Sok kérdést, sok levelet kapok mesemondó versenyek kapcsán. Mivel egyenként nem tudok a feltett kérdésekre válaszolni, írtam egy szubjektív összegzést, minden szerepem (zsűri, pedagógus, mesélő, szülő) objektív tapasztalatát összegezve. Remélem segítségetekre lesz.
Ami tetszik neki, amit szívesen, örömmel mesél, amit ő választ – sok- sok felkínált, jó mese közül.
Olyan történetet meséljen, ami előhívja belőle a mesélő embert, amely segít megtalálni és kibontakoztatni a saját történetmondói hangját.
Olyan mesét mondjon, amit az életkorának megfelelően hitelesen, megélt élményként tud elmesÉLNI, igaz szóként hangzik tőle. Bármilyen vicces egy felnőtt mesemondótól a csalfa asszony esete a bíróval, egy gyerek szájából hamisan cseng. Olyan mesét válasszatok, amelynek történetét, szívesen hallanátok a gyerektől, akár mindennapi beszélgetés formájában is. Mesélhet állatokról, emberekről, bátorságról, félelemről, vidámságról, szomorúságról, hazugságról, igazságról… Bármiről, ami korához, a világról szerzett tapasztalatához, élményeihez, személyiségéhez, hangszínéhez, beszéd és mesemondó stílusához illik. Egyszerű aranyszabály: érti, éli, meséli.
Kisgyermekkorban ne adj a szájába házassági válságot, anyós csúfolót, pikáns mesét. Nem az ő ügye, nem az ő dolga még. Sem tettben, sem szóban.
Szívesen hallanád a vasárnapi családi ebédnél, hogy csalfa asszonyokat elemez ki, vagy testi fogyatékkal élő, netán beszédhibás leányokról, asszony vagy férfiverő történetekről mesél mosolyogva? Nevetnél ezen? Remélem nem… Ne is meséltesd vele, a házasságtörőket, a selypeket vagy a süketeket kifigurázó, esetleg asszony és férfiverő történeteket.
Ne meséljen olyan történetet, amit nem ért, nem érthet.
Ne mondjon olyan hosszú és bonyolult mesét, amit kínok-kínja megtanulni, majd még nagyobb kínszenvedés elmondani. A mesemondás és tanulás maradhasson öröm és élmény!
Ne meséljen, ha a mesemondó versenyen való indulás és győzelem kizárólag a szülő álma, vagy a pedagógus célja.
Vedd figyelembe a mesÉLŐ gyerek személyiségét, adottságai, képességeit. Szívesen mesél? Bátor? Félénk? Hangos? Halk? Jól játszik a hangszínével vagy egyféle hangon mesél? A párbeszédes meséket meséli jobban vagy inkább elbeszél, leír? Gyors? Lassú? Kifinomult? Érzékeny? Humoros, vicces? Vagány? Visszafogott? Gesztikulál vagy mozdulatlan mesélés közben? Ülve vagy állva mesél szívesebben? Esetleg jön-megy, mozgásban van? Nehezen jegyez meg hosszabb szöveget? Könnyen memorizál?
A tréfás mese a legnépszerűbb mesemondóversenyeken elhangzó típus, de mellettük és rajtuk túl, ajánlott a formulamesék, a novellamesék, az állatmesék, legendamesék, hazugságmesék, tündérmesék, a rászedett ördögmesék közül válogatni. Bölcs mérlegelés után a falucsúfolók közül is. Az életkor mellett a mesemondó egyénisége is sokat segíthet abban, hogy rátaláljon a megfelelő mesére, vagy rátaláljon a megfelelő mese. Van, aki szórakoztatni, felvidítani akar másokat, ezért leggyakrabban tréfás meséket mond. Azonban nem kell minden mesemondónak vicceskedni, és nem kell minden mesének viccesnek lenni. A legszomorúbb, amikor egy egyébként tréfás mesén csak a mesemondó nevet.
Van, aki boldogan mond nagyokat. Lódításain, hazugságmeséin vele nevet a fél világ. Vannak tanítók, tudásátadók, bölcs- okosok: ők meséljenek novellameséket, legendameséket. Az állatmesék gyakran tartalmaznak párbeszédes részeket, azok meséljék, akik sokféle hangszínnel mondják a történeteket. A formulameséket azoknak ajánlom, akik a szöveg folyamatos ismétlődése ellenére, nagyon szuggesztív erővel tudják megtartani a figyelmet, és értik-tudják, hogy a látszólag egyszerű mesei szimbólumok mögött, miről is van szó valójában. A hosszabb tündérmesék, rászedett ördög mesék nagyobb gyerekeknek (kiskamaszkortól) valók.
Ha versenyre készíted fel, vedd figyelembe a kiírást, a verseny követelményeit, és annak megfelelően készüljetek. Mérlegeld, hogy akartok-e a kiírt követelményeknek megfelelni, valódi örömet jelent -e a gyerek számára az indulás, rá szabták-e azt a versenyt, akar-e ráhangolódni.
Ha igen a válasz, akkor is van még feladatod, fogadtasd el vele, hogy ez egy olyan versenyhelyzet (megmérettetés), amelyben lesznek elsők, másodikok, harmadikok, különdíjasok, és lesznek, akik esetleg nem kapnak díjat. Fontos, hogy tudatosítsd: ők is nyertesek, gazdagabbak lettek egy történettel, egy csomó tapasztalattal, élményekkel. Versenyhelyzetben is a mesehallgató közösség örömére és a saját örömünkért mesélünk.
Vedd figyelembe a verseny követelmény kiírását, de hagyd és segítsd, hogy megtalálja magában a mesélő embert – annak természetes hangját, hangszínét, ritmusát, gesztusait. Ne „tanítsd be”, csak segítsd, támogasd tanácsaiddal!
Tapasztalataim szerint, a szülők és a pedagógus szerepe egyaránt óriási a felkészülésben, meseválasztásban. Ideális esetben, a szülő-gyerek-pedagógus hármasa együttműködik.
Ha a gyerek nem beszél a mindennapjaiban tájszólásban vagy tájnyelven, ne meséljen úgy a versenyen sem. Hamis lesz, műanyag, hiteltelen. Ha tájszólásban hangzik a szó a szájából a mindennapokon, úgy is meséljen, hisz számára az a természetes. Akár köznyelvről, akár nyelvjárásról van szó, szókészlet és kiejtés legyen egységes, következetes, természetes.
Mindig szívesen gyönyörködöm a mesemondó gyerekek népviseletében, de soha nem befolyásol a befogadásban. Zsűritagként, hacsak nincs a szempontok között megadva, a pontozásban sem. Ha a gyereknek van, szívesen hordja, természetesen mozog benne, örömmel viseli, akkor mondjon abban mesét. Ha nincs viselete, nem szívesen veszi fel, semmiképp nem szabad erőltetni.
„A mese az élőbeszéd művészete”. A meseszerkezet megtartása, a mese nyelvi sajátosságainak, a mesei formuláknak és fordulatoknak a megőrzése fontos szempont, de nem kell A-tól Z-ig, szó szerint megtanulni a mesét. Szabadon, örömmel, saját hangon, természetesen, de kifejezősen meséljünk!
A jó mesemondó olykor improvizál is, ilyenkor beépíti a körülötte zajló eseményeket, reagál azokra. Kommunikálni próbál a környezetével, „kiszól” a meséből. A mesemondást a hallgatóság figyelme is befolyásolja, alakítja. Ez azonban, csak akkor élvezetes, ha jókor, jót szól a mesélő, ha a kapcsolat közte a és a mesehallgatók között valódi, ha a kitérő után a mesélő vissza tud térni a mesébe és hallgatóit is vissza tudja hozni oda. Ez nagy kihívás, gyerekkorban ritka képesség, így nem lehet elvárás.
Figyeljetek a versenykiírásra, és próbáljatok meg, az abban szereplő időtartamban mesét választani. Ha nem tartjátok be a meseválasztásnál az időkorlátot, ne lepődjetek meg, ha a zsűri „leállítja” a gyereket. Azonban egy félbemaradt történet nem örömforrás, ritkán jelent a gyerek számára sikerélményt.
Rövid, de eléjétől a végégig jól elmondott mesével sokkal sikeresebb lehet a mesélő gyerek! A hosszú, összetett, sokszereplős tündérmeséket 9 -10 éves korig, inkább mesehallgató szerepben ajánlom a gyerekeknek. A mesemondói tehetség, kisgyermekkorban nem az elmesélt mese hosszúságán keresztül mutatkozik meg. (Az inkább a memória minőségét mutatja).
A tiszta artikuláció, a természetes beszédritmus és hanglejtés, a jó helyen, megfelelő időtartamban megtartott szünetek, hangsúlyok emelik a mesélés értékét.
A gesztusok szempontjából számomra csak a belülről, spontán jövők elfogadhatók. A betanított, mesterkélt mutogatástól és mozgástól, kiráz a hideg. (Bocsánat!)
Élvezetes, figyelmet megtartó lehet a sodró, lendületes dinamika éppúgy, mint a lassú, ringató mesélés. Lehet mesélni állva, ülve, járkálva, ami fontos, hogy a mesehallgató számára ne legyen zavaró a mesélő testhelyzete, mozgása.
A leggyakorlottabb mesemondó is téveszt, vagy elfelejt valami fontosat, kihagy egy fontos szövegrészt. Ilyenkor nem kell megijedni, csak nyugodtan megállni, gondolkodni, és kijavítani a hibát. Pl. így:
„El is felejtettem, előbb még a palotába ment a …”
„Hogy szavamat ne felejtsem. . .”
„Hogy egyik szavamat a másikba öltsem. . .”
A verseny kiírásától is függ (van, ahol csak magyar népmeséket várnak), vedd ezt figyelembe a választásnál. Más népek meséinél, törekedj olyan forrásból mesét választani, amely pontos, jó fordításokat, teljes (nem töredékes) meseszövegeket tartalmaz.
Bajzáth Mária