Népmesekincstár mesepedagógiai módszer az óvodában és az iskolában
Sokféle szerepben és helyzetben, naponta tapasztalom a népmese, a dal, a játék, a tánc felemelő és megtartó erejét, hiszek abban, hogy segítségükkel hidat lehet építeni, múlt és jelen, test és lélek, ember és ember között. Újragondolt, korszerű és gyerekközpontú pedagógiai módszerekkel összekapcsolva és élővé téve a hagyományt, – a mesélés, mondókázás, szabad népi játék, örömteli éneklés beépítése a tanításba, az óvodai nevelés mindennapi gyakorlatába-, kimeríthetetlen, tiszta, erő és örömforrást jelenthet, minden gyerek, pedagógus és szülő számára.
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer lényege: rendszeresen ismétlődő mesemondás és mondókázás, a pedagógus közös játéka, tánca, éneklése a gyerekekkel, amely minden résztvevő számára valódi élményt és örömforrást jelent. Fontos szerepet kap még a mozgás, a kézművesség, az alkotás, a párbeszéd minden formája, az érzékszervek, érzékelés fejlesztése; valamint a kapcsolatkeresés a minket körülölelő világgal, a négy elemmel: földdel, vízzel, tűzzel és levegővel. Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes – neki szóló üzenetét. A tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel a gyerekek megismerjék önmagukat, felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek ebben a rendszerben önmagukat elhelyezni, kapcsolódni másokhoz, és megtalálják a saját helyüket.
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer alapja: a mesehallgató gyerekek életkori sajátosságai, az őket foglalkoztató kérdések és a mesék összekapcsolása. Ezt egészítik ki a mondókák, népi játékok, népdalok, találós kérdések, nyelvtörők. Ezek az elemek, miközben önmagukban is értékes egészek, a mesék aranyfonalára fűzve komplex egységet alkotnak, a hozzájuk kapcsolható tevékenységekkel, minimum 8 intelligenciaterület fejleszthető. PL: A testről szóló mesékhez, kapcsolódik mondóka, népi játék, találós, népdal. Ugyanez igaz az időjárásra, családra, életre-halálra, számokra, állatokra, barátságra stb.
A népköltészeti alkotások hatalmas kincsestára, szinte minden emberi kérdésre, problémára, élethelyzetre őriz választ. A gyerekcsoport igényei, aktuális állapota határozza meg, hogy mikor, melyiket és mennyit adunk át az egy -egy témához kapcsolható népköltészeti alkotásokból. A cél az, hogy az óvodai napba, az öltözködésbe, a konfliktuskezelésbe, a tanítási órába, a napközis tevékenységekbe, az udvari játékba, az intézményes nevelés ünnepeibe, spontán és tudatosan egyaránt beépítve az elemeket, emlékezetes, örömteli, felszabadult pillanatokat nyújtsunk a gyerekeknek. A mese és a játék sosem lehet kötelező! Didakszis nélkül tanítsunk, fejlesszünk, adjunk át tudást, törekedjünk arra, hogy minden gyerek örömmel hallgasson mesét, szabadon énekeljen, játsszon, alkosson!
Célom, hogy mindez az óvodai -iskolai mindennapok részévé válhasson, hogy eljusson gyermekotthonokba, könyvtárakba és a szülőkhöz, nagyszülökhöz is.
Bajzáth Mária
tanító, tanár, neveléstudományi bölcsész
a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely vezetője, programgazda