Népmesék, mondókák, találós kérdések, népdalok a kenyérről és a búzáról

NÉPMESÉK A KENYÉRRŐL ÉS A BÚZÁRÓL

“A búzát, életnek nevezték a régiek.” 


A LEGFINOMABB FALAT
MAGYAR NÉPMESE
Az egyszeri király nagyon megunta már, hogy mindig paprikás csirkét, pástétomot, tortát, kalácsot, egyéb zsannamannát kell ennie. Megparancsolta hát, olyan ebédet tálaljanak fel neki, amilyent még nem evett.
– No, -gondolta a szakács-, most kitesz magáért!
Egymás után hordta a jobbnál jobb ételeket, mézest tojást, cukorban forgatott sült malacot, tejben főtt dióbelet. Hiába! A király fanyalgósan tolt el magától mindent. Aztán mikor a megszeppent szakács a tizenharmadik tálat tette elébe, mérgesen felkiáltott:
– Elég volt! Ezeket már mind meguntam! Ha nem hozol olyat, amilyet még nem ettem, leüttetem a fejed!
A szakács bánatosan kullogott a konyhába. Törte a fejét, vajon mit főzzön, de semmi okosat nem tudott kitalálni. Már szinte a nyakán érzete a hóhér pallosát. No, ennek fele se tréfa! Hóna alá csapott egy kenyeret, elbúcsúzott a kapufélfától és világgá ment.
Másnap, mikor elhúzzák a delet, leül a király az asztalfőre, az ebéd meg nincs sehol! Ilyen még sohasem fordult elő. Azonnal kiadta a parancsot, hogy a szakácsot vasra verve vezessék elébe. Vitték is volna nyomban, miért ne vitték volna, ha a király parancsolta! De hol volt már akkor a szakács! Előállt a főasztalnok:
– Felséges királyom, jelentem alássan, a szakács megszökött.
Elvörösödött mérgében a király, és így kiáltott:
– Hát most már se ebéd, se szakács? Hát utolsó ember vagyok én az országban, hogy meg sem ebédelhetek?
Azonnal nyergeltetett. Lóra egy szakasz katona! Ő meg lovagolt legelöl mérgesen, éhgyomorral. Nyargaltak, de csak a nyomára találtak, azon jutottak harmadnapon egy nagy erdőségbe. De nyomot vesztettek, mert mindent eltakart a temérdek lehullott levél. Őgyelegtek a fák között összevissza. Addig őgyelegtek, míg egyszer csak megpillantották a szakácsot egy nagy tölgyfa tetején. Rákiáltott a király:
– Gyere le, ebadta, mert lelőlek!
A szakács meg se moccant, halottnak tette megát, mintha csak az ágak tartanák, hogy le ne pottyanjon. A király elevenen akarta kézre keríteni. Úgy gondolta, hátha nem is halt meg, csak alszik vagy elalélt a nagy fáradtság miatt. Megparancsolta, vágják ki a fát. Hozzá is fogtak a katonák, de hát a favágás nem katonadolog, meg nem is nagyon igyekeztek, sajnálták a szakácsot. A király biztosan leütteti a fejét, és akkor nem adhat már nekik semmit, nem ehetik a sódart, a libacombot, a kolbászt a komiszkenyér mellé.
Látta a király, mennyire ímmel-ámmal dolgoznak a katonái. Felkapott egy csákányt, a tenyerébe köpött, aztán teljes erőből vagdosta a gyökereket, repkedett a forgács szanaszéjjel. Egyszer meg is reccsent az ág a szakács alatt, azt hitte dől a fa, annyire megijedt, hogy összetette a kezét és elkezdett imádkozni. De amint összetette a kezét, megfeledkezett a kenyérről, kiejtette a hóna alól a fa alá. Elcsodálkozott a király, hát az meg micsoda?
– Ez bizony csak kenyér – mondták a katonák. – Nem királynak való, hanem csak a szegény embernek.
Elővette bicskáját a király, szelt belőle és megkóstolta. Addig falatozott, míg a fele elfogyott. Azt mondja akkor:
– Na, ilyen finomat nem ettem még, amióta a pólyából kioldottak. Sohase mondtad, te gézengúz – kiáltotta fel a remegő szakácsnak -, hogy ilyen jóízű eledelt is tudsz készíteni! Gyere le, hé, megkegyelmezek, megérdemled, hogy továbbra is a király szakácsa legyél!
Fölbátorodott erre a szakács. Lemászott és a király elébe járult. Fogadkozott, hogy olyan finom kenyeret süt neki, amilyet még senki sem evett ezen a világon. A király rögtön elküldte az egyik vitézét a közeli városba lovat vásárolni a szakácsnak. Felültette rá, és maga mellett lovagoltatta hazáig.
Csak ámult-bámult az udvari cselédség, nem tudták mire vélni, mivel engesztelhette ki a szakács a királyt, mivel érdemelhette ki a kegyelmét, s hogy ilyen nagy becsbe került. De még jobban elcsodálkoztak, mikor azt mondta a király:
– A legszigorúbban megparancsolom, hogy mától fogva akármit teszel az asztalomra, el ne hagyd mellőle a kenyeret.
A szakács teljesítette a szigorú parancsot, minden héten nagy kemence kenyeret sütött. Ha nem teljesítette volna, az én mesém is tovább tartott volna.

MENNYIT BÍR KI A BÚZASZEM?
MAGYAR NÉPMESE
Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegény legény sokáig szolgált egy ősz öregembernél. Azt mondja neki egyszer az ősz öregember:
– Ide hallgass, fiam! Meg voltam veled elégedve. Ideje, hogy már a magad gazdája légy, és családot alapíts. Gyere, kiadom a béredet!
Adott az öregember a legénynek egy kürtöt, s meghagyta, hogy a fedelét addig ki ne nyissa, amíg meg nem házasodik.
A legény el sem tudta képzelni, mi van benne, de azért szépen megköszönte, és elindult hazafelé. Amint ment, rettentően fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a kürtben. Addig s addig feszegette a fedelét, amíg ki nem nyitotta. De meg is bánta rögtön, mert egy nagy csorda marha jött ki belőle. Az egyik erre szaladt be a tilosba, a másik arra. Azt se tudta a legény, merre fusson. Akármennyit futott, mégse tudta összeterelni azt a temérdek marhát.
– Jaj, hogy vitt volna el inkább az ördög ahelyett, hogy kinyitottam! – mondta mérgesen.
– Már itt is vagyok! – kiáltott az ördög, s a legény mellett termett.
– Nana, csak ne siess úgy, mert én is itt vagyok! – mondta a legény, s megfogta a fülét az ördögnek.
– Csak ne ugrálj, mert rögtön sóbálvánnyá változtatlak. Úgy állhatsz mereven ítéletnapig, mint egy faszent! – fenyegette az ördög.
A fiú megszeppent egy kicsit, s kérlelni kezdte az ördögöt, hogy ha már eljött, segítsen összeterelni a marhákat.
– Ingyen egy lépést sem teszek – felelte az ördög.
– Mit kérsz a segítségért?
– Amikor megházasodsz, nekem adod a feleségedet.
,,Egye fene – gondolta a legény -, addig sok víz lefolyik a Maroson, s csak kitalálok valamit.”
– Áll az alku! – mondta az ördögnek.
Kezet adtak egymásnak, s azzal az ördög vette a kürtöt, becsukta a fedelét, s a marhák szempillantás alatt visszahúzódtak bele mind egy szálig.
– Na, ezt én is kitalálhattam volna – mérgelődött a legény. De nem volt mit tenni, az egyezség már megtörtént.
Csakhamar még jobban megbánta, hogy szóba állott az ördöggel, mert beleszeretett egy szép, ügyes leányba. A lakodalom napján nem volt jókedve, mert egyre az járt az eszében, hogy az ördögnek kell adnia a feleségét, akit mindjobban megszeretett.
Amikor a vendégek elmentek, összegyűjtötte a sok kalácsdarabot, kalácsmorzsát, s a küszöbre hintette.
– Itt hagylak titeket magam helyett őrségben. Senki be ne engedjetek – mondta az ember, és lefeküdt.
Éjfélkor jött az ördög, s kopogtatott.
– Nyiss gyorsan ajtót!
A vőlegény helyett a kalácsdarabok válaszoltak:
– Ide csak az megy be, aki kibírja mindazt, amin mi átmentünk!
– Mi legyen az? – kérdezte az ördög.
– Hosszú sora van annak – feleték a kalácsdarabok -, de elmondjuk neked. A földbe vetettek bennünket, aztán vasfogú boronával megfésültek. Elrothadtunk s kikeltünk. Égett a nap, bántott a fagy, vert az eső, megfújt a szél. Kaszával levágtak, két kő között apróra őröltek, majd két húsdarab jól megdögönyözött minket. Aztán tüzes kemencébe vetettek, megsütöttek, majd éles késsel apróra szeleteltek.
– Jaj! – kiáltott föl az ördög, s még a háta is borzongott.
– Ennyi volt! Végig akarod csinálni? – kérdezték a kalácsok.
Az ördög azonban ezt már nem is hallotta, mert rég hűlt helye volt. Úgy elinalt, mintha ott se lett volna. Talán még most is fut.
A szolgalegény pedig jól aludt, és most is boldogn él a feleségével, ha meg nem halt.

(Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.)

 

TOVÁBBI MESÉK BÚZÁRÓL, KENYÉRRŐL, CIPÓRÓL:
Kicsiknek (0-4 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Itt vagyok, ragyogok! Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A kiscsibe és az öreg macska (orosz mese)
Az árpa és a búza (lett mese)
Óvodásoknak (4-6 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Járom az új váramat. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
A tyúk, a kacsa meg az egér (tadzsik mese)
A kismadár és a róka (albán mese)
A három testvér (délszláv mese)
Kisiskolásoknak (6-8 éves)
Bajzáth Mária (vál.): Így megyek az iskolába. Népmesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó
Öt kenyér (román mese)
Harkálymese (kínai mese)

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Nap volt édesanyám,
Hold volt édesapám.
Kerek föld szült engem;
Szél táncra tanított,
Nehéz kő megrontott;
Csont, hús meglágyított,
Meg is nyomorított,
Mikor megszalasztott.

(Búza élete, amíg kenyér lesz belőle)

Mezőről a csűrbe viszik, a csűrben meg kicsépelik, két kő között megforgatják, vízzel, sóval megdagasztják, még a tűznek is kiteszik, jó annak, ki megéhezik.
Mi az?
(Búzaszem)
További találós kérdések:
Bajzáth Mária (vál.): Mi a legerősebb a világon? Találós kérdések és talányos mesék a világ minden tájáról. Kolibri Kiadó, 2017.

MONDÓKÁK
Mag, mag, búzamag,
benne aluszik a nap.
Szár, szár, búzaszár,
tehén alá szalmaszál.
Szem, szem, búzaszem
holnap lesz új kenyerem.

Szita szita sűrű szita
Ma szitálok holnap sütök
Néked egy kis cipót küldök
Megvajazom, megzsírozom
Mégis mégis neked adom.

KÖZMONDÁSOK
Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét. (Rosszat jóval fizetek.)
Adál Isten fogat, adj kenyeret hozzá.
Áldott, mint a falat kenyér.
Egy kenyéren vannak.
Kenyerének javát megette.
Ki minő kovászt tesz, oly kenyeret eszik.
Se kovásza kenyerének, se vize malmának.
Sok darab kenyeret kell megenni, mig ember egymást megismeri.

NÉPDAL

A part alatt

A magyar népdalt Csaplár Benedek gyűjtötte Szegeden 1870 körül. A gyermekdal leírja a kenyérsütést az aratástól a kenyér felvágásáig.

1. A part alatt, a part alatt
három varjú kaszál, három varjú kaszál.

2. Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

3. Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
4. Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

5. A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.

6. Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
7. Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.

8. Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja. 9. Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.

10. Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

 

Két krajcárom volt nékem

Két krajcárom volt nékem kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte Újszászon.

Két krajcárom volt nékem…
Búzát vettem én azon…
Elvittem a malomba…
Megőröltem a búzát…
Hazavittem a lisztet…
Süttem vele perecet…
Megették a gyerekek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

happy wheels