ADVENT: 3. HÉT

MESÉK CÍME A MESEGYŰJTEMÉNYEKBŐL A HARMADIK ADVENTI HÉTRE

Itt vagyok, ragyogok: A madarak nyelve (koreai)

Járom az új váramat: Az erdei ház (Grimm)

Adventi mesék és legendák 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról (www.meseközpont.hu)

 

DECEMBER 13. LUCA NAPJA

Két mesét választottam, két olyan boszorkányról, akiket a kilenc vagy tizenháromféle fából faragott tizenhárom napig készülő Luca székéről biztos megláttak volna a templomban karácsony este…

Járom az új váramat

A boldog család

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és a feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást.

Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszony körül, leste: mikor viheti valamelyiket kísértésbe. Hiába való volt azonban az ördög minden mesterkedése, nem tántorodott meg sem az asszony, sem a férfi.

Élt a faluban egy vén boszorkány. Egyszer elhatározta az ördög, hogy szövetkezik a boszorkánnyal, hátha neki sikerül megrontani a család boldogságát.

– Egy pár szép csizmát kapsz, ha megrontod a boldogságukat! – mondta az ördög a boszorkánynak.

A boszorkánynak éppen sárga csizmára fájt a foga, elfogadta hát az ördög ajánlatát.

A férfi kint szántogatott a mezőn. Éppen szántás ideje volt. Felesége minden délben vitte neki a jó ebédet. Odamegy a boszorkány a férfihoz.

– Mit csinálsz, jó ember? – kérdezte tőle.

– Csak szántogatok! – felelte a férfi.

– Nem éheztél még meg?

– Most már mindjárt hozza a feleségem az ebédet! – válaszolta az ember, és nézett a falu felé, ahonnan ilyenkor szokott feltűnni a felesége a kosarával.

A boszorkány gyorsan elillant, felült söprűjére, s gyorsan berepült a faluba. Egyenesen az asszonyhoz ment.

– Mit csinálsz, jó asszony? – kérdezte tőle.

– Megfőztem az ebédet, most készülök a mezőre az uramhoz. Kiviszem neki az ennivalót! – felelte az asszony.

– Nem kell ma ebédet vinned, épp most jövök tőle. Azt üzeni, hogy mindjárt végez! Még egy-két fordulója van, aztán már jön is haza! – hazudta a boszorkány.

Az asszony nem hitt a boszorkánynak, és csak rakta bele az ételt a kosárba, hogy vigye az urának a mezőre. A boszorkány azonban csak beszélt neki, bizonygatta, hogy úgy van, ahogy ő mondja. Közben elővett egy szép kendőt, meg egy szép mellényt, és biztatta az asszonyt, hogy próbálja fel ezeket, meglátja, milyen szép menyecske lesz bennük. Az asszony először nem akarta, de aztán csak felkötötte a kendőt, a mellényt is felvette. A boszorkány akkor tükröt vett elő, és mutatta az asszonynak, hogy nézze csak meg magát, mennyire igaz, amit ő mondott: ilyen szép menyecske nincs is a környéken. A kendő is, meg a mellény is igen jól állt az asszonynak. Elnézegette magát sokáig a tükörben. Észre sem vette, hogy lassan eltelt a fél délután.

A boszorkány, amikor elérte célját, újra felült a seprűjére, és kirepült a mezőre. A férfi már régen megetette, megitatta a teheneit. Nem tudta, miért nem jön a felesége. Éhes volt nagyon, a szeme szikrázott az éhségtől, de hajtotta a munka, hát befogta újra a teheneket és szántott tovább.

– Na, jó ebédet hozott a feleséged? – kérdezte a boszorkány az embertől.

– Nem hozott ma bizony semmilyet! – felelte a férfi. – Biztosan valami fontos dolga akadt. Sietek is este haza, hátha valamiben segítenem kell neki!

– Hihi-hihiiiii! – nevetett éles hangján a boszorkány. – Nem kell annak semmi segítség, csak útban lennél, ha most hazasietnél. Én tudom, miért nem kaptál ma ebédet, te jó ember. Vendége volt az asszonynak. Egy deli fiatalember. Kendőt és mellényt kapott a feleséged tőle. Most is nézegeti magát a tükörben.

Elsötétül a világ a boldog ember előtt. Ilyet mondani a feleségéről! Kapta is mindjárt az ostorát, hogy végighúz a csúnya vénasszonyon, de az már messze repült az erdő felett.

Nem ment tovább a munka az embernek. Nem hitte el, amit a boszorkány mondott, de azért mégis csak kezdett gyanakodni, hiszen a gyomrán érezte, hogy valami rendkívüli történhetett a feleségével, mert eddig mindig pontosan hozta az ebédet.

Felrakta az ekét a szekérre, és indult nagy sebesen haza. Szegény fáradt teheneit egész hazáig ostorozta.

Otthon a felesége még mindig a tükör előtt nézegette magát.

– Hát mégis igazat mondott a boszorkány! – mondta keserűen az ember, és jól elverte a feleségét. Meglett köztük a harag. A boszorkány megkapta a sárga csizmát. Fel is húzta és egyenesen a boldogtalan család házához sietett. Látta, hogy az ördög megelégedve leselkedik be az ablakon. Az ördög és a boszorkány elkezdett táncolni örömében, csak úgy döngött alattuk a föld.

Mikor az asszony kisírta magát, megkérdezte az urától, miért nem jött haza ebédre, ha megüzente, hogy hazajön. Ekkor tudták meg mindketten, hogy a boszorkány vezette félre őket. Az rontotta meg a boldogságukat. Az asszony mindjárt bele is dobta a kemencébe a kendőt meg a mellényt, aztán megfogadta, hogy soha semmilyen csábításnak nem enged. Szent lett a béke közöttük, újra boldogok lettek. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

 

A megpatkolt boszorkány

Édesapám Bénán vót kovács, oszt vót két inassa. Egyszer gyönnek édesapám után, aszongyák, hogy:

– Feri bácsi, má’ mink nem maradunk itt, elmenünk máshova!

– Hát mé’? Mi bajotok van?

– Minden éccaka nekünk olyan nehez a mejjünk – aszongya –, hogy nem tudunk szóho’ jutnyi!

Ők nem tudták, hogy őket nyomják a boszorkányok, csak mindég aszondták, hogy olyan nehez vót itt a mejjükön-e, oszt kiabátak, de senki nem hallotta. Édesapám erre aszongya nekik:

– No jó. Vigyetek szöget, patkót, kalapácsot! Zárjátok be az ajtót, a seprőt állítsátok fel, mikor észreveszitek, hogy begyön egy nagy fekete macska, akarhogy is, de fogjátok meg. Ha meffogtátok, mind a négy lábára vessetek patkót, de egy szögvel üssétek rá, jó erősen.

Hát úgy is vót. A két legény, mikor ment a macska, gyorsan bezárták az ajtót, még a kúcslyukat is begyugták. Hiába ugrosott a macska, a két legény meffogta, a patkóval mind a négy lábát messzögelték neki.Akkor kivitték az udvarra, bezárták az ajtót, reggelre a patkós macska eltűnt. Reggel édesanyámnak aszongya a szomszédasszony:

– Szomszédasszony, nézzen má’ át nálunk az udvarra, bemegyek Fülekre, megkeresem Dóla Jani bácsit, mer’ anyám nagyon beteg.

Be is ment Mari néni, gyött Dóla Jani bácsival, mingyá’ mentek a mamáho’. Édesanyám me’ kiváncsiságbó’ elment mellesnyi. Ők nem vették észre, hogy édesanyám belesett az ablakon. Hát, ahogy benéz, látja, hogy Jani bácsi a patkót szedi le a lábáró’ az öregasszonynak.

Édesanyám kérdezte oszt Mari nénit:

– Mi baja van Barnus mamának?!

– Jaj, nagyon fáj a lába, nem tud felkelnyi!

De hát édesanyám tudta, mer’ látta, ahogy a patkót szedi le. Memmomdták oszt a két legénynek, tovább nem nyomták őket. Elmúllott a nyomás.

Magyar Zoltán–Varga Norbert: Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén. Dunaszerdahely, 2007. 194.o.

Ragyolc [Radzovce] Gyűjtötte Varga Norbert mesélte Varga Ilona, 1911 -ben

 

NÉPI JÁTÉK

 

Ott a boszorkány! Luca-napi játék

A játék lényege a Luca székével kapcsolatos boszorkánylátás.

Kellékek: szék, nagy fekete kendő, dió vagy mogyoró

A játék menete: Elég nagy helyet biztosítunk a játékhoz. A gyermekekkel körben ülünk. Egy fiút székre állítunk, hátat fordítva a többieknek. Valamelyik lányra rátesszük a nagykendőt. (Ő lesz a boszorkány)

Megkérdezzük a széken állótól: „ Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. Természetesen a szedegetés miatt a boszorkány nem éri utol a felismerőjét.

Lucázás, kotyolás

A kotyolás és a lucázás célja is az, hogy a tyúkok bőségesen tojjanak, a család egészséges, gazdag és szerencsés legyen. A kotyolók 10-14 éves iskolás fiúk, hárman-négyen hajnalban indulnak útnak. Bekéredzkednek sorra a házaknál:

– „Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes háziknál lucázni?”

A szokás beszédszerű rigmusok és énekelt refrének váltakozásából áll. Az énekelt dallam gyermekdalszerű, ütempáros szerkezetű. Visznek magukkal egy köteg szalmát vagy egy tuskót és azon sorolják a jókívánságokat, kotyolnak sokféleképp:

Luca, luca, kity-koty, sok csibe, lúd keljen,

Aludttejes köcsög száradjon a kerten,

Vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kity-koty.

 

Luca, luca, kity-koty, vizük borrá váljon,

Hosszú kolbász, hurka lógjon a padláson,

Házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kity-koty.

 

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty

Galagonya kettő, három.

Száraz körtét várom!

Ha nem adtok hurkát,

Elviszem a Julcsát!

Ha nem adtok szalonnát,

Levágom a gerendát!

 

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,

Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,

Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!

Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,

Annyi csirkéjük legyen, mint a faszál,

Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!

Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok!

 

Luca-búza ültetése

A Luca napján (dec. 13.) csíráztatás céljából edénybe tett búza. Karácsonyi búzának is nevezik.

Naponta vagy szükség szerint megöntözik, s a növény fejlődéséből következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére, és a család, valamint a jószágállomány egészségére.

Varázsmondóka a Luca-búza ültetéshez:

Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.

Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél!

 

LUCA-széke – alkotás kézművesség: )

Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca-szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni.

December 13-án kezdték 13 darabból kellett állnia, és 13 napig készítették.

Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.

A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudjai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.

A csapok:

  • 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő
  • 2 db hárs, apró levelű, nagy levelű
  • 1 db cseresznye
  • 1 db gyertyán

Más források kilencféle fát említenek: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze.

Mindenesetre a Luca széke készítését mindenhol december 13-án kezdték el és 13 napig készült úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

happy wheels