Nálunk május első vasárnapján.  Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepségét és 1928-ben vált hivatalossá.

• 

Négy népmesét válogattam anyákról és gyerekekről.

…mesÉLJÉTEK!

A LAIMA ÉS A KÉT ANYA

Egyszer egy asszony szénát gyűjtött a réten. Sürgős munka volt, ezért a kisgyerekét letette a rét közepén egy kendőbe csavarva, hogy ott csendben legyen és aludjon. Megcsókolta és elsietett szénát gereblyézni. Hirtelen megeredt az eső, az anya megijedt, hogy a gyereknek baja esik, futott a rét közepére. Hát ahogy odért, mit látott? Égerfaliget nőtt a rét közepén, és a gyerek békésen alszik. Az égerfára akasztotta valaki a kendővel együtt, ott ringott csendesen, mint valami bölcsőben és mosolygott édesen. A bölcsőt egy világos ruhába öltöztetett női alak ringatta, Laima volt, a jó anyákat mindig megsegítő istennő.

– Köszönöm, hogy vigyáztál a gyermekemre, amíg dolgoztam.

Laima szelíden mosolygott és mert az anyja szorgos volt és alázatos az istenekkel szerencseajándékot adott a gyereknek: egy ládikót, telis-tele kincsekkel. A gyerek és az anyja, attól kezdve boldogan éltek, soha többet nem nélkülöztek. Aki nem hiszi, járjon utána, hátha találkozik Laimával.

(A lett hiedelemondát, Brodszky Erzsébet és rab Zsuzsa fordításait összevetve újramesélte : Bajzáth Mária)

A SZÓFOGADÓ FIÚ ÉS A HÁROM ZSÁK

Egy fiatalember, akinek apja meghalt, anyjával élt kettesben. Nagyon szegények voltak, az anyja ráadásul öreg is. Azon éltek, amit a fiú puskájával elejtett. Egy szép nap a fiú fogta a puskát, és elment a bozótosba vadászni. De hiába leste a vadat, egy sem akadta a puska végére. Leült hát egy nagy fa alá, és búnak adta a fejét.  Úgy fájt a szíve az anyjáért, hogy a könnye is eleredt. Ekkor a fa tetejéről megszólalt valaki:

-Fiam, miért sírsz?

 -Szegény anyám miatt sírok!- felelte- Nincs már betevő falatja sem, és nekem sincs se kölesem, se pénzem, hogy enni adhassak neki. Azon élünk, amit a puskámmal elejtek, de ma nem került semmi!

-Ha tetszik- szólt a Hang- adok valamit, ami segít, hogy anyád is, te is jól lakjatok. Csak jól viseld gondját, s akkor meglesz mindened, amit szemed-szád, kíván!

 -És mi volna az, amit nekem szántál?- kérdezte a fiú.

– Van ezen a fán három zsák. A nevük: Valami, Köles és Senki. Mond meg melyiket akarod, s az a tiéd lesz.

-Értelek. De had menjek előbb haza, had kérjek tanácsot az anyámtól. Amit ő tanácsol, azt fogom tenni, mert mindig az ő tanácsa szerint cselekszem.

Azzal a fiú hazament.

 -Nem találtam semmi ennivalót- szólt az anyjához-, ezen búsulva egy nagy fa alá telepedtem. Akkor egy hang a fáról megkérdezte, miért sírok. Azt feleltem: anyámat szánom, mert nem tudok neki enni adni, azért sírok. A hang, ekkor azt mondta van a fán három zsák, s amelyiket választom, nekem adja, s ha vigyázok rá, az gazdaggá tesz. A nevük: Valami, Köles és Senki. Azért jöttem, hogy tanácsot kérjek. Amelyiket te mondod, azt fogom választani.

-Válaszd azt, aminek a neve Valami!

-De akkor nem lesz mit ennünk!- értetlenkedett a fiú.

-Mondtam, mit válassz. Valamit fiam, valamit.

A fiatalember visszament a bozótosba, és leült a fa alá.

 -Anyám azt mondta, válasszam a valamit. Add hát nekem a Valamit, had vigyem haza.

Egy zsák hullott le a fáról, és a hang ezt mondta:

-Vidd hát ezt a zsákot, ez a valami.

A fiatalember hazavitte a zsákot, é s kérte az anyját: ő már megtette, amit kért, most már mondja meg, hogyan lesz mit enniük. Az anyja azt kérte, akassza fel a tetőereszre a zsákot, majd reggel meglátják: mi lesz vele. Reggel a fiú kiment megnézni a zsákját, és látja ám, hogy mind a három zsák ott lóg az ereszen. Felkiáltott:

-Édesanyám! Hihetetlen dolog történt! Én egy zsákot akasztottam fel, és most itt lóg mind a három!

 -Mondtam már neked fiam, hogy az anya mindig utánad jön, ha elveszed a gyermekeit, a gyerekek követnek, ha elveszed az anyjukat. Valami az anyjuk, a két másik meg a gyermeke, akik eljöttek megkeresni az anyjukat. Úgy történt minden, ahogy mondtam. Ha mindig úgy teszel, ahogy hallod tőlem, meglátod, minden jóra fordul.

A fiú munkához látott, elvetette a kölest, gazdag termést takarított be, és lett elég pénze, hogy megházasodjék. Lett aztán sok gyermeke is. Akinek türelme van, megszerezhet mindent, mert a türelem megszerez mindent.

Visszateszem a mesét oda, ahol leltem.

Forrás:

Görög Veronika- Karig Sára (szerk.) (1984): A madáron vett menyasszony. Bambara mesék Maliból és Szenegálból. Európa Kiadó, Budapest. Fordította: Tóthfalusi István

weben: http://posztosreka.hu/wp-content/uploads/2018/02/A-szófogadó-fiú-és-a-három-zsák.pdf.

ÉSZAK HÉT CSILLAGA

A Kolobri Kiadó jóvoltából lapozható a könyvben ez a mese:

Itt rendelhető az Itt vagyok ragyogok 0-4 éveseknek szóló népmesegyűjtemény: http://kolibri.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/itt-vagyok-ragyogok-nepmesek-a-vilag-minden-tajarol-0-4-eveseknek/

AZ OKOS ANYA

Egyszer volt egy szegény cigányasszony. Télen elment a városba seprűt árulni. Volt két kisgyermeke, nem hagyhatta szegényeket a putriban, ezért magával vitte őket. Eladta a seprűit, és ment hazafelé. Hát, a hólepte mezőn egy farkas iramodik neki. Mondta az asszony a gyermekeknek: „Most aztán kiáltsatok, ahogy csak bírtok: Farkashúst! Farkashúst!“ És a gyermekek torkuk szakadtából kiáltották: „Farkashúst! Farkashúst!“ Meghallotta a farkas, megállott, és kérdezte az asszonyt: „Mit kiáltanak a purdék?” Felelte a cigányasszony: „Azt mondják, hogy „farkashúst”, mert a farkas húsát nagyon szeretik. Látod, milyen erősen kell tartanom őket, ha el nem futsz, rögtön széttépnek téged!” A gyermekek mind kiabálták:„Farkashúst! Farkashúst!“ Megijedt erre a farkas és elszaladt. Találkozott egy fáradt rókával. A róka megszólította: „Hová sietsz, farkas koma?” A farkas megállott és elbeszélte a róka komának, hogy találkozott egy cigányasszonnyal, akinek a két gyermeke mindig csak azt kiáltotta: „Farkashúst! Farkashúst!“, s ha az asszony nem tartotta volna vissza őket, széttépték és megették volna. A róka kikacagta a farkast, és így szólt: „Mégiscsak ostoba golyhó vagy te, farkas koma, hogy a kisgyermekek is megszalajtanak téged. Én fáradt vagyok, s nem térhetek vissza veled. De tudod mit? Ezzel a kötéllel köss engem a hátadra, hogy le ne bukjam, és aztán fuss vissza, ahogy csak tudsz. Majd utolérjük az asszonyt a két purdéval, aztán szépen felfaljuk mindegyiket.

Hátára kötötte tehát a farkas a rókát és az asszony után szaladt. Amint az asszony meglátta őket, odakiáltott: „Mégiscsak lusta fickó vagy te, róka! Három farkast ígértél nekem, s most csak egyet hozol! Mit egyenek éhes rajkóim ezen a silány farkason?” Meghallotta ezt a farkas, hátat fordított és rohant lélekszakadva. A róka lecsúszott a farkas hátáról, nem bírta eloldani a kötelet, és szétzúzódott a köveken. A farkas pedig futott, futott vaktában, belebukott egy mély gödörbe és kitörte a nyakát.

Forrás: Bajzáth Mária (vál.) : Itt vagyok ragyogok. Népmesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek. Kolibri Kiadó, Budapest.

Ez a mese diafimen is megjelent, a Diafilmmel közös Népmesekincstár sorozatomban.

Itt rendelhető:

https://diafilm.hu/index.php?route=product/search&search=okos%20anya

Jó mesélést, mesehallgatást kívánok!

A legszebb anyák napi mese… | Mesepedagógia (mesepedagogia.hu)

Bajzáth Mária