ADVENT: 2. HÉT

MESE

A szegény pásztorfiú ajándéka

Azon az éjszakán, amikor az égen megjelent a fényes csillag, az angyal irányítása szerint útra keltek a pásztorok.

Volt közöttük egy fiúcska, aki kicsi volt és nagyon szegény, így a többiek nem akarták magukkal vinni, hiszen úgy sem tudott volna ajándékot adni az Istengyermeknek.

Ő azonban nem nyugodott bele, látni akarta a kisdedet. Egyedül indult el a hosszú útra, és meg is érkezett Betlehembe. Társai ekkorra már átadták ajándékukat, és az istállóban mindenki aludt: József, Mária és az angyalok. Aludt az ökör és a szamár is, csak a kis Jézus volt ébren. Csendesen feküdt a szalmán, s talán elhagyatottsága miatt kissé szomorú volt, de nem sírt és nem nyugtalankodott, annál ő sokkal derekabb gyermek volt.

A Kisjézus a fiúra nézett, amint ott állt a bölcsője előtt teljesen üres kézzel. Nem volt nála még egy darabka sajt, még egy szál gyapjú sem, amit odaajándékozhatott volna. A fiú is nézte a gyermeket. Ott feküdt szegény a szalmán és nem volt semmije; sem csengettyűje, sem csörgőcskéje, sem egyebe.

A pásztorfiú nagyon megsajnálta a kicsi gyermeket. Letérdelt a bölcső elé, kezébe vette az Istengyermek piciny öklöcskéjét, kihajlította hüvelykujját, és a szájába dugta.

Ettől kezdve nem volt többé szomorú a Kisjézus, mert a szegény pásztorfiú a legdrágábbat ajándékozta neki, amivel egy kicsinyke gyermeket meg lehet ajándékozni: saját hüvelykujját.

(szláv legendamese)

 

 

MESÉK CÍME A MESEGYŰJTEMÉNYEKBŐL A MÁSODIK ADVENTI HÉTRE

Itt vagyok, ragyogok: A vadruca meg a siketfajd (Tuvai mese a segítőkészségről és a jóságról ) , A medve ( Cseremisz mese a jótettről és a háláról)

Járom az új váramat: Gargen szirtje (Giljak mese az önfeláldozásról és a jótettről)

Adventi mesék és legendák– 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról (www.meseközpont.hu)

 

Kérésetekre egy TÉLI MESE

Járom az új váramat: Két fagyos szél (lett mese)

 

Az Északi meg a Keleti Szél találkozott a mezőn. Elvégezték a munkájukat: minden utat befújtak, a házak közé hókupacokat raktak, a folyókat befagyasztották, és jó vastag jégréteggel vonták be. Dolguk végeztével vígan keringtek, táncoltak, nem tudták, mihez is fogjanak.

– Gyerünk az erdőbe, talán ott találunk munkát! – szólt az Északi Szél, és a két testvér szökdécselve beszaladt az erdőbe. Ahol átszaladtak, ott hajladoztak a fák ágai, nyárfák, nyírfák és fenyőágak recsegtek-ropogtak.

– Figyelj csak! – szólt a Keleti Szél. – Csengő szól és csengettyűk csilingelnek. Csengős szánon az uraság jön, csengettyűkkel a paraszt.

– Fussunk utánuk! – kiáltotta az Északi Szél. – És jól fagyasszuk meg őket! Te melyiket akarod megfagyasztani?

– Nem tudom, az urasággal megbírok-e? – szólt a Keleti Szél. – Bundája van, nyestkucsmája, és jó meleg csizmája.

– No, ha félsz, akkor én futok az uraság után, te pedig a paraszt után fuss! – mondta az Északi Szél.

Felsüvített a két testvér, havat kavart, és ment mindegyik a maga emberéhez.

Amikor lement a Nap, megint összetalálkoztak.

– Hogy vagy, testvér? – kérdezte a Keleti Szél. – Nehéz munkád volt a medvebőr bundával?

– Ó, Keleti Szél testvér, még fiatal vagy, semmit sem értesz! Bebújtam az uraság medvebőr gallérja alá meg a nyestkucsmájába, és fagyasztani kezdtem. Minél jobban összefogta magán a bundáját, én annál szorosabban simultam hozzá. Félholtan hagytam ott – dicsekedett az Északi Szél.

– Bezzeg én, testvér, a paraszttal jól megjártam, alig bírtam élve szabadulni! Látom, hogy hajt a szánon a parasztocska, rongyos kis suba a hátán. No, gondoltam, ezt ugyan gyorsan megfagyasztom! Bemásztam a lyukon a kopott subácskájába, fagyasztani kezdtem a parasztot. De a paraszt nem volt buta, ütögetni kezdte a kezét, lábát. Ez nem tetszett nekem, hát még jobban fagyasztottam. Akkor megállította a lovát, elővett a szánból egy fejszét, odament egy fenyőhöz, és kezdte kivágni a fát, de úgy ám, hogy az egész erdő zengett, és repültek a szilánkok szanaszéjjel. A paraszt nemhogy megfagyott volna, hanem jól kimelegedett, levetette hitvány kis subáját. Akkor a subáját fagyasztom, gondoltam magamban, és ha felveszi, vége lesz a parasztnak. De ő megrakta a szánt, aztán csak fogta a nyűtt bundát, és látván, hogy az csonttá fagyott, teljes erejéből odacsapkodta egy tuskóhoz. Azt hittem, minden csontom összetörik. Nem is tudom, hogyan kerültem ki élve a szőrből, még mindig sajog a derekam!

 

 

 

TALÁLÓSOK

Tél, hideg,fagy, szél téma

 

Se keze, se lába, fütyülve jön a világra.

Mi az?

(a szél)

 

Nincs keze, nincs foga neki, mégis megmar, ha teheti.

Mi az?

(fagy)

 

Égnek áll a gyökere,

és úgy nő a földre le.

(jégcsap)

 

Százesztendős apóka,

megőszült tegnap óta.

(fatörzs hóval)

 

Kettőn áll, nyolcon jár.

Mi az?

(Szán két lóval)

 

Öreg edény új fedele,

Évente megújul vele

(jég a tavon)

 

Ki építi a legszélesebb hidat?

(fagy)

 

Nincsen szeme, nincsen keze,

úgy ír az ablaküvegre.

(fagy)

 

NÉPDAL

Tél, hideg, fagy , szél téma

Hull a hó is, fúj a szél is,

fázik, reszket a cserjeág,

kandallóban víg tűz pattog,

csak itt benn van jó világ.

 

 

d d t, l,/ m m r d /

l l s fm / r r m /

l l s f / m m f r /

d d t, t,/ l, l, l,/ (finn népdal- Csukás István ford. )

Forrai Katalin: Európai Gyermekdalok

 

Kotta:

http://users.atw.hu/falovacska/karacsony/hull_a_ho_is.jpg

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

happy wheels