ADVENT: 1. HÉT

MESE

Megtölteni a termet

Volt egyszer egy messzi-messzi ország, s abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy nagy, nemes, gazdag király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás, javakban bővelkedő országnak. Maga elé hívatta hát őket és így szólt:

– Kedves fiaim, mivel mindhármatokat egyformán szeretlek, egy próba elé állítalak benneteket. Ez majd segít eldönteni, hogy melyikőtök kormányozza halálom után az országot. A feladat, amire kérlek, a következő: palotámnak a báltermét pirkadattól éjfélig meg kell töltenetek színültig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronámat és a királyságomat. Kezdjed te, kedves legidősebb fiam.

A legidősebb fiú gondolkozott, s mivel a környéken jó sok homok volt, azt gondolta ki, hogy majd színültig megtölti a termet homokkal. Nosza, hozzá is látott, száz szolga lapátolta, talicskázta vele a homokot, hordták pihenés nélkül, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, ám hiába, a terem még csak félig sem telt meg.

A középső fiú úgy gondolta, szalmával próbálkozik, hisz aratás volt, rengeteg a szalma, hátha azzal sikerül megtöltenie a termet a padlótól a mennyezetig. Neki is száz szolga segített, hordták, hányták, vasvillázták, cipeltél a szénát, izzadtak a melegben, ám a pirkadattól éjfélig tartó kemény munka eredményeképp a terem még így is csak kétharmadáig telt meg.

A legkisebb fiú következett. Pirkadatkor leült a bálterem közepére a földre, és nem csinált semmit. Egész nap csak ült és mosolygott. A testvérei elhűlve kérdezték, hogy-mint akar így megfelelni a próbán, de ő csak nyugodtan mosolygott. Majd, amikor elérkezett az éjfél és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, a fiú a bálterem közepén ülve elővett egy mécsest és meggyújtotta. A mécses fénye egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott belőle.

A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, és így szólt:

– Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved tele van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt ez a Fény vezéreljen az uralkodásban. És a legkisebb fiú igazán méltó, bölcs és nemes királya lett az országnak.

(Ismeretlen eredetű legenda)

 

MESÉK CÍME A MESEGYŰJTEMÉNYEKBŐL AZ ELSŐ ADVENTI HÉTRE

Itt vagyok, ragyogok: A szív igazsága, Észak hét csillaga

Járom az új váramat: A tizenkét hónap, A boldog ember inge

Adventi mesék és legendák24 ünnepváró történet a világ minden tájáról (www.meseközpont.hu)

Megtölteni a termet (ismeretlen eredetű legenda), Mese a napról (lapp), Ünnepváró esték (szláv), Tél Apó (cigány), Miklós püspök legendája (Szent Miklós püspök legendái nyomán), Morozko (orosz), Hogyan tanult meg az ember ünnepelni és táncolni? (eszkimó)

 

TALÁLÓSOK:

Kerek élet fája

szép tizenkét ága,

szép tizenkét ágán,

ötvenkét virága,

ötvenkét virágán,

hét gyöngylevelecske,

hét gyöngylevelecskén huszonnégy erecske.

A legtetejébe, három aranyalma,

aki ezt ki találja,

hulljon áldás arra.

(Esztendő, hónapok, hetek, napok, órák, és a három aranyalma: Karácsony, Húsvét, Pünkösd)

 

Tizenketten útra kelnek,

s amint mennek, mendegélnek,

egy-egy mindig lemarad.

Az út végén a legvénebb

már csak egymaga halad.

Mi az? (december)

 

Virág -télen virágzik,

meleg napon elázik.

Mi az? (jégvirág)

 

Mikor lehet a vízen, száraz lábbal átmenni? (ha megfagy)

 

Madarak szállnak szárnyak nélkül, fára ülnek lábak nélkül,

jön egy király napkeletről, mind megeszi szája nélkül… Mi az? (a hó és a nap)

 

MONDÓKÁK

Advent, Advent,

gyertya ég,

egy–kettő,

három, négy,

Kis Jézuska,

üdvözlégy.

(népköltés)

 

Pad alatt, pad alatt van egy ház,

abban lakik Mikulás,

kértem tőle pogácsát,

azt mondta, hogy pofon vág,

pofon ám a kis kutyát.

(magyar népköltés)

Dalok

Ég a gyertya…

Ég a gyertya ég,

el ne aludjék,

szíveinkből a szeretet

ki ne aludjék.

 

Ég a gyertya ég,

el ne aludjék,

szívünkből a rosszaság is

kitakarodjék.

 

Ég a gyertya ég,

nő a fényesség,

sötét Földhöz a fényesség

egyre közelébb.

 

Ég a gyertya ég,

az adventi négy,

azt lobogják, azt hirdetik:

Jézus üdvözlégy!

(Kotta: Forrai Katalin: Ének az óvodában)

 

Suttog a fenyves

Suttog a fenyves zöld erdő,

Télapó is már el jő.

 

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

 

Tél szele hóval faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

 

Libben a tarka nagykendő,

Húzza-rázza hűs szellő.

 

Suttog a fenyves zöld erdő,

Rászítál a hófelhő

 

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

(kotta/ Forrai Katalin: Ének az óvodában vagy http://dalok.theisz.hu/index.php?lang=hu&page=song&id=SuttogAFenyves)

 

Pattanj pajtás

 

Pattanj pajtás, pattanj Palkó

Nézd már nyílik ám az ajtó.

Kinn pelyhekben hull a hó,

S itt van, itt a Télapó!

 

Meg-megrázza ősz szakállát,

Puttony nyomja széles vállát.

Benne, dió, mogyoró,

Itt van, itt a Télapó!

 

Oly fehér a rét, a róna,

Mintha porcukorból volna,

Nagy pelyhekben hull a hó,

Csakhogy itt vagy, Télapó.

(kotta Forrai Katalin: Ének az óvodában vagy http://www.szepi.hu/nota/xmas/december/img007.jpg.html)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

happy wheels